Félvér babák, gyerekek anyukái! Hol éltek, hogyan birkóztok meg nap mint nap az előítéletekkel? Hogyan viszonyulnak saját "másságukhoz" a gyerekek?

Kislanyom meg nem ovis, igy erröl nincs tapasztalatom. De mar regota leszarom az elöiteleteket, masok velemenyet. Babytalalkozon masok hozzam, mivel az itteni tajszolas nagyon erös, igy csak ha direkt hozzam rendes, tanult nyelven beszelnek, akkor ertem meg. Sajnos igy nem tudok bekapcsolodni a beszelgetesbe. Kerdesemre valaszolnak, majd tovabb beszelnek, ök nem tesznek ertem semmit. De ez volt mar a varandossagi tanf-on is. Hat ezt vallaltam. Ugy intezem el magamban, hogy bar ezzel nem szamoltam akkor, de most azt teszem, ami a legjobb, es nem fog ez örökke tartani.

Itt van 1 magyar anyuka, aki nem (mer?) beszel/ni magyarul a gyerekehez meg negyszemközt sem. A tanult nyelven sem beszel, csak tajnyelven, amit valahogy megtanult. (Könyvböl nem lehet, csak ha valaki ugy all hozza.) Allitolag a ferje "nem szereti", ha magyarul beszel. Orvosi rendelöben hallottam, amikor tajnyelven, es nem magyarul (!) sugott valamit a lanya fülebe! Ö igy döntött, az ö dolga. De egyebkent jol beleolvadt ide, latszolag jol erzi magat.