36 évesen szülni? Beállanátok?

Fikázós válaszoló vagyok....

35 éves vagyok. Van egy 12 és egy 10 éves kisfiam. Szépek, nagyok, okosak. Van, mikor együtt megyünk el (gyerekek és a férjem) egy hétvégére/hétre, van, mior csak kettesben a férjemmel. Azon ritka házastársak közé tartozunk, akik még mindig fiatalosak, (én gyorsan visszanyertem az alakomat), körbeutazzuk a világot, boldogok vagyunk és nincs gond a vonzalommal sem. A két nagy gyerek pedig inkább ezt a példát lássa, mint azt, hogy marjuk egymást, mert semmi időnk nincs se magunkra, se egymásra.

Szóval ebből csak azt akartam kihozni, hogy azért nem vállalnék már be még egy gyermeket, mert már van kettő, anyagilag így most pont kijövünk, plusz nem szívesen cserélném el a fiatalos, vidám életmódunkat. (Persze, ha egész véletlenül újra teherbe esnék, nem vetetném el, szívtelen azért nem vagyok).

Plusz nem szeretném újra végigcsinálni a "szültem, vajon visszavesznek a munkahelyemre?" hercehurcát, mert az bizony eléggé megviselő volt.

Ez sok mindentől függ, de csak ha a korod miatt kérdezed: simán. A többit ti tudjátok pl. : eü okok, anyagiak stb...

Az unokatesóm 38 évesen szülte az első gyerekét, mindig is fiatalos-csinos volt, de azóta meg még inkább. A férje 43, de mióta megszületett a fiúk állandóan "pörörgnek", jönnek-mennek (már ahová egy 2 évessel lehet) fürdeni kirándulni ...

Ők szinte megfiatalodtak. Hitel nem nyomasztja őket, mert ennyi idősen már mindenük megvan.

Én 31 éves vagyok, de mire elkészül a házunk én is leszek 33-34 éves, és csak akkor szeretnék gyereket vállalni.

Fikázósnak írnám: én is 35 vagyok, kisfiam 22 hónapos múlt. Eleve 29 voltam, mikor megismertem a páromat. Szóval nehéz lett volna összehoznom ezelőtt sok évvel gyereket. Én 10 meg 12 évvel ezelőtt még javában buliztam, éltem a szinglik gondtalan életét, nemhogy a gyerekeken járt volna az agyam. Sőt, kifejezetten idegesítettek a gyerekek. Ha akkor szültem volna valakitől, már rég elváltam volna, egyedül nevelhetném a porontyomat/poronytaimat, megkeseredett, begyöpösödött anyuka lennék, és azon keseregnék, hogy vajon hogyan találok magamnak társat, és vajon hol is rontottam el az életem.

Ehelyett most boldog, nyugodt, kiegyensúlyozott családi életet élünk, ahol nem az a lényeg, hogy szórakozni járjunk, bulizni, mert hogy fiatalon nem éltük ki magunkat. Nekünk most a gyerek adja az igazi kikapcsolódást, de nagyon sokat jönnek hozzánk barátaink, kertipartikat rendezünk, összejövünk a környékbeli többi családdal, akik szintén ilyen idősek, mint mi vagyunk, szintén olyan korú gyerekekkel, mint a miénk.

Száz szónak is egy a vége: nem mindenki olyan, mint te, nem mindenki gondolkodik úgy, ahogy te, ezt el kéne tudnod fogadni.

23.55-ös vagyok. Még annyit, hogy elképzelhető, hogy 2-3 éven belül lesz még egy gyerkőcünk. Semmi sem lehetetlen, és soha ne mondd azt, hogy soha.

Egyébként annyira fiatalos a kinézetem, hogy öreg nénikék meg szoktak botránkozni rajta, hogy vajon milyen fiatalon szültem, ha már ekkora a gyerekem. Volt olyan is, aki megkérdezte, hogy miért ilyen nagy a korkülönbség közöttünk - mármint hogy az öcsémnek hitték a saját gyerekemet. Na ennyit arról, hogy a nagymamájuknak néznek-e...