Aki úgy szült hogy a mellette lévő ágyon is vajúdtak?

Engem nem zavart, még sajnáltam is, holott ugyanazt éltem át mint ő, csak csendben. Ráadásul ahol én szültem, ott egy nagy helység van mint szülőszoba és az ágyak vannak 1-1 függönnyel elválasztva. Nem arra figyeltem, hogy ő mit tesz vagy mennyire hangos, hanem a tesómra aki segített, dokira szülésznőre na és persze magunkra. Ott és akkor abban a fájdalomban szerintem nem számít.

Egyik terhességemmel én is voltam nst-n egy szülő nő mellett az engem borzasztóan zavart,nem csinált szegény semmi rosszat szép csöndben vajúdott meg szült,én még is nagyon ideges lettem.Amikor szültem akkor is szült mellett egy kismama de az már nem zavart annyira,nem tudom miért talán nem értem rá vele foglalkozni és talán még egy kicsit jó is volt mert ő hamarabb szült mint én és nekem ez reményt adott hogy hátha nekem is nemsokára meg lesz a babám.

Második gyerekem szülésénél közös szülőszobában voltam egy lánnyal, de őt már kitolták onnan, mire nekem tolnom kellett, így abszolút nem zavart. Mikor bementem a szülőszobára egy másik szobából (az egyágyas volt) hallatszott ki, hogy sikít egy nő, aztán kb. a harmadik sikításra, felsír egy baba. A férjem és én is megkönnyeztük, a szülésznő ott röhögött rajtunk... Rá egy órára én is megszültem, és a gyermekágyon egymás mellé kerültünk.

Nálunk is olyan a szülőszoba, hogy csak függönyök választják el egymástól a szülőágyakat, és ugyanebben a helyiségben van egy harmonikaajtóval leválasztva az előkészítő. Én a programozott császárra vártam az előkészítőben, bent pedig már a szülés vége felé járt egy kismama. Hát szégyen vagy nem, én akkor és ott nagyon örültem neki hogy nekem ezt nem kell átélnem. Amit akkor hallottam egy életre elvette a vajúdástól a kedvemet. (De igazából mindegy is, mert én csak császárral szülhetek.)

Én többször voltam úgy nst-n,hogy közben mellettem szültek,de nálunk a kitolás előtt kiküldik az nst-lévő kismamikat! De engem egyáltalán nem zavart ha hangoskodtak,még sajnáltam is őket!

Én próbáltam magamnban, csendben vajúdni, nálunk is a függyönyös elválaszrás működik.Mellettem vajúdott egy csajszi, 5 perces fájásokkal úgy ordított,hogy csuda!!!! Na az nagyon zavaró volt. Nekem a vége lett a legrosszabb, a kitolás, nem is kiabáltam, csak inkább nyüszítés volt az, és utána az egyik simerős, aki szintén vajúdott, annyit mondott, hogy biztos nagyon fájhatott, nagyon sajnált!. 40 perc volt a kitolás. Na akkor nem vettem észre,hogy a csaszi kiabál!!

Első gyerekes anyuka vagyok, immáron 3 hónapja. Nálunk a szülőszobába 2 ágy van egymás mellett egy félfallal elválasztva(felül nyitott). A terhességem alatt szinte sosem féltem a szüléstől, attól viszont tartottam, mi lesz ha mellettem fognak szülni, miként fogok rá reagálni. Persze szültek mellettem. A szegény lány a szomszédba sikítozott, ordított, kiabált, káromkodott, stb. Engem nagyon zavart.Illetve nem is hogy zavart, hanem az én két fájásom között, féltem, hogy te jó isten mi vár itt még rám. Aztán mikor kezdődtek a tolófájásai a lánynak, bejött a dokim, kikötötték az oxitocinom és kiküldtek a folyosóra, ne halljam. Meglett a babája, visszafeküdtem a szülőágyra és csendben 1 óra múlva én is boldog anyuka lettem :).

Második babámmal voltam szülni és persze a melletem lévö szobában is volt egy csaj.Hát aszittem átmegyek és felpofozom.Annyira idegesitett,hogy kiabált örjöngött,nem volt elég az embernek a saját fájdalmán uralkodni.Az a csaj meg egyfojtában kiabált már a doktor is rászolt.Elhiszem,hogy mindenkinek más a fájdalom küszöbe de ennek a csajnk,,,.De hála istennek nekem elöbb meglett mint neki pedig szegény elöbb is bent volt.