Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Szülés » Ezt a traumát hogy tudnám...

Ezt a traumát hogy tudnám átvészelni?

Figyelt kérdés

10 hetes magzatnak alig volt 120-as szívverése, emiatt kényszerpihenésre küldtek. Vigyáztam magamra, betartottam minden utasítást. Aztán a 24. hétre rosszul lettem, dokihoz mentem, megvizsgáltak, és azonnal befektettek. Burkot repesztettek, oxitocint kaptam. Megszültem, és kb. fél órán belül meghalt a kisfiam.


Akiknek meghalt a kisbabájuk, mivel tudták átvészelni az elkövetkezendő napokat?

Ez örök életemre bennem marad, hiába lesz/lehet később gyerekem...


2012. jan. 9. 21:44
1 2
 1/18 anonim ***** válasza:
100%

jesszusom... őszinte részvétem :( Szegény pici angyalka :(

Sok erőt kívánok neked Kérdező :(

2012. jan. 9. 21:48
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/18 anonim ***** válasza:
100%

Őszinte részvétem.

Te mindent megtettél.

Mindenki másképp dolgozza fel a vszteséget, neked kell megtalálnod a megfelelő utat.

Ha jül esik, beszélj róla, ha jól esik írj itt anonim, ha pedig úgy jobb akkor csak magadban gyászolj.


És nem. Nem kell őt elfelejteni egyéltalán! Sőt.

De majd érezni fogod, ha már nem fáj annyira erősen.


Kitartást, sok erőt kívánok a jövőre nézve.

2012. jan. 9. 21:51
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/18 A kérdező kommentje:

köszönöm! nem is siránkozni jöttem, csak ötletet várok. pedig idős sem voltam a babához...


21 éves vagyok

2012. jan. 9. 21:55
 4/18 anonim ***** válasza:
100%

A legfontosabb, hogy semmiképp ne hibáztasd magad.

Viszont erre neked kell megtalálni a megfelelő megoldást, ilyen esetbe mindenki másképp "dolgozza fel" :(

Őszinte részvétem és kitartás :( :(

2012. jan. 9. 21:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/18 anonim ***** válasza:
100%

Nem a korod a lényeg, attól még ő a te kicsid volt akár hány éves is vagy. Szomorú amúgy, de egyre több fiatal jár így pedig ezt senki sem érdemli.

Én 23 vagyok és 28 hétre szültem (mi szerencsések voltunk)

Kitartás :(

2012. jan. 9. 21:59
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/18 anonim ***** válasza:
100%
Nagyon sajnálom,őszintén.Én avval vigasztaltam magam,hogy talán jobb így,mert lehet,hogy egy nagyon beteg baba született volna aki csak pár hónapig,vagy évig él és szenved.Elfelejteni sose fogod.Amikor újra terhes lettem megint előjöttek az érzelmek,félelmek.Lelki vezetőhöz is jártam sztk-ba más miatt,de segített hogy meg tudtam nyílni ebben is.
2012. jan. 9. 22:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/18 anonim ***** válasza:
100%

Nagyon sajnálom, együttérzek veled!

Nekem egy vetélésem volt (8hetesen), de nagyon megviselt. Igazából csak az tudot igazán vígaszt adni amikor megszületett utánna a fiam egészségesen!

Persze, hogy benned marad de majd tompul a fájdalom amikor gyermeked születik!

Sok lelkierőt kívánok!!! A párod most sokat segíthet ha támogat, meghallgat!!!

2012. jan. 9. 22:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/18 anonim ***** válasza:
100%

Nagyon sajnálom, részvétem a picid miatt!


Annyira szeretnék neked valami biztatót írni.

Gyászold meg a kis manódat, Te mindent megtettél, amit tudtál!

Nagyon sajnállak, kitartás!

2012. jan. 9. 23:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/18 anonim ***** válasza:
100%

Nagyon sajnállak és együttérzek veled, amiért ilyen szörnyűséget kell átélned.

Ha úgy érzed, nem tudsz megbírkózni ezzel a fájdalommal, nem szabad elfojtani az érzéseidet, nem kell úgy tenned mások előtt, mintha semmi sem történt volna, meg kell élni a gyászt, és ha úgy érzed, szükséges, keress fel bátran szakembert, aki ebben segíteni tud (pszichológus). A családod - párod, szüleid - támogat, melletted vannak?


Biztos, hogy sohasem fogod őt elfelejteni, de ha lesz másik babád, akkor az ő szeretete sokkal erősebb pozitív érzés lesz. Meg kell találnod a lelki békédet, el kell tudnod fogadni, hogy ez történt és ennek így kellett lennie. A kisfiú nem volt elég erős, nem tudott életben maradni. Nem a te hibád, senki sem hibázott, de ez sajnos előfordul az életben.

2012. jan. 10. 00:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/18 A kérdező kommentje:

igen, persze, mellettem vannak, támogatnak.

Csak hát erről a terhességről a barátok nem tudtak, csak 1. Még egyetemre járok, és most vizsgakor látták rajtam páran, hogy valami nem stimmel. Ha meg megkérdeznék, hogy mi baj, nem szívesen mondom el nekik. Így is elég nehéz, nem kell a sajnálatuk. Persze, jól esik, ha részvétüket nyilvánítják, de akkor is. Szerintem ez érthető.

2012. jan. 10. 10:44
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!