Kinek hogyan indult a szülése? Mennyi ideig vajúdtatok? Esetleg vbac-nál, hogyan volt?

*apja=alja akart lenni 🙈😂

Hasam alja

Kisfiamnál hajnal 4-kor elment a nyákdugóm, azonnal jöttek a menstruáció szerű fájdalmak, itthon vajúdtam, este 9-kor 5 perces fájasokkal bementünk a kórházba, burkot repesztettek és hajnal 3-ra természetes úton megszületett.

A kislányomnál napokon át távoztak a nyákdugó darabkák, nuku fájdalom.

Egyik este 10 körül egy nagyobb darab is elment.

Hajnal 4-kor menstruációs görcsökre ébredtem, 6-kor elindultunk a kórházba, 3 perces fájásokkal estem be, a vizsgálat alatt folyt el a magzatvízem, és reggel 8-ra szintén természetes úton megszületett.

Éjjel megfordultam az ágyban, és egy éles fájdalmat éreztem, amivel egyidőben kicsurrant egy kis magzatvíz. Én tudtam, hogy az, de az úgyeletes doki nem látott szivárgásra utaló jeleket.

Vajúdóba fektettek, ahol rövid időn belül rendszeres és sűrű fájásaim lettek. Kb. 2 óra múlva nagy mennyiségű magzatvíz távozott. Ezután gelgyorsultak át események. A férjem is alg ért be a nagy pillanatra.

Elsőnél magzatvíz szivárgás miatt indítottak.

Másodiknál délelött megvizsgáltak, a doki rámijesztett. Egész délután emiatt idegeskedtem.

Este alig bírtam elaludni.

Éjfél fele elaludtam, 2kor arra keltem, pokolian görcsölök. 2től 5ig mértem a fájásokat. Addigra már 5percesej voltak. Reggel 6ra bementünk a kórházba, egyből vittek szülőszobára. 8tól már egybefüggő fájásaim voltak, 9re meglett a 2.

Elsőnél éjszaka fél2-2 körül ébredeztem, hogy a gyerek furcsán rúg, kellemetlen, fáj. Folyton felébredtem, visszaaludtam, ahogy úgy "mocorgott". Aztán kimentem a mosdóba, mert nagyon hascsikarós érzésem volt, ment is a hasam, 1 órán belül 4x voltam vécén. Mindig úgy kezdődött, hogy ilyen hascsikarós görcs, aztán az tetőzött majd elmúlt. Először nem is tűnt fel, de aztán valahogy egyre egyértelműbb volt a fájdalom íve, a végén már a hasmenés sem jött, na mondom, várjunk csak, 40+3 ez lehet, hogy valamit jelent :D Onnantól kezdve kiültem a kanapéra és mértem, hogy ez hogy fáj és mennyi ideig és milyen sűrűn, és valahogy egy ponton rájöttem, hogy én itt most vajúdok. 7kor ébresztettem a férjem, amikor már 4 percenként jöttek a fájások, hogy szerintem előfordulhat, hogy be kéne menni a kórházba (800 méterre laktunk tőle, nem volt túl sürgős). A kórházban megvizsgáltak, aztán teljes pánikban küldtek a szülőszobára, hogy nehogy már a folyosón szüljek ott meg nekik. Nyilván ez kicsit túlzás volt, de azért tény, hogy nem aggódtam túl a kérdést. 8körül feküdtem fel az ágyra szépen, akkor repesztettek burkot, mert magától nem történt meg addig, a fájások ekkor lettek intenzívebbek, és 10:33-kor megszületett az első kislányom :)

A másodiknál meg éppen vittem a nagyot a bölcsibe, késésben voltunk a reggelihez, szóval kicsit jobban kiléptem. Az egész második terhességem alatt nagyon sokat keményedett a hasam, főleg ha fizikailag megerőltettem magam, itt is azt hittem, hogy ez történt- ugye rohanok a gyerekkel, majd gyorsan felemelem a pelenkázóra, mert nyilván, hogy menet közben tojt a pelusba, szóval még mielőtt beadtam volna, pelust cserélek, és közben átkozom a fejem, hogy minek kellett így rohannom, most lerohad a derekam és a hasam kőkemény és fáj minden. Aztán hazafelé menet kicsit lassabbra vettem ugyan a lépést, de csak nem múlt el a fájdogálás, pedig azért egy keményedés nem tartott eddig korábban sosem :) Hát felmerült bennem, hogy lehet, ez a gyerek nem marad bent 40+3-ig, mint a nővére, aznap töltöttem a 39. hetet. Namondom, a biztonság kedvéért csak elkezdem mérni a fájásokat, de tök rendszertelenek voltak, nem is kifejezetten erősödtek, megközelítőleg sem olyan érzés volt, mint az elsőnél, szóval nekiláttam kádat pucolni, mert miért ne. De csak nem múlt az egész, szóval olyan dél környékén, ebéd után mondtam a férjemnek, hogy menjünk már be a kórházba, nézzenek rá, max hazaküldenek. Érkezésnél megvizsgáltak, már 7 centire kitágultam, szóval burokrepesztés, zöld volt a magzatvíz, tehát bekötötték az oxit, véleményem szerint halál feleslegesen, de ki vagyok én, hogy ezt megmondjam, mindenesetre fél órával később már a kezemben volt a gyerek. Ezúttal még varrni sem kellett, mert ügyes volt a kisasszonyka, vigyázott rám :)

Harmadik nem lesz, de ha a szülésen múlna, én ezek alapján még 100 ilyet végigcsinálnék, mások helyett is, mindenkinek hasonlókat kívánok, és ezt akkor is így éreztem meg azóta is tartom, hogy ennek ilyennek kell lennie :D Remélem ezúttal neked is könnyebb és kellemesebb élmény lesz, mint az első volt.