Közeledik a szülés időpontja. Tényleg annyira csodás a VBAC? Volt aki megbánta? Nekem annyira hihetetlen, ahogy szuperlatinuszokban beszélnek róla.

Én megvagyok enélkül a csoda nélkül is.

Örültem, hogy császár lett.

Ja, es mindharom gyerekemet csunyanak lattam, de tudtam, hogy kikupalodnak majd par nap alatt. :D

Az első gyerkőc egész formás volt, de szerintem minden újszülött csúnya, a második az konkrétan ugy nezett ki, mint egy fioka, csont es bor volt, nulla hajjal, a harmadik meg mint egy majom, olyan szőrös volt. :D

Most ez biztos durvan hangzik sok mindenkinek, de ezek voltak a tenyek, attol meg szerettem oket, de nem volt elottem rozsaszin kod. :D

Aki rosszul éli meg a sürgősségi császárt, ő nyilván nem készült fel rá fejben...

Szerintem próbáld meg nyugodtan, de készülj a csaszarra is.

En ugy mentem szülni, hogy hüvelyi úton szeretném, de tudtam, hogy bármelyik pillanatban lehet belőle császár.

Hüvelyi lett, örültem, hogy rendben ment minden, de én sem éreztem semmi eufórikus érzést sem akkor, sem azóta.

“ Olyan frankon gyogyult, hogy vagy 3 evig minden szexnel ugy ereztem az elso 5 percben, hogy most veszitem el a szuzessegem, baromira fajt. A masodiknal csak siman szanaszet repedt az egesz huvelyem, a harmadik utan meg inkontinenciam van.”

Császárral szültem de még most 4,5 évvel a lányom születése után is fáj a szex. Ugyanez az inkontinenciára. Egy masszívabb felsőlégúti betegségnél pelenkát használok, mert minden köhögésnél bepisilek. Trambulinozni nem tudok jókedvűen a lányommal. 🤷‍♀️

Na, ezt nem tudtam eddig se megérteni, de persze, elfogadom, ha valakinek annyira fontos.

Párszor leírtam már a véleményem, tapasztalatom én is. (Na, nem VBAC, az már nem lesz, de ha lehetne, se erőltetném.)

3 hüvelyi szülésem volt, első 2-nél fel sem merült a császár gondolata még bennem sem. Oké, 17-17 órákat vajúdtam, és k…ra fájt, voltak pillanatok, hogy azt hittem, ott döglök meg, de pl a 2.nál teljesen rendben ment minden. (Első picit előbb jött, gyenge volt + én meg sok vért veszítettem, de ezen kívűl ott is.)

A 3.babánál egy belső megérzés volt, hogy nem akarom természetes úton megszülni, de mivel látható indok nem volt a császárra, így megindították rendesen.

Perceken múlt, hogy nem lett sürgősségi császár, mert elakadt többször, és lett enyhe oxigénhiány :/

Évek teltek el, mire újra terhes lettem, és rettegtem a természetes szüléstől + attól, hogy ez megismétlődik, jeleztem is a terhesgondozások alatt, de ez sem volt indok.

Aztán 6 óra vajúdás után az osztályvezető főorvos az adott körülményeket mérlegelve (téraránytalanság, 4.baba, átlagon felüli becsült súly, túlságosan fent helyezkedik el, streptococcus-szűrés pozitív, EDA miatt vérnyomás-esés + a baba szívhangja is leesett) úgy döntött, nem kockáztat, és sürgősségi császár lett.

Nekem megváltás volt, és örök hálám neki.

Persze, nem volt egyszerű az első pár nap, sőt… De őszintén, az előzmények után nekem abszolút nem hiányzott a természetes szülés élménye, ez így jobb volt.

Itt a csaszar utani huvelyi szulesen van a lenyeg.

Ez lelkileg mas, mert amugy nyilvan kurv..ara faj, semmi csodas nincs a fajdalomban.

De nekem egy teljesen mas tudatallapot volt a termeszetes szules mint a csaszar, orulok, hogy ezt is megtapasztalhattam. Es ez a lenyeg, mas erzeseket valt ki. Szoval hiaba irja le valaki, hogy szult harmat termeszetesen, ha amugy nem szult csaszar utan.

Mas a ket dolog.

Nekem nagyon hosszú vajúdás után lett végül császár, amit nem akartam. Akkor már viszonylag elfogadtam. Nem éltem meg rosszul, főleg, hogy vajúdhattam is, mert azt akartam (annyit azért nem, mint amennyit sikerült 😂).

De azóta is van bennem egy kis hiányérzet. Mármint nem azért, mert ez császár lett, hanem, hogy már biztosan nem lesz hüvelyi szülésem. Azt érzem, hogy kimaradt valami fontos az életemből. 99,99999%, hogy nem lesz több gyerekem. Ha lenne is császároznának. Ha lehetne megpróbálnám megint hüvelyivel, de nem lehet☹️