Mit gondoltok az apás szülésről?

Kedves Kérdezö! Tényleg páratlan élmény:)

Én 23, férjem 24 volt tavaly, amikor a lányunk született.

A terhesség elején ugyanilyen indokkal nem akartam, hogy a férjem bejöjjön a szüléshez. Addig hisztizett, amíg mondtam, hogy oké legyen.

Fájdalom közben igaz, gyülölöm ha egy szót is szólnak hozzám, de ezt ö tudta, meg sem próbált idegesíteni, végig csöndben volt. Fogta a nezem szó nélkül, meg se nyikkantam egész idö alatt, mégis nagyon jól esett, hogy ott volt mellettem, ö is érezte mennyire hálás vagyok érte.

Mikor jött ki a baba, odaàllt mert kíváncsi természet, semmi gusztustalanról nem panaszkodott. Boldogan vágta el a köldökzsinórt is. Azóta még jobb a szex mint valaha, mert picit tágabb lettem, jobban élvezem, neki meg eszébe sem jut a szülés. Már utána 1 héttel szeretkezett volna, dehát ki kellett bírnunk a 6 hetet.

Szóval hülyeség ez a "gusztustalan a szülö nö".

Föleg ha a párod magától be akar menni, hagyd, fel tudja mérni mit bír ki. Mert tényleg van aki nem bírja a vért, tüt stb., de az tudja magáról, meg sem próbálkozik bemenni.

Ne aggódj!!:)

Én már az elején szóltam neki, hogy szeretném ha bent lenne. Egy ideig azt mondta, hogy nem szeretne mert fél a látványtól meg a "kórházszagtól" meg ilyesmi, de majd gondolkodik rajta. A vége felé már azt mondta, hogy összeszedi magát és ha nekem úgy jobb akkor bent lesz.

A kiírt napon befektettek a kórházba, másnap oxitocin terheléssel próbálták megindítani, 2 órán keresztül ment és figyelték a fájásokat. Mondtam a szülésznőnek, hogy szóljon időben ha lesz belőle valami mert szólnom kell a páromnak is :) De nem lett belőle semmi, bealudtam a szülőágyon. Összesen 2 nagyobb fájásom volt, de arra sem emlékszem mert aludtam :)

Ráhúztunk egy hetet és csütörtök reggel megindították zselével, amíg fel tették a zselét addig kint várt a párom, de mindent hallott, hogy mi történik mert csak egy függönnyel volt eltakarva a szülőszoba a folyosótól. Utána bejöhetett és velem volt. Estig ott volt, az nap még elég jól bírtam a fájásokat, sétálgattunk is meg a szünetekben beszélgettünk, kipróbáltam a bordásfalat is. Este hazaküldték a párom mert nem tudta elhelyezni éjszakára a kórház. Másnap reggel jött az első busszal, nekem akkor tették fel a 2. zselét. Utána ugyan úgy ott volt mint előző nap, de akkor már nem járkáltunk mert már nagyon erős fájásaim voltak. Délben kaptam fájdalomcsillapítót, a párom meg látta az injekciós tűt és kicsit elsápadt :D De nem lett semmi baja. Nem használt az injekció úgyhogy kettőkor adtak másfajtát, attól bekábultam, de a fájdalmat ugyan úgy éreztem, beszéltem össze-vissza a páromnak... Este megint hazaküldték, engem begyógyszereztek, hogy valamennyit tudjak pihenni (hát semmit nem tudtam) és másnap reggel még adtak oxitocint, a párom mindig ott volt a szülőszoba előtt már kora reggel. Kérdezték a portán tőle, hogy magának hány felesége szül, hogy minden nap itt van? :D

Fél 10 háromnegyed 10 körül kezdtek jönni a tolók, 10 percig csak kiabáltunk, hogy hozzanak ágytálat vagy valamit mert kakilni kell, jött a szülésznő megvizsgált és rám parancsolt, hogy ne nyomjak mert nem tűnt el a méhszáj. Azt se tudtam mit beszél annyira ki voltam... Jött az orvos az is megnézett nem szólt semmit, elment. 10 kor jött vissza (addig párom figyelte a gépet és mindig mondta most jön a fájás!! így utólag vicces volt) szóval 10-kor visszajött az orvos pont egy fájás közepén és közölte, hogy azonnal császár mert esik a szívhang... annyira nem voltam már magamnál hogy nem értettem, hogy mit mond. Jöttek egy csomóan, szülésznő, csecsemős, betegtologatós emberek, stb hoztak papírokat, savlekötőt, írjam alá, igyam meg, stb ezt mind tolófájások kellős közepén. A párom meg hirtelen eltűnt...

