Nagyon nagy szégyen ha végigkiabálom a szülést?

szia

én a végén amikor jöttek a tolófájások( egyébként nem bírom a fájdalmat semmilyen szinten)

akkor nagyon sikítottam mondta is a szülésznő hogy

" jaj de nem szeretem ezt "

mégis mit tehettem volna? brutális fájásaim voltak semmi fájdalomcsillapító..

aztán mikor megszületett a lányom elnézést kértem a kitöréseimért,

aztán már ő is kedvesebb volt azt mondta :

"én nem haragszom, nincs fájdalmasabb a szülési fájdalomnál "..

én azt hittem ott halok meg, és nem itt vagyok

mégis csak erre vagyunk megteremtve :)

hogy kibírjuk a fájdalmat

de ahogy mondják a végeredmény mindent megér !!!

majdnem 2 éves kislány anyukája

Nem az a baj hogy ciki hanem hogy feleslegesen pazarlod az energiad. Nagyon faj, de e becsuktam a szemem, osszeszoritottam a fogam es arra gondoltam hogy egy fajassal kevesebb es foghatom a babamat.

Nyugi, minden ok lesz!

Én jajgattam rendesen,én se bírom a fájdalmat!!!

Mivel a mi kórházunkban nincs fájdalomcsillapítás,ezt a vajúdás alatt nem túl kedvesen fel is hánytorgattam (ilyen szar, meg olyan szar ez a kórház...stb) a szülésznő füle hallatára.Erre frissen szülés után nem emlékeztem,utólag mesélte a férjem, na ez így visszagondolva elég ciki lehetett!!!Lassan érkezik a 2. baba, remélem vele már jobban bírom majd!

:)

Én nem kiabáltam, mert akkor eszembe sem jutott, sőt, csöndben, visszatartva a levegőt nyomtam (kitolás). Nekem biztos sokkal nehezebb lett volna az egész ha kiabálok, mert az sok erőt elvitt volna. A dokim hangja cseng a fülemben: "nagy levegő és nyomjooooooon...." :)

Amúgy nem gáz. Ha Neked úgy könnyebb, akkor kiabálj.

Amikor még vajúdtam, nem egy kismamát hallottam kiabálni. Engem akkor megrémisztett ("Úr Isten, mi vár rám"), de nem gondoltam egy percig sem azt, hogy gond hogy kiabál.

Én is féltem, de akkor anyukám mondatai jutottak eszembe (amit idézni már nem tudok, talán a lényegét meg tudom fogalmazni): "amikor ott leszel és nincs más választásod, mert ma meg fog születni a kisbabád, tudatosul, hogy ezt meg kell "csinálnod" NEKED, jön vele az erő is hogy végigcsináld, és ügyes leszel!" vagy valami hasonlót mondott pár héttel szülés előtt, és igaza volt. Mikor tudtam, hogy márpedig tényleg meg kell szülnöm NEKEM és én is átesem a szülés fájdalmain, amiről eddig csak olvastam, mert az első babám farfekvés miatt programozott császárral született, ahol nem is vajúdtam, akkor minden erőm összeszedtem és csodás élmény maradt. Most remélem, hogy lesz majd harmadik baba, és újra szülni akarok!!!