Én rettegek a szüléstöl! Nem birom a fájdalmat és a tüt sem. Ti hogy birkoztok meg/dolgozzátok fel? Nagyon szeretem a babám és várom nagyon de nagyon félek!

Szia!

Én imádtam a várandósságot!!! Szerettem a pocakomat! És a párom is díjazta egy idő után ( a férfiak nem élik át olyan intenzíven az érzést, nem bennük mocorog). Nem törődtem a súlyommal, amit kívántam, azt ettem (nem voltam nagyon kívánós). 18 kg-ot híztam és nem bánom. Nem csináltam belőle státusz szimbólumot!!! Le is dobtam az első hónap alatt...

A szülést nem terveztem. Nem gondoltam el előre minden részletet. Az injekciót nem is érzed. Nekem spec. szóltak, hogy kapok. Gyorsan zajlott... (nem szó szerint, mivel 8 és fél óra volt). A fájdalom tűrésem nekem sem a csúcs, de ez édes fájdalom. Egy pillanatig azt hittem, szétszakadok és (elnézést a kifejezésért) úgy gondoltam addig az egy pillanatig, hogy nem a megfelelő lyukon akar kibújni. Nekem az első volt. De most is vállalnám, ha ebben a percben kellene szülnöm!

NE FÉLJ! Éld meg a várandósság minden pillanatát! Gyakran nem lesz benne részed!

Persze, hogy a párod másképp néz rád! Hiszen anya vagy/leszel! Ő meg apa!!! Az enyé spec. csak rám nézni tudott... Veszélyeztetett voltam. No sex az elejétől fogva :(. Ez benne volt. Most minden rendben ezen a téren. De visszasírom azt az időszakot... Akkor kezdtem élvezni az egész várandósságot igazán, amikor mocorogni kezdett és nőtt a pocim!!! Akkor legszebb egy nő! Még akkor is, ha magad nem látod annak! Én is a tükörben iszonyat lelakottan láttam magam, mások szerint szuper formában voltam! Másképp látod Te és mások!

Bocsi a hosszúságért, de remélem, hogy sikerült egy kicsit lelket önteni beléd!

Üdv

Már 5 hós baba anyukája

Hát ... erre mondják, hogy mindenkinek a saját problémája a legnagyobb...:-)) Kicsit "keserűen" olvasom a kérdésed....

Nekem nem lehet babám, és a fél karomat - vagy bármit!! -odaadnék azért a fájdalomért, amitől te rettegsz.

Hidd el, nem vagy csúnya, anyának lenni a legszebb dolog a világon - ez egy igazi csoda, ahogy egy új ÉLET fejlődik a testedben! Egyszer majd ez lesz a legszebb emléked :-))

Kívánom, hogy rendben menjen minden! Sok boldogságot!

Jaj lányok, ne legyetek ilyenek!

Ez nem műtét lesz vagy betegség vagy valami rossz dolog, hanem a várva várt babucitok megszületésében fognak segíteni. Én is félek de így fogom fel. Komolyan félek a fájdalomtól is meg,h. minden rendben lesz-e. De nem tart tovább fél napnál az egész. Ezt igazán ki lehet bírni. Cserébe megkapjuk életünk legértékesebb és legszebb ajándékát!

A hízással kapcsolatban, én borzasztó rosszul érzem magam de tudom én rontottam el az elején (akkor sokat híztam). Most összeér a combom és a karom is hatalmas lett. Nagyon rossz! Nekem is azt mondja a férjem,h. nem zavarja meg majd lefogyok ne aggódjak. De hiába beszél...majd hiszem ha látom. Mindegy, már nincs mit tenni.

Üdv

36 hetes kismama

Sziasztok kismamák!

Írok egy kis bátorítást!

Hasonló cipőben jártam még nemrég én is!:)

Rettegtem a szüléstől az elhízástól mindentől amivel a terhesség jár.A tűt ki nem állhattam,de a vérvétel meg ugye fontos a babó miatt,tehát azt mondogattam magamban,hogy nem miattam miatta kell ezt végigcsinálnom!

Én azt nagyon vártam,hogy látszódjon végre a pocim,hogy az egész világ velem örülhessen,ugyanakkor ha este belenéztem a tükörbe nem is magamat láttam benne.

