Ti mit gondoltok erről? (császármetszés vs. Szülés)

Azért mert nem akartam szenvedni ezért nem való gyerek????Hát megnéznék jó pár természetes úton szült anyukát hogy neveli a gyerekét/császárost is...semmi összefüggés ezek között...csak tudnám mit képzel az a nő/nők,akik ilyeneket leírnak.jól nevelem a gyerekem,szeretem és egy porszemnyivel sem vagyok kevesebb egyikőtöknél sem!!!!!!(akinek nem inge...)semmi hátránya nem lett a picimnek,mert császárral szültem.és igen,én akartam így..de ettől még nagyon is jóóó,még lehet jobb anya vagyok bármelyik "odamondogatós" anyukánál...

Én nem nézem le az olyan anyákat akik császárral szülnek, mert sok esetben orvosilag indokolt ( farfekvés, fájásgyengeség stb), de sajnos egyre több olyan nő van, akik jó pénzért elintézik hogy progis császárja legyen. Az egyik ismerősöm elintézte, kérdeztem hogy miért szeretné ezt... Azt hittem sírva fakadok a válaszán, ő úgy gondolja hogy nem szeretne szenvedni és hát a punciját is félti, mert az már nem lesz ugyan olyan neki. De ez még nem volt elég, amikor meglett a baba, kijelentette a kórházban hogy ő már pedig nem fog szoptatni és tápszert kért a babának... Na tessék, van ilyen is. :-(

a barátnődnek fogalma sincs mit beszél!!neki kellene elgondolkodnia!!!mi van ha lessz egy másik gyermeke és véletlenül császáros lessz akkor ő sem lessz igazi anya??,bennünk fejlődik mi óvjuk beszélünk a babánkhoz a pocakban,nem az fogjameghatározni a jó anyaságot hogyan születik meg a kicsi!!!!!!!!!!hanem ami utánna jön.

Én mit meg nem adtam volna és adnék még ma is, ha simán szülhettem volna!!!! DE így legalább élek! Sürgősségi császárom volt, leszakadt a placenta, tényleg remek, amikor rohansz a kórházba, aztán utána rohannak veled a műtőbe majd a babáddal a PIC-re. Semmi "igazi" szülésélményem nem volt, és én ezt a mai napig nagyon sajnálom. DE már a terhesség alatt igen megszenvedtem a babáért, és nem hiszem, hogy azért, mert császárom volt rosszabba anya lennék. Kívánom a barátnődnek, hogy csinálja végig azt a terhességet, amilyen nekem volt, utána a sürgősségi császárt és akkor majd biztos megváltozik a véleménye!!!Azért a barátnőd elgondolkodhatna egy kicsit!!!

