Ti mit gondoltok erről? (császármetszés vs. Szülés)

pont azért vannak bele betegdve,mert ezt a hülyeséget sulykolják beléjük,h ettől kevesebbek...

érdekes módon,engem semmiben nem gátolt a császár,egy éves a gyerekem,szoptatom még mindig,kötődik hozzám,kiegyensúlyozott,vidám,soha nem volt alvás problémája,egészséges,sőőőt,még az alagutaktól sem fél:)(olvastam vhol,h a császáros babákkal gyakrabban fordul ez elő)Nem hiszem,h azon a pár órán múlnak ezek a dolgok,sokkal inkább ahhoz lehet köze,ha bármi gond is van,h anyuka sz@rul érzi magát a császár miatt,nem tud nyugodt, kiegyensúlyozott lenni,és ez a gyerekre is kihat..

Abszolút mértékben egyetértek az előttem szólóval (44-es).

Mekkora baromság már utólag azon siránkozni, hogy jaj, miért nem inkább így meg úgy szültem!

Fogadjuk el, ha másképp alakulnak a dolgok, mint ahogy elképzeltük, nőjünk fel a feladathoz, és alkalmazkodjunk a kialakult helyzethez, ha nem lehet rajta változtatni, egy FELNŐTT emberhez, egy ANYÁ-hoz méltóan!

Nálam beindult a szülés, de farfekvéses volt, ezért kellett a műtéti eljárás, amit amúgy már vagy kétezer éve ismernek... Szerencsére már egyre kevésbé kockázatos.

Ráadásul az én babám enyhén koraszülött is volt, ezért pár napra inkubátorba tették. Én pedig mint egy megszállott (jó értelemben) már másnap elkezdtem fejni, és vittem be neki az osztályra. Majdnem egy héten keresztül ezt csináltam: egész nap őrá gondoltam, napi 2x látogattuk, fejtem és bőgtem, mert nem lehettünk együtt, és annyira rettenetesen hiányzott. Olyan voltam, mint egy "anyagép". Az anyáknál is anyább voltam (viccelek).

Na de, komolyan, ne akarjon már versengeni a barátnőd senkivel, mert f*ngja sincs, hogy más miken megy keresztül, míg ő éli a kis sablonos életét...

És még az én történetem nem is olyan megrázó, mint másoknak. Szerencsére nekünk csak rövid ideig tartott a rémálom: a születése utáni 5. nap megkaptam őt éjjel-nappalra, és képzeld, sikerült szoptatnom!!! Mert mindketten akartuk.

egy Anya

45.-nek

Az hogy tudtál szoptatni az nem azért volt mert mindketten akartátok!!!!!Hanem mert olyan szerencsés voltál.Én is császárral szültem és én is akartam szoptatni sőt a kislányom is szívta volna de nem volt mit.Ha nincs tejed akkor hiába akarsz szoptatni,ha megfeszülsz se tudsz.Ez nem akarat kérdése.

23:35-ös:

Na végre! Végre! Végre egy tárgyilagos és mértékadó vélemény..ugyanis erről van szó.

Sziasztok!

Hm...én sem tartom fernek amikor azt mondják hogy nem harcolt meg a gyermekért aki császárral szült..meg hasonló vélemények... én elsö babámmal 34 hetes vagyok most, a 4.héttöl kezdve éjjel-nappal hánytam, a föiskolát fel kellett függesztenem, ahogy szinte az egész életemet is, mert ki sem tudtam menni a házból. Üres gyomorra is folyamatosan öklendeztem és hánytam. Most még mindig hányok ha nem szedem az orvos által felirt gyogyszert, szoval a bogyoim mindig velem vannak. Sokan röhögve élik meg a 9 honapot és nem értik mit sirok hogy xar a terhesség. Bár imádom a babámat és nagyon nagyon várom öt, megér minden szenvedést, de tény, hogy nekem egyetlen szép terhes napom sem volt eddig, mindig rosszul voltam, mindentöl meg kellett fosszam magam. Enni sem tudok rendesen, s mostmár hetek óta fuldoklok éjjelente, holnap lesz kivizsgálásom, mert az orvos szerint durva hogy ennyire nem kapok levegöt. Minden éjjelt végigsirok, hányok, levegö után kapkodva, nappal pedig esek össze a fáradtságtól és mivel nem M.o.-n élek, végig dolgoznom kell egészen szülésig majd szülés után vissza kell menjek dolgozni egyböl.

Talán van aki nem ért egyet, én ugy gondolom megszenvedtem már a kisbabámért, jóval többet mint egy átlagos terhes nö. (bár van akinek persze ennél is sokkal rosszabb a terhessége)

Én kérni fogom az orvost, hogy császármetszés legyen. Másik dolog pedig, hogy a császármetszés sem fájdalommentes ahogy hallom, szóval ezért sem értek egyet azzal, aki a cs.metszéses anyukák ellen beszél.

Igen, én mostmár szeretném ha legalább a szülésem amennyire lehet könnyebb lenne, és nem csak magam miatt, de a babáért is, mert már most nagyon le vagyok gyengülve. Boldog leszek ha legalább fenn tudok lenni hogy szoptassam, ellássam a kimerültség és munka mellett....

Szóval nem hiszem hogy el kellene bárkit is itélni a "hogyanszülés" alapján, mert nem tudhatod ki miért teszi amit tesz. Ez mellett kinek árt ha nem szül hanem cs.metszése van??? Miért fájjon jobban ha kevesebb fájdalommal is megoldható? Nem vagyunk mazohisták nemdebár....

Hát én nem tudom de ez már vicc mert egy császáros is ugyanúgy megszenved a gyermekéért csak ők utána.

Nekem április 13-án volt császárom és szerintem nem a szülés módja mondja meg,hogy ki milyen anya hanem az utána derül ki,hogy hogyan óvod neveled.Hiába szül valaki természetes úton ha utána leszarja a gyerekét meg megveri stb.... akkor ő igazi anya mert rendesen szült hát ez vicces.