Akinek indított szülése volt, leírná milyen volt? Hirtelen jöttek nagy fájások, vagy fokozatosan? Hány órát vajúdtatok és mennyi idő volt a kitolás?

Géllel indítottak reggel. 10 percre rá már fájdogált az alhasam. Rendszertelen fájásaim voltak végig onnantól. Amikor már úgy éreztem, kb 5 percenként, azt mondták, még nem. Azt hittem, rosszabb nem is lehetne. Aztán még durvább lett, hányingerem is lett. Mondták, hogy még nem tágulok, ne nyomjak. Pár percre rá már székelési ingeem lett. Újra megnéztek, 3 ujjnyi.... utána gyorsan ment minden. Szétrepedtem.

7 óra volt a gél felhelyezésétől a lányom születéséig.

Este 23. 00 körül raktak fel ballont, teljesen zárt voltam.

Reggelre semmi nem történt, éjszaka görcsöltem.

Reggel 8 körül esett ki végül, miután kikototték az ágyhoz :D ( 2cm tagulast jelent kB)

Utana beöntés, oxis infúzió...

Elkezdtek jönni a fajasok, de nem volt vészes.

Úgy emlékszem 11 körül burok repesztés.

Aztán egyre durvább fajasok 13.00tól kB.

Annyira nem néztem az időt, én nagyon akartam, hogy sikerüljön, csak magamra figyeltem és koncentráltam, így nem emlékszem pontos részletekre.

Kitolas nem tűnt hosszúnak. Talán 10 tolas volt és mondjuk 30 perc.

16.13kor megszületett :)))

Fokozatosan, az első 1,5 órában semmi nem történt, rá 2,5 órára kint volt.

Gőzöm sincs mennyi volt a vajúdás és a kitolás, csak arra tudtam gondolni, hogy mennyire haza akarok menni!

Előző este feltettek egy ballont, amitől menzeszszerű görcseim lettek. Éjfél körül kiesett, de nem tágultam semmit. Másnap reggel elkezdték adagolni az oxitocint. Egész délután 4-ig csak olyan ímmel-ámmal fájdogált, hol jobban, hol kevésbé. Burkot repesztettek, és akkor már elég viharos fájásaim lettek, először a férjem masszírozta a derekam, amíg a labdán rugóztam és dőlt belőlem a magzatvíz. Aztán hányingerem lett, hánytam is. Kaptam edát, nem éreztem a lábamat, így zuhanyoztam. Nem akartam tágulni sehogy. Nagyon fáztam. A fájások alatt forognom kellett, hogy lejjebb jöjjön a baba. Kaptam 7 körül egy lórúgás fájdalomcsillapító szurit, attól majdnem elaludtam, hallucináltam. Folyamatosan jött az aneszteziológus és adagolta az érzéstelenítőt. A vége felé az ágyba kapaszkodva vártam a fájásokat, borzalmas volt, volt egy kényelmes póz, amiben pihentem, de ki kellett egyenesednem, hogy jobban lefelé tudjon csúszni a gyerek, nyíljon a méhszáj. Aztán jött valami főorvos, aki megállapította, hogy már teljesen kitágultam, nem értette, miért nem fektettek még le kitolni a gyereket. Szóval pózt váltottunk, jött pár orvostanhallgató megnézni az eseményeket, persze korábban megkérdezték, lehet-e, és aki tényleg olyan kitartó volt, hogy végig ott maradt, azt nagy szeretettel üdvözöltem :D Kb 3-4 fájás alatt kint volt a gyerek, az egyik tanonc csinálta az első közös fotónkat :) Maga a szülés tehát rémes volt, soha olyan rosszul nem voltam talán, de az orvos, egy szülésznő, 2 nővér volt ott, hogy támogasson, plusz a férjem. Még a takarítónő is be-bekukkantott, hogy hogy vagyunk, mi a helyzet, és mindenki gratulált, hogy végigcsináltam rendesen, nem volt szükség császárra. Fél 10-re lett meg a babánk. Nagy volt a gátmetszés, összevarrtak. Nagyon véreztem, nagyon legyengültem. Hoztak enni, de egy falat alig ment le a torkomon. Alig bírtam elmenni az ágyamig. Utána az ügyeletes szülésznő hozott nekem még enni- és innivalót, és szinte rámparancsolt, hogy fogyasszam el az egészet (kb 10 szelet kenyér vastagon megvajazva, felvágottal, sajttal, plusz 1 liter tea, és utána megint hozott egy kondérral), mert ha nem, akkor jaj nekem! :D De olyan anyukásan mondta. Aztán hajnalban behozta a babát, és én megkérdeztem, hogy "most mit csináljak vele?" :'D

Jaj, hát nehéz volt. Legalább fél tudtam rá készülni. Bár nem éreztem azt, hogy ideje van kibújnia, csak már rossz volt a szívhangja, és aztán burokrepesztésnél kiderült,hogy belekakilt a magzatvízbe, szóval ráérzett a dokim, aki egy nagyon fiatal nő volt egyébként. Inkább ez, minthogy felvágjanak. Nagyon hálás vagyok azért, hogy hagyták végigcsinálni.