Ti mennyi ideig vajúdtatok? Az volt "könnyebb" vagy a szülés?

Én ritka szerencsés voltam. 3 héttel túlhordtam a fiam, ezért a doki behívott a kórházba, hogy megvizsgáljon. Bementem, majd amikor megvizsgált, rám nézett és közölte, hogy tudom-e, hogy ma szülni fogok? Kitágultam rendesen, szóval irány a szülőszoba. Gyors beöntés után amikor a szülőszobára kerültem akkor jött a félelemérzetem. Emlékszem volt egy nagy falióra, és megjegyeztem az időt. A szülőágyra 11 óra 21 perckor feküdtem, és vártam. Kaptam egy infúziót amire az orvosom azt mondta, hogy ez segít, hogy a szülés beinduljon. 11 óra 40 perc a hivatalos születési idő. Ekkor már a fiam megszületett. Csak utólag lepett meg, hogy nem is fájt annyira mint egy szokásos erős menstruációs idő. A legnagyobb gondom az volt, hogy augusztus lévén állandó szomjúság gyötört. Mindig inni akartam vizet, üdítőt, bármit.. Szóval én megúsztam a sok órás vajúdást..

Én az első babámmal 12 órát vajúdtam, a másodikkal már csak 3órát.Talán a kitolás része könnyebb volt. Most várom a harmadikat, én is májusra vagyok kiírva de már félek előre. 1-es neked hanyadik baba volt, hogy ilyen gyorsan és szerencsésen zajlott a szülésed? Én azt hittem eddig, hogy a harmadik még könnyebb /gyorsabb lesz, de azzal riogatnak hogy nehogy azt gondoljam.

Nekem kb 3,5 óra volt a vajúdás, ebből az utolsó max 1 óra fájt nagyon és a szülés előtti 2 fájásnál fájt elviselhetetlen szinten. Aztán kb 20 perc volt a kitolás, ez is fájt, de máshogy. Inkább a baba kifelé haladása fájt, mint az összehúzódások. Összességében szép élményként maradt meg, nem volt dráma, trauma. Fáradt voltam utána, de aranyóra után kialudhattam magam, s kezdődhetett az Anyaság!! :)

Az elsővel 23 órát vajúdtam, az utolsó 3 óra volt durva, akkor már folyamatos fájásaim voltak, a kitolási rész is hosszú volt és fájdalmas. A másodikkal 5 órát vajúdtam, vele az utolsó óra volt csak gáz, a kitolás is gyors volt, nem fájt annyira mint az elsővel.

Én 11 órát vajúdtam, az első 3 óra nem volt gáz, utána szenvedtem, mert sehogy sem akartam tágulni. Ezért kézzel nekem estek. Az utolsó 3 óra volt horror, amikor egyfolytában azt hallgattam, hogy nehogy nyomjak. Aztán jött a műszakváltás, kaptam egy édi szülésznőt, aki nagyon kedves volt, megkönnyebbülés volt nála, mondta, hogy egy picit mindig nyomhatok. Aztán mikor jött a rendes kitolás, ott azt hittem szanaszét szakadok, nem voltak hajlandóak gátmetszést csinálni, "hátha nem kell" címszóval. Azt tudom, hogy 2 nyomással kint volt, de a másodiknál elmúlt közben az összehűzódás, mondták, a következőre kint lesz, én meg úgy éreztem nem maradhat bent mert meghalunk, így csak nyomtam és nyomtam, aztán egyszer csak kint volt. Szegénykémnek 2szer a nyaka körül volt a köldökzsinór meg 1szer a lába körül, így össze volt görnyedve, nem is sírt fel, tiszta kék volt. De szerencsére semmi baja, csak tudom, hogy egyáltalán nem sírt fel később sem. Nekem a vajúdás része nagyon rossz emlék. Nem is akarok több gyereket pont amiatt. Külföldön lakom, itt nem lehet fogadott doki vagy ilyesmi, az első műszakos szülésznőről meg no comment, az egy degenerált tuskó volt, egyfolytában csak ba..ogatott, hol ezzel hol azzal.

Hetfon egesz ejjel rendszertelenjeim voltak, reggelre leallt. Csutortok ejjel ujra ugyanez, de nem allt le reggelre. Delben nyakdugo, fel 4-kor magzatvizszivargas, fel 4-6-ig nem jott osszehuzodas. 6-tol beindult, rendszeres lett, este fel 9-kor i dultunk 3-4 percesekkel a korhazba. 2 cm-re voltam kitagulva 9-kor, fel 12-re vajudokadban teljes tagulas, mondtak, irany a szuloszoba. Na ez teljesen bezavart, mire atertunk, marcsak 6 centire voltam nyitva, pedig mar a kitolas jott volna, ha elotte ott bekenhagynak. Addig csak eros fizikai munkanak tunt, negykezlab vajudva a kadban. Utana jott mindenfele beavatkozas es szornyu fajdalom, fel 5 ig tartott elerni ujra a tagulast mehszajmasszazzsal, orulten szenvedve. A keresztcsontmasszazs volt az egyetlen, ami egy bizonyos pontig segitett. A kitolas mar egyaltalan nem fajt, csak a gatmetszes, de az nagyon, a mai napig fel tudom idezni. Ha nem zavarnak meg a vajudoban, 3 ora alatt meg lett volna a gyerekem. Utana volt oxitocin, hasbakonyokles, szornyu volt, pedig egy csodalatos elmeny lehetett volna. En nemgondoltam, hogy egy szimpla helyvaltoztatas ennyire be tud zavarni, a szuleszno is a fejet vakarta, hogy hogy lehet, hogy az elobb meg teljesen ki voltam tagulva, aztan a szuloszobara aterve mar nem.

Elsővel 23, másodikkal 31 órát vajúdtam. 😊

11-kor kerültem szülőszobára, akkor már voltak fájásaim, de nem volt durvább a sima menstruációm görcsnél. 2:38-kor született a kislányom, szóval 4 órát se vajúdtam, de az utolsó 30-45 perc azért nem volt könnyű. A kitolás nekem 1,5 perc volt, akkor már nem éreztem fájdalmat, csak kis feszítő, égető érzést. De igazából mikor megvizsgált a doki szülés után az jobban fájt, pedig varratokat se kaptam.