Akinek kezdettől tápszeres a gyermeke, hogyan dolgozzátok fel lelkileg?

Bántani nem bántottak, de erőlködtek, hogy márpedig szoptatni kell, én mondtam, hogy megpróbáltam mindent,de nem ment (minden összeesküdött ellenünk: magzatvíz elfolyása miatt fertőzés, amitől aluszékony lett, sárgaság miatt szintén aluszékony volt, anyósom a nyakunkba rakott egy hitelt, ami miatt nem voltam teljesen stresszmentes, hogy úgy mondjam... szóval...)mellesleg nagyon nem kellett a tápszer árának fix költségként való beiktatása a büdzsébe, ami amúgy is szarabb lett.

Aki nincs benne a te helyzetedben, az úgy sem tudja átlátni. Tehát engedd el a füled mellett a megjegyzéseket és fordíts hátat.Mellesleg nekem is lelkiismeret-furdalásom volt emiatt, aminek pláne nem használtak a rosszalló pillantások, meg a kioktató szurkálások. Pár hónap alatt elmúlik....

Ja! És lehetőleg olyan anyukákkal beszélgess, akik szintén nem tudnak szoptatni, egymást meg lehet nyugtatni.

Nézz vissza pár kérdéssel lejjebb!:

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__szopta..

Akkor inkább a tápszer!

Ha nincs tejed, attól még a babának valamit ennie kell! Régen házhoz vitték a babát másik anyukához szopizni, ma már kiváló tápszerekkel oldják meg a fejlődését. Szerintem ne legyen bűntudatod, ha úgy érzed, te mindet megtettél, ne kínozd magad! Élvezd inkább a kisbabádat, mert ha gyötröd magad, akkor rossz emlék lesz ez az időszak! Sokan szoptaníttal tápszerezik a babát, hogy legalább a szoros testi közelség legyen meg.

Mivel elég későn indult be a tejem,egyszerűen nem érdekelte a cicim.Pedig bimbókiemelőn kezdve mindent kipróbáltunk,így végül a tápszert kapta 1 hónapos korától.

Úgy csináltuk otthon,hogy fejtem elektromos mellszívóval,és kapta a tápi mellé

Engem nagyon megviselt. Főleg hogy állandóan mindenki ezt kérdezgette, még idegeneknek is ez volt az 1. kérdésük hogy szoptatok-e. Nem bántottak szavakkal, de a nézés... Ettől még sz@rabbul éreztem magam, már a depresszió kapujában jártam, hisz állandóan ezen rágtam magam. Aztán mondtam, hogy elég mert ez igy a babának sem lesz jó. Mikor rám mosolyog jól lakottan, nem azt küldi felém, hogy na anyám nem szeretlek mert nem szoptatsz. Ő tudja azt hogy igy is imádom mindennél jobban a világon.

Sajnálom nagyon hogy igy alakult, de sajna már nem tudok mit tenni. :-(

És most hogy kezdek kievickélni ebből a bűntudatból, azóta látom,hogy nem vagyok egyedül ezzel a problémámmal. Mig rágtam magam, addig csak azt láttam,hogy körülöttem mindenki szoptat, csak én vagyok a világon az egyedüli akinek ez nem megy.