Nem szeretek terhesnek lenni. Szégyen, de ez van. Más is van így ezzel?

Majdnem teljesen ugyan így vagyok,csak nekem ennyire súlyos betegségek most nem alakultak ki.

Érdekes,hogy első gyermekemmel imádtam terhesnek lenni,annak ellenére,hogy az elejétől fogva problémás terhességem volt. Sosem a babával volt a baj,minig vele, a legsúlyosabb talán egy szalmonella mérgezés volt, de szó szerint elkezdtem az elején és szülés előtt nemsokkal volt ez a szalmonella.

Méis imádtam.

Most a második, szintén tervezett babánkat várjuk,és annyira nyűglődök mindentől,hoyg hihetetlen. Panaszom alig van,egyedül annyi talán hogy a meleget nem birom és hamarabb elfáradok dolgoktól,mint egyébként. Ettől függetlenül nem élem meg olan csodálatos dologként ezt a z egészet, úgy érzem,egyszerűen csak szükséges és muszáj. Már alig várom hog szülhesek és a kezemben foghassam a babánkat.

Folyamatos lelkifurdalásom van emiatt,hoogy nem élvezem a terhességet, mer attól tartok a baba megérzi,pedig nem ő a baj hanem ez az állapot!

A másik,hogy egy két éves mellett ha akarnám sem lenne időm annyit foglalkozni a terhességemmel és/vagy magammal. Esténként mér rutin szerűen leülök pocakmostrára, nézem hol mozog, hoyg mozog-e és simogatom meg beszélek hozzá,de szinte csak ennyi.

Napközben csak a stressz, a fáradtság jut neki a pocakomban,és ez folyamatos lelkifurdalásba hajt engem.

Párommal próbáltam erről beszélni,de ő csak annyit mond erre,hoy ez valószínűleg minden kismamával így van, hisz már nem az első gyermek,és a nagyot el kell látni, nincs annyi idő a 2.3.stb terhességre.

Ennyi.

Nem vagy egyedül.

Szia!

Nálam szintén így van..

Az első terhességem panaszmentes volt,minden pillanatát élveztem.

Bár a mostani sem teher számomra,de mégis nagyban más...

Énis nagyon várom már az öcsikét,de sokszor énis azt érzem hogy nem bírom ki a végéig így.

Én is keveset tudok piheni a nagyobb mellett és sokat keményedek,lett egy szép porckorong sérvem,dagad a bokám és nem tudják mitől,nagyon aktív a babóca a pocakban és sokszor fáj minden mozdulata..és ráadásnak most tetőzik a parlagfű allergiám is..

De mikor elkeseredek,ránézek a kislányom és egyből eszembe jut hogy mekkora öröm lesz ha végre a kezembe tarthatom majd az öcsikét is,ahogy anno a kislányomat..

Csak azt tudom mondani hogy kitartás..

Megéri végig "szenvedni" ezt a 9 hónapot!:)

24hkm...

Én a terhességem 3 trimeszterétől kezdve nem nagyon szerettem terhesnek lenni, akkor éreztem először azt hogy "terhes" vagyok. Előtte minden jó volt, de akkor már jöttek a keményedések, a fájdalmak, sehogy se volt jó, 40 fok volt, nem bírtam a munkát, csak pihentem volna legszívesebben, de nem találtam kényelmes pózt. Alig vártam, hogy megszüljek. Ráadásul túl is hordtam a babát. Iszonyatosan nagy hasam volt, ikresnek néztem ki, vizes is voltam, felszedtem jó pár kilót is, ronda is voltam, mindenem be volt dagadva a sok víztől. 42-es papucsot hordtam a 39-es lábamon annyira vizes voltam :S Így visszagondolva elrepült a terhességem olyan rövidnek tűnik, akkor viszont vánszorogtak a hetek...

Nem mindenki egyformán éli meg a terhességet, én vágytam nagyon egy gyerekre, ha azt vesszük probléma mentes terhességem volt, nem voltam cukros mégis voltak olyan napok amikor estére már nyafogtam mert elegem volt már saját magamból is. :D

Én még csak tervezem a babát, így érdemben nem tudok nyilatkozni, de édesanyámmal nagyon sokat beszélgettem már arról, hogy neki milyen volt a terhessége. 17 évesen volt velem terhes és minden percét utálta. Állandóan elájult mindenhol, utálta még azt is nézni, ahogy mocorogtam a hasában (szerinte olyan volt, mint az Alien :D) és alig várta, hogy vége legyen. A hugom 4,5 évre rá született, de semmit sem változott a helyzet, a terhesség nem lett a szíve csücske. Viszont én ma már 23 éves vagyok, a hugom 19 és mindig nevetünk, mikor anya meséli, hogy milyen rossz volt terhesnek lenni, mert viccesen tudja előadni (lásd Alien...). Ennek ellenére és alig várom, hogy terhes legyek és megtapasztaljak mindent, ami ezzel jár. Szóval csak arra akartam kilyukadni, hogy nem kell, hogy lelkiismeret furdalásod legyen, mert ha felnőnek a picik humorosan is fel lehet majd fogni ezt az egészet és te is nevethetsz velük ezen, mint most mi édesanyánkkal, akit mindennél jobban imádunk.:)

Sok egészséget és boldogságot kívánok nektek!:)

Csatlakozom! Nagyon várom már a kistesót, de inkább már túl lennék rajta. Ez olyan rossz érzés :( Sok a panaszom az első perctől kezdve és többször sírok már, hogy nem bírom végig csinálni.

-fulladok

-erős szívdobogás

-magas vérnyomás

-extra nagy pocak

-több súly ( főleg víz)

-dagadt végtagok

-fáradtság (képtelen vagyok a megszokott feladataimat ellátni)

-hát- és derékfájás

-csípő- és forgók fájdalma

- nehézkes járás.

Egyszóval minden. Pedig annyira, de annyira vágytam rá. Az elsővel semmi nem volt

Mikor megtudtam, hogy terhes vagyok majd kiugrottam a bőrömből. Két hét múlva jött az iszonyatos hányinger, hányás, dolgozni nem tudtam, azóta táppénzen vagyok. Majd következett a haskeményedés, a hüvelyfertőzések, a hasgörcsök, hát-és derékfájdalmak, most a jóslófájdalmak és avizesedés. Nincs semmilyen segítségem a háztartásban és semmitéren sem. Egyszóval nem egyszerű, már szeretnék túl lenni a szülésen, de ha baba velem lesz végre biztos, hogy mindenre teljesen pozitívan fogok visszaemlékezni.

36 hetes kismama