Hogy lehet azt jól megélni, hogy indikàció nélkül indítanak és/vagy programcsászároznak?

Abban teljesen igazad van, hogy én is érzékenyebb lettem. Eddig semmi ilyesmi nem volt, mintha hormonálisan nem történt volna semmi, csodálkoztam is.(Menstruáció előtt se voltak soha hangulatingadozásaim.) Így a végén meg... Egyik nap azért sírtam, mert tesztelős kérdést olvastam itt, és én már soha többé nem fogok azon izgulni, pozitív lesz-e🤣

Na, de a gyerekemmel még nagyon szimbiózisban élünk. Amíg pedig legalább egyikünk nem akar ezen változtatni, ellenségnek tekintek mindenkit, aki meg igen. Főleg, ha a saját kényelmén kívül erre látszólag semmi oka.

Ha annyira elterjedt ez a "GDM-mel nem várjuk meg a kiírtat", gondolom, valaki már csak megkérdezte, ugyan, miért? Aki tudja, elárulná, mégis mi történhet abban a pár napban, ami az előtte lévő hetekben/hónapokban nem?

#23! Én pont azt olvastam, hogy az elöregedő méhlepény miatt javul a GDM a végére és ezt a diabetológus is megerősítette. Nekem a 36 hetesen másodfokban volt érett a méhlepény, azóta nem nézték. Az meg semmi. Olyankor már simán lehet III. Az oxigénellátás is ellenőrizhető, esetemben arról sincs szó. Azt nem tudom, hogy magasabb-e a magzati elhalás, de ha így van, az biztos nem önmagában a GDM-től, hanem az okoz valamit, ami miatt elhal. HA ezt a valamit megneveznék és elmondanak, hogy nem kiveédhető vagy nem ellenőrizhető, azt elfogadnám és egy szóval nem ellenkeznék. De ilyen himihumi statisztikákkal nem tudok mit kezdeni.

Ja, lehet, hogy gyakoribb az elhalás csak abban gondolom, benne vannak a nem kezelt esetek is, ahol rendszeresen 10-20 értékeket produkálnak, csak mondjuk nem tudnak róla, mert nem is mérik. Kétlem, hogy létezik olyan magzat, aki GDM miatt halt el, úgy, hogy a GDM kezelve volt, az étkezés utáni érték meg 5-6.

Félre ne értsd, nem rajtad kérem számon, de amíg a diabetológus elképzelhetetlennek tartja, addig az én szememben ez üres kifogás az indításra. (Holnap kell mennem diabetológushoz, természetesen át fogom vele beszélni a fejleményeket, kíváncsi vagyok, ő mit gondol erről.)

Hú, hát volt minden. Voltam diabetológusnál. Ő azt mondta, semmi ok indításra, az meg, hogy nagyobbnak mérik, biztos nem attól van. 3 rosszabb méréstől senki nem nő meg. (Egyszer nagyon megcsúsztam és akkor volt 3 rossz mérésem, 7,7 7,7 8,3)Mi már a gyerekemmel hónapokkal ezelőtt megbeszéltük, melyik nap szülünk (a kiírt előtt 2 nappal.) Csakhogy az utolsó pillanatban 4 nappal előre hozták a kiírtat, hiába tudtuk, hogy nem az a valós.

Én ugye benne lettem volna abban, hogy az eredeti kiírt napon indítsanak, hisz "tudtam", hogy addigra úgyis megindul, szóval nem lesz aktuális. De ők pont a gyerekemmel megbeszélt nap előtt 1 nappal akartak indítani, így meg se adták az esélyt, hogy magától induljon. Kértem, hogy akkor legalább másnap, de aznap már "túl sokan voltak." Igen, kiderült, hogy az idősebb dokik, ott mindenkinek találnak okot császárra vagy indításra. Elvétve van csak beindult szülés, ezt a többi kórházi dolgozó is megerősítette.

Én azt nem fogadtam el és egy héttel később kellett mennem egy másikhoz "alkudozni". Persze, sokadmagammal, mert ugye, mindenkivel ez van. Ő még 1 nappal előbb akart és ahogy ígérték, császárt ajánlott. Közölte, hogy ez lesz, nem érdekli, mit akarok. Én nem adtam fel és hosszas tárgyalás indult. Végül ő ajánlotta, azt a napot, amikor a gyerekkel is akartunk és amit a kollégájától kértem. Abban maradtunk, hogy előző nap megyek, este felrakják a ballont és másnap indítanak. Megpróbálhatom hüvelyivel. Lehet, hogy menni fog, de szerinte inkább császár lesz a vége.

Bementem, ahogy megbeszéltük, de még a ballon felrakása előtt elfolyt a magzatvizem 😂 Felrakták azért, mert más még nem volt, de végül így is, úgy is akkor szültem volna, ahogy akartam, mert tovább elfolyt vízzel nem hagytak volna.

Na, szóval egy 20 órás vajúdás kezdődött. Elmentünk a végéig, de sajnos, nem sikerült ☹️ Pont bent volt a kérdéses doki, de nem erőltette a császárt, hagyott szenvedni. Meg se nézett, csak amikor a szülésznő, meg a másik doki szóltak neki, hogy szerintük nem fog menni. Eltűnt a méhszáj, de nem ment lejjebb a gyerek, hiába próbáltam. Szóval császár lett a vége. Persze, akkor már nem vitatkoztam, tudtam, hogy nem tudnám megszülni, fölösleges kínlódni tovább. Egyébként is nagyon kimerült voltam már.

Egy kis óriás bébim lett. Ilyenkor GDM esetén mindig feltételezni kell, hogy attól, de lehet sima genetika is. Szerencsére nem találtak semmi arra utalót, ugye mérték a cukrát protokoll szerint, tökéletes volt és egyébként is teljesen egészséges 😁

Már itthon vagyunk. Szomorú vagyok, hogy nem sikerült hüvelyivel, így aranyóránk se volt, de tudom, hogy mindent megpróbáltam.☹️

#29! Hát, a szülésznő végig biztatott, hogy meglesz és úgy alakult, hogy pont az orvosom volt bent(terhesgondozásra nem hozzá jártam, csak előtte) és ő is hagyta volna hüvelyivel. Amikor már ők kérték a főorvost, hogy nézzen meg, szerinte mi újság, tudtam, hogy nincs értelme. Egyrészt ők nem erőltették volna a császárt, nem is szólnak neki, ha nem látják, hogy nem állunk jól, meg akkor már nem tudtam nem észrevenni, hogy bő fél órája mondták, hogy eltűnt a méhszáj és azóta nem haladtunk semmit. Számomra is nyilvánvaló volt. A főorvos se azt mondta, hogy irány a műtő, hanem, hogy nézze, majdnem egy nap eltelt, mióta itt van a szülőszobán. Meddig akar még szenvedni? Meg megnevezte az okokat, amiért nem sikerülhet.

Nyilvánosan nem írom meg, melyik kórház, de ha rám írsz privátban, igen.

Nem hibáztatom magam, meg mást se. Senki nem tehet róla, hogy így alakult, csak amikor nehezebb percei vannak a babámnak, lelkiismeret furdalásom lesz, hogy biztos ezért.