Mi jó van abban, ha császár után belenyomják az arcodba a gyereket?

Nem nagy titok, nem vagyok oda a császár gondolatáért, de orvosi okból mégis muszáj lesz program császárral szülnöm. Próbálok hozzászokni a gondolathoz, nézegettem videókat, és mindenhol azt látom, hogy születés után a gyereket belenyomják gyakorlatilag az anyja szemébe. Értem, hogy bőrkontaktus meg csak ott van hely, de nem lenne jobb inkább csak megmutatni a babát? Nem ettől a 10 mp odadörgöléstől fog kötődni vagy megnyugodni a baba, és ha 2 mm-re van a szememtől, akkor még látni sem látom. Ezt csak én nem értem? Akik túlvannak már a császáron, ti inkább érezni akartátok a babát, mint látni? Ha én inkább látnám az "bunkóság"? Lehet mondani a dolgozóknak, hogy én inkább csak nézném anélkül, hogy a 0 perces babám mellett rossz anyának tűnjek? A másik kérdésem, hogy miután engem újra összeraktak, mi történik? Elvisznek valami őrzőbe és ott kell lennem, amíg ki nem megy az érzéstelenítő? Addig a babám egyedül sír a kávézó csecsemősök mellett? És mi a tökért kell meztelenül lenni a műtét alatt, ha a hasamon szedik ki a gyereket? Semmi hálóing nincs az emberen, csak tényleg ott pucér fenékkel fekszik az asztalon, miközben egy műtőnyi orvos nézi, ahogy katéteren keresztül pisil? A katéter miatt kell meztelenül lenni? Bocsánat a negatív hozzáállás miatt, nem a császár koncepcióját akarom támadni, csak idegenkedem ettől a hideg, műtői környezettől, gyászolom a természetes szülésélményem, és előre ki vagyok borulva, hogy órákra elveszik a babám.