Ti mit gondoltok erről? (császármetszés vs. Szülés)

Aki ilyet kijelent az hülye. (bocs de ez van)

5 órán keresztül voltak tolófájásaim,de a baba nem jött.Relatív téraránytalanság és beilleszkedési rendellenesség miatt.Kicsit elmérték a súlyát és csodálkoztak,hogy nem fér ki.Ha szerinte nem szenvedtünk akkor gondoljon bele hogy a hasán egy 15-20 cm-es vágással kell emelgetnie a gyerekét,mert senki nem segít benne!

Ja és sokan ugyanúgy órákat vajúdtunk előtte,mint azok akik simán szültek!

Én mindkét gyermekemet vajúdás nélküli császárral szültem, bár nem saját elhatározásomból, és ettől függetlenül igazi anyának érzem magam!

Nem csak a vajúdás a szenvedés, és nem a szenvedés nagyságában, hosszában mutatkozik meg az anyai szeretet.

Én a negyediket várom és még az elején elhatároztam, hogy nem akarok simán szülni, elég volt a fájdalomból. El is intéztem.

Majd bekerültem a kórházba 25 hetesen és 1 hétig láthattam hogyan készülnek elő császárra, mi történik utána és a kismamák hogy élik meg, mind lelkileg, mind egészségileg.

Ma már rendes úton akarok szülni, már dokimmal is közöltem. Én nem vállalom azt a borzalmat, amit a császárnál művelnek az emberrel.

A barátnődnek lövése sincs semmiről, csak okoskodik a vakvilágba, hogy eszesebbnek tűnjön.

Ja és ami lemaradt: mindegyik programozott volt, de nem önszántukból, hanem mert így alakult nekik.

Ők is anyák. Mert kihordták és felnevelik azt a gyereket, csak nem a hüvelyükön keresztül távozott a magzat, hanem a hasfalon.

Nekem is volt ilyen ismerősöm...Én pár héttel előtte szültem császárral,ő akkor esett teherbe...

kb. az volt a mondandójának a lényege,amit a barátnőd kifejtett,h meg kell szenvedni a gyerekért,különben nem vagy igazi anya...Én akkor hümmögtem,ráhagytam,szerencsére engem nem viselt meg túlzottan a császár,sokkal jobban örültem annak,h mindketten jól vagyunk,és egészségesek.

Mit ad Isten,neki is császárral kellett világra hoznia a gyerekét...érdekes módon azóta bocsánatot kért...Szóval kedves barátnőnek üzenném,h nagyon könnyen tud ám fordulni a kerék,és én mondjuk attól érzem magam igazi anyának,mikor a szintén egy éves gyermekem odabújik hozzám mosolyogva,látom,hogy mi mindent sikerült tanítanom neki,látom,h mennyire örül,mikor meglát.

A szenvedés részéhez meg,egy dologban nem volt részem, a kitolásban,helyette volt 4 órám élvezni az oxitocinos egy perces fájásokat,majd 4-5 kellemes hetem a húzódó 10centis vágásommal..

a második programozott lesz valószínűleg,fájások minden nélkül,az sem fog megviselni szerintem,mert én úgy gondolom,h attól lesz valaki anya,ha gyereke születik:)

A bnőd egy beképzelt majom.

Az , hogy valaki hogyan szül nem befolyásolja a szenvedést és az örömöt.

Nekem is mindkét fiam császárral született téraránytalanság miatt, de előtte éjjel 2-től vajudtam és a baba du négy órakor lett meg.

mi ez , ha nem szenvedés.

Nem vagyok rosszindulatu , de azt kívánom a "hülye" barátnődnek, hogy a következő gyermekeét, ha lesz neki császárral szülje vmi okból aztán álljon tükör elé és mondja el magáról, hogy milyen anya.Szégyelje magát.

Neked viszont sok szerencsét és boldogságot kívánok.......a barátaidat meg válogasd meg :)

Hihetetlen, hogy minden héten feljön ez a kérdés... Érdekes pszichológiája van a barátnőd vélekedésének, és általában valamilyen hiány, hiányérzet kompenzációja, intellektualizációja áll mögötte. Az anyaságnak a szülés csak egy technikai része, hogy úgy mondjam, és nem az egésze. Ilyet kijelenteni egyértelmű ostobaság, sok választ nem igényel.

A férjem orvos egyébként, nekem nincs tapasztalatom a császármetszéssel eddig, így ha én nem is, ő biztosíthatja a barátnődet, hogy egy komoly hasi műtét minden utózöngéjével (heparinizálás, hegek, felépülés) együtt a legkevésbé sem nevezhető a szenvedés elkerülésének.

36 hetes km