Miért szülnek ilyen sokan fiatalon?

Sziasztok ezt a Az ideális kor az anyai szerepre

A szülészeti tankönyvek ideális anyai életkornak a 20-29. év közötti időszakot említik. A női egyenjogúság kiterjedésével azonban egyre gyakoribb a terhesség vállalásának kitolása a harmincas évek felé.

Hitelt érdemlő statisztikai felmérések szerint a 20-29. év közötti anyáknál legkisebb a sikertelen terhességek (korai és késő magzati veszteségek), és a szülészeti komplikációk gyakorisága. A nagy számok nyilvánvalóan nem hazudnak. Igazságuk mégis azt a már-már babonás félelmeket táplálja, mely az idősebb korban történő gyermekvállalást övezi. Hiszen mindenki hallott már olyanról, hogy valakinek "idióta" vagy "nyomorék" gyermeke született, mert "idős korban szülésre adta a fejét". Hátborzongató történeteket mesélnek idősebb szülőről, mert elvetélte magzatát, halva született gyermeke, ki kellett venni a méhét, stb.. Az egészségesen született gyermeket pedig "fel is kéne valakinek nevelni", "hogyan fogja gyermekét elindítani az életben", meg egyébként is "micsoda abnormális dolog, hogy saját gyermekének a nagymamája akar lenni". Így, az idősebb korban szülni kívánó asszonyokról ki sajnálkozva, ki megvetéssel, de a legjobb esetben is értetlenséggel vélekedik. Szerencsére még mindig sokan vannak viszont, akik a szülést az életkortól függetlenül, az asszony legtiszteletreméltóbb vállalásának tekintik.

Az említett indokolatlan félelmek sajnos még a szülésztársadalomban is gyakoriak. Gyakorta szomorúan értesülünk olyan esetekről, amikor a nőgyógyász nem vállalja a negyvenhez közeledő asszonyok meddőségének gyógyítását, mert "értse meg asszonyom, magának már semmi esélye", meg "addig erőlködünk, míg a végén rendellenes gyermeket fogunk összehozni". Az esetet elvállaló orvost a kollégái gyanakodva figyelik, a háttérben tudatlanságot vagy anyagi érdekeltséget sejtve.

Az idősebb anyai korban történő gyermekvállalás tényleges veszélye

A magasabb életkorban vállalt terhességet mindenképp szent elhatározásnak kell tekintenünk. Arra azonban senkit sem bíztatnánk, hogy az első szülést 30-32 év fölé időzítse. Ennek oka, hogy a fogamzóképesség 30 év felett rohamosan csökken. Míg az éves (szándékos) teherbeesési arány 20-30 év között 80% (egészséges szülők esetén), addig 30-35 év között ez az arány már csak 65%. 35 év felett a fogamzóképesség-zavarok kezelése is eredménytelenebb. A túlzott kivárásnak súlyos következménye a gyermektelenség.

ciket olvasátok el

Én 31 éves vagyok és most 3 hónapos a babám. Nem érzem magam öregnek, bár egyes válaszolók szerint már minimum a WC-n kéne magam lehúznom, nem gyereket szülnöm. Nekem úgy alakult az életem, hogy mostanra adatott meg ez az élmény. Ráadásul nem a semmibe szültem, mint mondjuk 20 évesen tettem volna, és nem az anyámék nyakán élek, nem tőlük várom, hogy segítsenek,hanem önálló életem van a férjemmel, a saját házunkban, és megtakarított pénzünk a bankban váratlan helyzeteker stb...És szerintem nem maradtam le semmiről. És mikor a gyerekem 18 lesz, én 49 éves, úgyhogy nem tartom valószínűnek, hogy akkor nyugdíjasklubba fogok járni, főleg ha a korhatárt megemelik 65 évre...

Szerintem akkor vállalj gyereket, amikor késznek érzed magad rá és úgy ítéled meg, hogy már nyugodt szívvel bele mersz vágni, és ez teljesen mindegy, hogy 25 vagy 30 esetleg 35 éves korodban történik.

Mindenkinek szuverén döntése!