"bálna" csak az utolsó három hónapban lettem,de akkor már nem érdekelt,időm sem lett volna ezen aggódni,sokkal jobban érdekelt a bent mocorgó kisfiam,akinek már minden mozdulatát szabad szemmel is láthatta bárki:)

A legjobb az egészben pedig az,hogy ahogy közeledett a szülés én egyre türelmetlenebb lettem és már nagyon túl akartam lenni rajta,így amikor elkezdődtek a fájások sokkal inkább izgatott voltam.Olyan érzésem lett hirtelen,hogy jöhet akármilyen fájdalom én kibírom!

Így is lett,bő négy óra alatt megszületett a kisfiam.

Tűket nem nagyon szúrtak belém csak a varásnál,de higgyétek el a fájások alatt levághatták volna a karomat azt sem vettem volna észre!

De ki lehet bírni,mert bennünk van az őserő,mi erre lettünk teremtve.

Nekem szép emlék maradt a szülésem minden fájdalmával együtt.

Remélem segített a történetem ha csak egy kicsit is már megérte!

Nagyon boldog pocakos napokat kívánok nektek:

Egy 23 éves anyuka és fél éves kisfia!

A második válaszoló vagyok. Az első válasz végett a sajátomat kiegészítendő:

Nekem vénát nem szúrtak/kötöttek. Nem volt egyéb szurkapiszka. A szurinál gátmetszéses szurira gondoltam. Egyéb szurit nem kaptam. Vannak olyan kórházak, ahol vannak 1- és 2 ágyas szobák. Nem vagyunk gazdagok, mielőtt szó érné a ház elejét!!! Alapítványi osztály volt... Rooming-in. Az orvosok ott is orvosok a szó jó és rossz értelmében.

Ez Kistarcsán volt. Tehát amikor kórházat választasz, vedd figyelembe a lehetőségeket! Nekem sokat javított a közérzetemen, hogy nem küzd mellettem még 5 nő mindenféle bajokkal. Akkor elég volt a saját bajom. Ez nem egoizmus! Fáradtság.

Te alakítod ki a szülés körülményeit! Emiatt sem kell félned, ha szeretsz tervezni! Érdemes szétnézni!

Üdv

5 hós baba anyukája

Az én férjem is másképp néz rám. Borzasztóan boldogan. Megérinti a pocim, megsimizi, puszit ad rá. Nagyon szeret és látom is rajta. Bár az én testem is változik és én is úgy látom, hogy egyre visszataszítóbb (pl a mellem), ő mégsem ezt látja. (egyszer megjegyezte, hogy biztos nem lesz gond a szoptatással, mert ő úgy látja, lesz elég tejem). Ilyenek a férfiak. :) De tudom, hogy így is szeret. Nem számít, mennyi csíkom van és hol.

A másik: na azt nem hiszem, hogy a sógornőmnél jobban félnél a szüléstől. Ő totál beparázott. Nagyon félt a fájdalomtól (bár egész életében). És mégis nagyon könnyű szülése volt, a fájdalomra nem is emlékszik már és kimondhatom, hogy szerintem egyenesen élvezte a szülést. Mármint abból ítélve, ahogy mesél róla! :)

20 hetes kisammi

Szia! Nekem 5 és fél hónapja született a kislányom. Imádtam várandósnak lenni, csodálatos érzés volt, ahogy növekedett a pocakomban, ahogy ott benn élte a kis mindennapjait... hogy éreztem minden rezdülését. Soha, senkivel olyan szimbiózisban nem élhet az ember, mint a pocakjában növekvő kisbabával. A páromnak pedig pocisan is nagyon tetszettem, sőt, szülés után egy párszor mondta is, hogy neki szinte hiányzik a pocakom, olyan aranyos voltam vele...

A szülés? Mondhatnám, hogy iszonyú fájdalom, de nem mondhatom ezt mégsem, mert - ahogy előttem is írta valaki - édes fájdalom. Nekem szép volt a szülés. 14 órát vajúdtam, ha csak azt számolom bele, amikor már valóban nagyon fájt. De akár holnap újra megtenném.

Én othon szültem, a legcsodálatosabb, háborítatlan békességben. Amikor bújt kifelé a pici, azt hittem, szétszakadok, én nagyon bírom a fájdalmat, de ekkor nagyon szenvedtem. Mégis csodás és felemelő vot, hgoy szülhetek! Aztán a karomba adták az én kis csodámat azonnal.... A világon nem volt boldogabb ember, mint én. És mint kiderült, nemhogy nem szakadtam szét, hanem mindenféle gátsérülés nélkül jött világra a kislányom.

Kívánom mindenkinek, hogy átélhesse ezt a csodát!