Én programcsászárral SZÜLTEM. A szemem miatt. De a sok szüléstörténetet hallva, megmondom őszintén, hogy ha a szemem nem lett volna nagyon rossz, én akkor is a császárt választottam volna, mert félek a fájdalomtól, félek, hogy kisebb a fájdalomküszöböm, mint azt gondoltam előtte. Egy barátnőm emiatt nem akar másik gyermeket, mert benne ez ilyen nagy negatív élményt okozott. Meg lehet engem kövezni emiatt, mert kimondom, hogy így érzem, de akárki akármit gondol vagy mond, ettől nem leszek rossz anya, jobban mondva NEM ETTŐL leszek jó vagy rossz anya, ez azért ennél összetettebb dolog. Engem sem altattak, csak gerincbe érzéstelenítettek, de születése után az arcomhoz rakták kétszer a kisfiamat magzatmázasan. Valakinek ez sem adatik meg. Bababarát kórházban szültem, ahol a nővér hozzáállása finoman szólva is érdekes volt. Velem volt a kisfiam, egy szobában, egy ágyban aludtunk, császár után ez is elég "fincsi", ahogy a hüvelyi szülés után kifáradva is egyéni, hogy ki zuhanna azonnal álomba és kit üdít fel azonnal a baba látványa. Ha a barátnőd egyszer véletlenül úgy járna, hogy császározni kell, akkor magát is leköpi és nem fogja magát jó anyának tartani??? Vagy amelyik anyuka idő előtt, esetleg félidőben szül, császározni kell, ő sem anya, mert nem tudta megszülni a barátnőd szerint? Vagy csak azokat nézi le, akik programcsászárosok? Vagy akiknek ezért vagy azért nem indul be a teje és nem tudnak szoptatni? Nekem kevés tejem volt, de szoptattam, amíg tudtam. Nekem az a véleményem, hogy nem egy csupa görcs anyára van szüksége a babának. És ha az anya tudja, hogy mitől lenne görcsös, vagy mi okozna neki lelki egyensúlyvesztést, és ezt el tudja kerülni, akkor tegye meg. Ha az anya úgy érzi, hogy a szülés fájdalmát megtapasztalva neki arra van szüksége, hogy attól érezze, érezhesse magát igazi anyának, akkor szüljön úgy, ha meg programot szeretne, akkor meg úgy. Mindkettőnek megvan az előnye és a hátránya, mindkettő kockázattal és fájdalommal jár, ha nem alatta, akkor utána. Nem lehet és nem is kell mindenkinek megfelelni, mert akkor az ember beleőrül. Ha kiegyensúlyozott a mama, attól lesz a baba is az, akárhogy is született. Az talán jobb, amikor az orvos beadja indokolatlanul az oxitocint, mert közli, hogy ő este 7-kor party-ra hivatalos és márpedig ő ott lesz?! Az segíti a babát? Vagy a sürgetve szülés? Vagy a beszólás, hogy: Ó, nem fájhat az annyira!-mondja egy férfi, aki talán még a menstruációs görcstől is elájulna... Ez is egy a sok társadalmi elvárás közül, hogy illik csak hüvelyi úton szülni, ha meg valamiért nem sikerül vagy eleve ez a kérés, akkor meg vagyunk kövezve, mint akkor is, ha nem jön a tej és nem szopizott 2-3 éves koráig a gyermek. Az igazi szülés ott kezdődne, hogy hús-vér embernek, nőnek, anyának tekintik a szülő nőt, akinek van beleszólása a saját szülésébe, annak menetébe, mikéntjébe, hogyanjába, hogy hagyják a saját tempójában szülni és legfőképpen hagyják születni a babát az ő kis tempójában, ahogy neki jó kifelé érkezni, nem csak a hátukra csapni az anyákat, aztán "nyomjon" kiáltással buzdítani a vajúdástól elerőtlenedett anyukát, kizárva, hogy esetleg felállhasson és a gravitáció a segítségére siessen, ha már végképp elfogyott az ereje. Messze vagyunk még ettől és keveseknek adatik ez meg, hogy úgy szüljenek, ahogy szeretnének, anyához, emberhez méltóan. Nem csak a szülés határozza meg az anyaságot, hanem főleg az az időszak, ami utána következik. Ha pedig van választásom, hogy egy kicsit is irányíthatom a szülésemet, mert így érezném mindkettőnket biztonságban, az hadd legyen az én döntésem, orvosi vélemény mellett. Ettől nem voltam és nem vagyok rossz anya, bárki bármit mond, hiszen nem akartam és nem is akarnék Neki rosszat soha, viszont hiszem, hogy Ő akkor van jól, ha én is jól vagyok, akár érzelmileg, akár fizikailag, mert a baba mindent át -és megérez. Szülni hüvelyi úton csak azért, mert ez a társadalmi elvárás, miközben én viszolygok tőle és esetleg negatív élményként élem meg és ez kihat a további életünkre is, szerintem nem jó. Nem kell egyetérteni velem természetesen. Én igyekszem elfogadni mindkét szülés melletti érveket és ellenérveket és elfogadni a másik véleményét, egyúttal tiszteletben is tartani, és anyaként, nőként ugyanezt várnám az anya -és nőtársaimtól. Anyaként egy cipőben járunk, nem ellenségek vagyunk, akárhogy szültünk, szoptattunk, vagy nem szoptattunk, nagyjából ugyanúgy élünk, ugyanazok a problémáink, gondjaink vannak. Ha mi, anyukák nem tartunk össze, elfogadva, segítve egymást, akkor kik??? Elnézést, hogy ilyen hosszú lett. Szép napot!:) Zsanna