Szia! Én 30 éves vagyok, nemsokára megszületik az első babánk. Ha egyedül dönthetek a kérdésben, már rég lenne két gyermekünk, de megvártam, míg a férjem is elég érettnek érzi magát hozzá. Sokkal előbb szerettem volna gyerekeket és néha öregnek is érzem magam, de máshogy hozta az élet. A babára várás éveiben sokat dolgoztam, tanultam és szórakozni jártunk, most csak a babára figyelek.

Szerintem ha valaki tisztességgel felneveli a gyermekét, gondoskodik róla, mindegy, hány évesen szülte.

A "halom hitelt" nem szabad felvenni, egyszerre csak egyet lehet biztosan visszafizetni család mellett. De a férj hatására mi is megvártuk, amíg az anyagi helyzetünk normalizálódik. Azt hiszem, igaza volt.

En negyven leszek, es mar csak napok kerdese, hogy megszulessen a kislanyom. Es a poen hogy a ''fiatalokat''

megbotrankoztassam! Szeretnenk megegy babat. Nem erzem magam oregebnek, mint 15 evvel ezelott, amikor utoljara szultem. Mindenki annyi idos amennyinek erzi magat, es ahogy karban tartja magat!Hogy fiatalabban valalnak babat, szerintem jo, ha kepesek gondoskodni a babarol. De a korombelieknek meg meg jobb! Nem tudom megmagyarazni, de olyan csodalattal elem meg a terhesseget,amin huszoneves fejjel csak atsiklottam.

Én 21 leszek nemsokára. Védekezés mellett estem teherbe. A munkám fel kellett adnom, mert állandóan cigifüstös helyen lettem volna. Szerencsére párom jól keres. Képtelen voltam "megölni" egy kis életet ezért megtartottuk. Szerencsére párom nagyon pozitívan áll hozzá, mindent megtesz értünk felelősségteljesebben cselekszik 22 éves létére, mint körülöttem sok idősebb apuka. Nem a szüleink nyakára szülök. Megjegyzem jól esne ha mondjuk anyukám meglepne és meglátogatna és hozna egy kis sütit vagy ilyesmi, de többet nem várok el tőlük. Azonban ennyi sem jön tőlük, mert ilyenek és nem azért mert fiatal vagyok, csak "telefonba" mondják, hogy így vigyázzak meg úgy vigyázzak... Ahogy körülnézek az ismerőseim körében azt kell hogy mondjam, hogy abszolút nem lehet álltalánosítani korhoz, hogy ki milyen anyuka. Saját házunk éppen folyamatban még albérletben vagyunk, de a gyereknek nem kell majd hiányt szenvednie semmiben. Maximum nem telik luxusnyaralásra a Karib-szigeteken, d sztem ettől el lehet tekinteni. A másik,hogy milyen jó lesz,hogy csak 40 éves leszek mikor a gyerekem 20. Sokkal több évig lehetek vele együtt, mintha mondjuk 30 évesen szülnék, kapásból 10 évvel kevesebb ideig láthatnám, mert ugye a születés időpontja kitolható, de az elmúlásé nem. Engem 30 évesen szült anyukám és sokszor elgondolkozom rajta,hogy már 50 éves, háát nagyon örülnék, ha még a hátralévő -remélem hosszú- időn kívül + 10 évet kapnánk az élettől.

Amúgy lehet, hogy tévedek, de egy pici irígységet érzek a soraidban, mintha a várt válaszokból csak meg szertnéd nyugtatni magad, hogy te gondolod helyesen. Szerintem ezt a hiteles dolgot abszolút nem gondolod helyesen. Én szegénységben nőttem fel és sajnos Apukám nem nagyon foglalkozott velem, így tapasztalatból mondom, hogy ha nem kell nélkülöznie a gyereknek alapvető dolgokban akkor a legfontosabb, hogy a megfelelő szeretetet és törődést megkapja. Viszont azt sem mondanám, hogy el lennél késve, ezek szerint te még nem érzed felkészültnek magad, neked kell eldöntened mikor állsz készen egy gyerekhez. :-)

Én 28 évesen szültem a fiamt, de nem vol betervezve (1 hónapig nem szedtem a gyógyszert és azt hittem az s sok évnyi szedés védettséget ad)

De ha nem csúszik be a baby, nem tudom mikor szántam volna rá magam.

Most 37 vagyok, a lányom 4 hete születtet.