Levetkőztettek, letakartak, vittek a műtőbe, szuri, haskenegetés és pár perc múlva már kint is volt a fiam. Egyből szaladtak el vele mert nem lélegzett. Kérdezik hol a párom? Mondom nem tudom... biztos a folyosón. Jönnek vissza, hozzák a babát. Meg van a párja anyuka, már látta a babát is. Bár a baba is jól van, 3400 g 55 cm.

Mondom akkor minden frankó. Mutatják a gyereket, tiszta kék-zöld, habzik, hámlik, stb. Ne aggódjon anyuka ez majd elmúlik....

Áttolnak a szobába, párom sehol... gyerek sehol.

Délben betoppan egy nővér a fiammal, hozta szoptatni, de ha akarom itt is hagyja. Oké, otthagyta. Szoptatni nem bírtam, fel akartam ülni nem tudtam. Fél órára rá hallom a barátnőm hangját, jött látogatóba :) Mondtam neki tegyem már rám a babát és szóljon már valakinek, hogy segítsenek szoptatni mert fekszik itt mint aki meg van halva a gyerek meg éhes... Jött egy idősebb nővérke, nagyon rendes volt, próbálta mutatni, hogy hogy adjam a szájába a cicit, de semmit nem láttam belőle mert laposon feküdtem:S Csak másnap tudtam rendesen szoptatni, de még akkor is zaklattam a nővéreket, hogy segítsenek mert béna vagyok. De utána egész jól belejöttem.

Szóval barátnőmtől Kérdezem: Hol van az uram? Nem tudja, senki nem látta...

Később kiderült, hogy összekeverték az én párom meg egy másik anyuka párját aki simán szült és mondták a páromnak, hogy 2 óráig megfigyelésen leszek a szülőszobán a babával, ő meg addig átment a másik épületbe meglátogatni nagymamámat.

Délután ő is befutott, de nem nagyon tudtunk beszélgetni csak itthon tárgyaltuk ki az élményt. :)

Azt mondta ő nagyon rosszul lett mikor látta, hogy ott kiabálok, hogy fáj fáj és nyomni kell az orvos meg felrántotta a takarót és látta, hogy mi zajlik oda lent. :S És egy nővér kivezette. Állt egy darabig még a folyosón, látta ahogy betolnak a műtőbe. Utána menni akart ki, de utána szóltak, hogy meg van a baba és rá akarták tenni a mellére, de nem hagyta mert félt :D

Aztán jött egy másik nővér és mondta neki, hogy 2 órás megfigyelésen leszünk, addig menjen el. Ő meg hallgatott is rá :)

Szóval nálunk ott is volt az apuka meg nem is. Akkor amikor tényleg szükségem volt rá akkor ott volt, nyomta a derekam, fogta a kezem, biztatott, de mivel császár volt, ott nem volt velem.

nálunk sosem volt téma, hogy bejön-e valahogy mindketten természetesnek tartottuk. már nagyon régóta együtt voltunk, sok betegségben, bajban, fájdalomban és akkor is mindig egymás mellett voltunk, pláne ilyenkor mikor a közös gyermekünk látta meg a napvilágot.

persze megbeszéltük, mint sokan mások, hogy a lenti részeket majd neem nézi, de persze nem így történt, de ez nem változtatott semmin. ugyanúgy kívánt utána, vagy még jobban, mert mióta van a pici azóta kevesebb az időnk egymásra de sokkal tartalmasabb. más ismerősök is azt mondják, hogy nem undorodtak meg a pasik szóval ettől ne félj!!!! könnyű szülést és sok boldogságot!

