Tényleg szégyen pszichológushoz menni?
Már nagyon kivagyok. 4 éve itthon vagyok 2 gyerekkel, társaságom, kikapcsolódásom semmi, mert ilyen vidéken élünk, ahol se bolt, se fiatalok, se semmi. Már kezdek begolyózni, nem tudom magam rendesen kipihenni, volt már 1-2 pánikrohamom, és a családban senki nem ért meg, nem tudom kibeszélni magam, sokat fogytam, vannak emésztési gondjaim már a sok idegeskedéstől, bezártságtól, és a családtagok (anyám, férjem) azt mondják, ne gondoljak a problémákra, váltsak szemléletet, stb... De az, hogy elmondhatnám, mi bajom, az, hogy szeretnék már végre legalább 1 fél napot, hogy lazítsak, az nem jöhet szóba.
Arra gondoltam, elmennék pszichológushoz, ő meghallgat, ellát tanácsokkal és nem néz le, hogy 33 évesen itt tartok. Teljesen azt éreztetik velem itthon, hogy nem vagyok jó semmire, se az életre, se a gyereknevelésre. Anyám folyton teszi a lebecsmérlő megjegyzéseket, de nem veszi észre, hogy ezzel mekkora fájdalmat okoz. Önbizalmam a béka segge alatt.
Ilyen ügyben vajon érdemes elmennem pszichológushoz, tud rajtam segíteni?
A férjemmel élek, de a szülők nagyon közel laknak, 1 házban, de másik szinten. Sajnos a férjem sokat dolgozik, van másodállása is úgymond, ami miatt nagyon keveset van itthon. A gyerekek még picik, velük nem tudok beszélgetni:(
Anyámat meg sosem érdekelték a lelki gondjaim, iskolás koromról sem tud semmit, mert akkor is azt mondta, ne foglalkozzak vele. Hát nem foglalkoztam azzal, hogy az osztály célpontja voltam, utáltak, mert nem voltam nagyszájú és nem voltam egy topmodell. Folyton csúfoltak, anyám ezekről nem is tud, mert nem hallgatott meg sosem. Ezek után most sem számítok rá, ezért gondolkozk a pszicho dokin, de hát az is 20 km-re van, a gyerekeket meg nem tudom lepasszolni. Sajnos.
Az a fura, hogy én az egész gyerekkoromat ( 2- 14év) szinte a nagyszüleimnél töltöttem, mert a szülőknek mindig volt fontosabb dolguk... és ezt anyám elfelejti, nem gondol rá, hogy milyen jól esne nekem egy kis pihenés, kikapcsolódás, feltöltődés. Talán akkor nem kéne dilidokhoz fordulnom:( De amikor szóvá tettem, hogy néha szeretnék egy szabadnapot, akkor tiltakozott, hogy ő nem, oldjam meg valahogy a gyerekek felügyeletét. Korkedvezményes nyugdíjas pedagógus, nem is főz, alig van dolga, és mégsem vállalja őket olykor olykor 1 napra.
Jaj, te szegény :(
Teljesen megértelek, én is már 4,5 éve vagyok itthon és már alig bírom! :(
Én is el szeretnék menni egy szakemberhez, de sajnos rettenetesen drágák! Egy pszichológus/pszichiáter (tehát aki nem dilibogyóval "gyógyít"), kb. 5-10ezer Ft-ot kér óránként! A pszichiátrián, ami tb-finanszírozással menne, viszont csak gyógyszerrel kezelnek és kb. 10-15 perc jut egy betegre :( A lelki nyavalyánkon ott nem tudnak segíteni, csak gyógyszerrel elfedik a tüneteket, hogy aztán majd pár év múlva annak a mellékhatásai miatt kelljen járni. Jó kis üzlet ez... :(
Egy jó kineziológusra lenne neked is szükséged, aki segítene feldolgozni azt a sok régi stresszt, ami ért és ami gátol a mostani életed élvezésében. Viszont sajnos ők is 8-10e Ft-ot kérnek 1 alkalomért, így ez sajnos nekem jelenleg kilőve...
Itt nem csak a dilidokiról van szó,s legfőképpen NEM NEKED kellene szemléletet váltani,hanem az édesanyádnak,ki nagyszülő létére nem akar vigyázni az unokáira,és anya létére nem látja a gyermeke gyötrődését!Kérj meg egy szomszéd kislányt,ki 1-2-3 ezerért vigyáz a kicsikre egy fél napig,s menj el moziba,sétálni,bárhova.Hidd el,az is sokat tud segíteni.De ha gondolod,írj privátban,s pl skype-on beszélgethetünk. :)
Sajnálom hogy ilyen helyzetben vagy,s hogy úgy nőttél fel,ahogy.Ne hagyd magad senkinek sem megalázni.Vegyél egy forró relaxáló fürdőt,s közben találd ki,merre,s hova tudsz menni kicsit kiszakadni a mókuskerékből.Sok sikert kívánok!
Köszi.
Mint írtam, itt nincs semmi. Tehát, ha elmegyek a gyerekekkel sétálni, akkoris az üres utcákat rójuk. Játszótér nincs. Ez igazi nyugdíjas paradicsom, mert akinek volt esze, az elköltözött innen.
Mozi, pláza, bolt, bármi ilyesmi nincs itt.
Szomszédjaink sincsenek, mert üres telkek vagy eladó nyaralók vannak az utcánkban. Barátnőim vagy elköltöztek, vagy munka miatt nem érnek rá, max 3 havonta futunk össze.
Nem gondoltam, hogy a normális, nem dilibogyós pszichológus csak maszek alapon dolgozik. Mert így ez is és a kineziológus is kilőve:( Persze, nem is biztos, hogy az 50 kms körzeten belül találnék ilyet. Itt tényleg semmi nincs:(
Ha beteg vagy, orvoshoz mész.
Ha a lelked beteg, az is betegség!!!!!
Neked kell érezned, bár ahogy olvasom, ez a probléma sajnos túlnőtt rajtad, segítséget kérni NEM SZÉGYEN!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!