Meghalt a babám, hogyan tovább?

Szia, részvétem!!! :((

Nekem 8 hetes magzat korában ment el a babám, a húgomnak most halt meg a 21 napos kislánya (súlyos szívfejlődési rendellenességben) ezen a héten.

Nincsenek tanácsok... ahogy egy pszichológus barátunk szokta mondani ,a gyászban először el kell merülni, hogy aztán ki tudjunk belőle "lábalni". :((

Mindenesetre ha jól esik beszélni róla, akkor beszélni kell róla. Én nem tudtam senkivel sem beszélni akkor róla, a húgom sem, még idegenekkel sem, csak később...

Ismerősömék babája tegnap ment el, 5 hónapos volt. Iszonyatos. Ők el kezdtek mindent elpakolni a baba után, és most nyugtatókon élnek. :(

Próbálj meg beszélni róla. Mennyi idős volt, mi történt? Sírj, merülj el a fájdalomban, ahogy már írták, és az idő majd segít. Nem tudom, hogy mit érzel és remélem, nem is tudom meg soha, de nagyon sajnálom, iszonyatos lehet most neked.

Fogadd őszinte részvétem! Nagyon sajnálom! :(

Hála Istennek velem nem történt meg(bár rettegek tőle!), de az ikertestvérem meghalt szülésnél, én is már majdnem megfulladtam mire sikerült visszahozzanak... (Ikertestvérem halálán kívül még volt anyumnak 7 spontán vetélése. Miután bátyám megszületett azt mondták többé nem lehet gyermeke, s láss csodát, ketten jöttünk rá 10 évre! bár sajnos csak én maradtam meg...)Az elmondottak alapján anyum nagyon maga alatt volt. De ott voltam neki én meg bátyám, meg persze apum, s mi tartottuk benne a lelket... Bár Neked most ezerszer nehezebb, de kérj segítséget férjedtől, szüleidtől, tartsátok egymásban a lelket! Ami tanácsot még adhatok... A holmikat amiket vettetek ajándékozzátok el egy szegény családnak, vagy adjátok be egy árvaházba... Apum ezt tette mindennel ami kék volt(ikertestvérem fiú, én leány vagyok), így segítettek egy szegény babán, meg hát nem kellett belebotlani semmibe ami az Övé lett volna.

Hagyj időt magatoknak, a gyásznak, próbáljatok segíteni egymáson, aztán vállaljatok be egy babát(nem Ő lesz az a kisbaba akit elvesztettetek, hanem egy másik gyermek, de a testvérkéje lesz). S ami még segíthet... Fogadjatok örökbe egy gyermeket, s neveljétek úgy, mintha a sajátoké lenne! Nagyon sokat segíthet...

Remélem valamiben tudtam segíteni... Aztán ne félj segítséget kérni senkitől!

Légy erős! Ölellek így ismeretlenül is...

Én sírtam,amíg csak volt könnyem,aztán amikor elfogyott,igyekeztem kibeszélni magamból a fájdalmat,ez kicsit segített,csak az a baj,hogy nem volt a környezetemben senki(azt kell mondjam:hál' istennek),aki igazán megértette,vagy átérezte volna,hogy min megyek keresztül;de szerencsére mindig volt valaki(párom,barátok,család),aki odatartotta a vállát,és hozott egy üveg bort,ha arra volt szükségem.Ezután szerveztük az esküvőnket,az kicsit elterelte a gondolataimat,és először tudtam szívből nevetni,de elmúlt az esküvő,a nászút,én meg sajnos visszasüllyedtem az önsajnálatba.Engem akkor az segített ki a gödörből,hogy új hobbit találtam magamnak,ami elterelte a figyelmem,és a gondolataim.Így napról napra egy kicsivel könnyebb lett a lelkem.Ezen kívül olyat is tettem,amit előtte soha:templomba mentem,és gyertyát gyújtottam.

Aztán kb fél évvel azután,hogy elveszítettem őket,egy nap kivitt a lábam a temetőbe édesapámhoz,és megbeszéltem vele,hogy vigyáz rájuk.Azt hiszem ott,és akkor sikerült igazán elengednem őket...