Szia!

Nálunk az elejétől úgy volt bent lesz, mindketten így akartuk :)

Aztán influenza járvány miatt, volt esély, hogy nemlehet ott, és én teljesen ki voltam borulva, hogy nem bírom egyedül végigcsinálni... (így utólag még leírni is vicces), de végig bőgtem a terhességem (rám íg yhatott)és nagyon féltem, hogy nem vagyok elég erős...

De eljött a nagy nap (nálunk már a 7. hónapban volt egy főpróba fájásokkal és beindult szüléssel kórházba kerültünk), így mikor jött a nagy nap,éjjel felébresztettem és itthon vagy 4 órát még elvoltunk!Ő is elkészült együtt bepakoltuk a hiányzó dolgokat, és segyített zuhizni,mert az már egyedül nem ment!Nekem rögtön 3 percesek lettek, de a szülésznőm mondta hogy max 4 órát még itthon lehetünk, vagy ha elfolyik a víz azonnal indulás be...

A kocsiban volt egyedül rossz,mert ott nme állhattam és ülve azt hittem meghalok :)

Fel a szülőszobára,ugyanazok dolgoztak mint akik a 7 hós bentlétünknél, szóval teljesen ismerős közegbe érkeztünk!tt volt már a szülésznőm is, de az ügyeletes doki vizsgált még meg!Aztán előkészített a szülésznő, addig mondtam a páromnak menjen és hozza be az apukáját,mert neki is aznap kellett befeküdni,mert vagy 1 óráig még nem jöhet be :)

Amikor a szülésznőm megvizsgált elfolyt a vizem, aztán megint zuhanyoztam, hát nekem ott volt a legjobb!Mikor kijöttem a zuhi alól,mondták is hogy szólnak a páromnak, de inkább én akartam kkimenni érte!Be is jött és 8-kor mentünk be a szülőszobánkra:) Ott simogatta a nyakam, de beszélni már én nem bírtam...De nagyon jó volt hogy simogat :)

Majd a hirtelen kellett nálunk is a doki,mert 2 óra alatt 2 ujjyniról kitágultam teljesen és 45 perces kitolás után megszületett a lányunk 9:25-kor!A párom végig ott állt, mellettem ő fogta az egyik kezem a doki a másikat, nyomták föl a fejem :)Nekem nagyon jó volt hogy ott volt!Ő vágta el a köldökzsinórt, és adoki többször is megkérdezte tőle hogy hogy van, ő meg mindig azt mondta hogy engem kérdezgessen nekem fáj! :)

Nagyon jó volt látni az arcát mikor a babánk a mellkasomon feküdt Ő pedig ölelt mindkettőnket és könnycsppek ott csillogtak a szemében!egyből beleszeretett a kislányába és belém is újra! :)Én nagyon örülök, hogy mindezt együtt éltük meg,soha nem felejtem el az arcát, az örömöt a büszkeséget az elégedettséget a szemében :)

Őlátta azokat a részeket is mikor jött ki egyre jobban a nunimon a feje, de utána azt mondta mikor kérdeztem,hogy nem is tudta hogy az a feje, el nem tudta kpzelni mi az!Nag yhaja volt pedig :)De egyáltalán nme undorodott meg tőlem, sőt imád szeretkezbi velem azóta is!Bár sajna ritkábban jut rá időnk :)

Könnyű szülést kívánok...

Ja és mindig azt mondta, hogy mikor bementünk a szülőszobára azt hitte még másnap is ott leszünk,mikor mindig ugyanazt mondták a vizsgálatok alatt, aztán semmi perc alatt kitágultam :)Hát mi másfél órát voltunk bent együtt!meg még én 2 órát előtte,meg itthon 4et!Szóval mi gyorsak voltunk :)

Én csak javasolni tudom, nekem nagyon jó volt soha nem voltam egyedül!Mégha nem is szakmailag segített, de lelkileg hatalmas erőt adott!