Mit éreztetek szülés után? Aki császárral szült. Mennyit vajúdtatok?

23 órát vajúdtam. Fizikailag remegtem, kicsit szédültem, lelkileg engem nagyon megviselt, főleg, hogy meg sem kaptam a lányomat, csak amikor már felkelhettem. Gyakorlatilag már a kórházban végigolvastam minden vbac-os szakirodalmat magyar és angol nyelven, ami neten elérhető.

Hála Istennek, csak az első volt műtét, a másik hármat meg tudtam szülni. 😊

Amikor felébresztettek (altatásból) - mint akit kivágtak a tizenkettedikről.

Amikor először fel kellett állni- szédültem, émelyegtem majd mire sikerült felállni úgy éreztem csúsznak ki a belső szerveim. Egy átlagos oldalra fordulás min 10 perc volt.

De azt tudni kell hogy nekem nagyon alacsony a fájdalom küszöböm.

Indított szülés volt, de a baba feje még mindig magasan... egyből jöttek a 2-3 perces fájások, de nem voltak az igaziak. Már szültem előtte természetes úton, szóval tudtam hogy milyennek kellene lennie. Kis idő múlva abbamaradtak ezek a kis görcsök is. Tekergették felfele azt az oxiadagolót (nem tudom mi a neve), a végén már kb maxon folyt, de fájás egy se jött. 6 órát várt a dokim aztán mentünk a műtőbe, nincs értelme tovább várni.

Az első hüvelyi szülésemhez képest teljesen pozitív volt a császár. Az első felkelés nagyon rossz volt, szédültem, azt hittem szétszakad a hasam. A felállítás után elkisértek zuhanyozni, majd át a szobámba, rá 10 percre hozták is a babámat. Erre mondjuk nem számítottam, azt hittem lesz még kis időm pihenni. Onnantól viszont végig velem volt.

Próbáltam sokat mozogni, az ágyból felkeléseknél mondjuk ordítani tudtam volna, de szó szerint napról napra jobb volt.

Indított szülésem volt. Előtte 3 nappal az orvosom burokleválasztást csinált, hátha elég lesz csak ennyi az indításhoz; de nem volt. 4. napon bementem, burkot repesztettek+ oxytocint kaptam. Hamar 2-3 perces fájásaim lettek, jó erősek, levegőt sem kaptam a fájáscsúcsoknál, a fájásgörbe teteje sehol sem volt a papíron, nem fért rá. Egy idő után egy összefüggő fájdalom lett a vajúdás, ami csak erősödött, és gyengült, de szünet nem volt. Kaptam EDA-t, de az nst-n a fájástevékenység folyamatosan az egekben maradt; az egész méhem görcsben állt. Mindezek ellenére egy mm-t sem tágultam tovább az induláshoz képest, a babám feje pedig sehol sem volt a méhszájhoz képest; így nem látták tovább értelmét folytatni, és vittek a műtőbe a kezdéstől számított 5 óra múlva.

A gerincérzéstelenítésem nem hatott jól, műtét alatt éreztem a fájdalmat, szenvedős volt; de ahogy kiemelték a kislányom, kaptam morfint. Attól még be is aludtam kicsit.

Az őrzőben gond volt a vérnyomásommal, és valamelyik gyógyszer mellékhatásaként úgy viszketett mindenem, hogy azt hittem, megbolondulok tőle. A takarót is alig tudtam magamon elviselni.

A babámat a férjem rögtön megkapta az aranyóra idejére; Ők elvonultak egy külön szobába, amíg engem rendbe tettek. Ahogy jött a férjem, kb. egy fél órára rá hozták a kislányunkat is, és a látogatási idő végéig velünk maradhatott (kb. 2 órát). Utána elvitték, de este még visszahozták, majd hajnaltól szoptathattam, másnap délelőttől pedig már én láttam el, és már nem vitték el tőlem.

A felkelés, ágyban forgolódás az első napokban borzalmas volt. De a legfájdalmasabb nálam a pisilés volt. Nehéz volt elindulni sétálni, de ha egyszer nekiindultam, akkor már egyre könnyebben ment, másnap estére már órákat sétáltam egybefüggően. De amikor megpihentem, akkor újra kegyetlenül fájt, és újra elindulni, megint nagyon rossz volt; de aztán újra 'bejáratódtam'. Ez így ment az első napokban, de egyre jobb lett napról napra.

Ami még nagyon tudott fájni, az a szoptatás, és az oxytocin injekció keltette méhösszehúzódások. Ha pechem volt, akkor a kettő egyszerre ment.

Hólyag telítődéssel összefüggő fájdalmaim fél évig voltak; igaz, nagy részben csak reggelente fájt, amikor jobban megtelt.