Szülésnél kísérő nélkül is sokáig egyedül hagyjak az embert?

Nekünk azt mondták szülésfelkészítőn, hogy két szülésznő van bent egyszerre és mindig bent vannak a "teremben", amiben a szülőszobák vannak. Gondolom, azért mondjuk pisilni elmennek, vagy ilyesmi, de nem egyszerre. A szobákba igény szerint mennek be, amikor felvesznek, megbeszélitek, de közben is hívhatók bármikor. Nyilván, ha sokan vagytok egyszerre és valaki épp szül, akkor lehet, nem tud rögtön menni.Meg bizonyos időközönként körbe járnak, akkor se ül melletted. Gondolom, aki párral van, ott nem akarnak zavarni, ha nem szólsz, érthető valahol.

Én egyedül fogok szülni, majd meglátom, foglalkoznak-e velem, de lehet, hogy császár lesz, akkor nem.

Hat nalam sajnos bejott es maradt is a szuleszno, bar ne tette volna. Neha kiment, de tul kevesszer.

Rohadtul idegesitett, egy paraszt volt.

Amugy amikor en szultem, akkor rajtam kivul csak 1 masik szules ment epp. “ Raert” mindenki :D Ettol is fugg, hogy mennyien vannak.

Elsőnél benn volt velem a férjem. Ott kb le se szartak.

7 órát voltam szülőszobán, dokit csak a kitolásnál láttam. Szülésznő is 2x jött be.

Másodiknál egyedül mentem be szülni. Ott 3 órát voltam szülőszobán.

Fél óránként jött a doki megnézni, a szülésznő pedig többet volt benn mint kinn. Mikor jöttek a tolófájások, pont nem volt benn senki. Csak kiabáltam, hogy tolnom kell, egyből jöttek is.

Pedig pont teltházas napot fogtam ki.

(Székesfehérvár)

Én pont kifogtam egy olyan időszakot, amikor rengetegen szültek, így szerintem akkor sem néztek volna rám gyakrabban, ha egyedül vagyok. Utólag belegondolva, ha mondjuk egy dúlával mentem volna és nem lettünk volna mindketten totál betojva, akkor jobb lett volna ez így. Így azért jól esett volna, ha gyakrabban szól hozzám valaki egy-két kedves mondatot. Mondjuk az akkor sem nagyon volt, ha bejött a szülésznő. Ha meg a rezidens bejött az ajtón, már lerúgtam volna legszívesebben, kézzel tágítás, bunkó megjegyzések, legszívesebben elküldtem volna az anyjába.

Arra emlékszem, hogy a növérhívó számomra lehetetlen, elérhetetlen helyen volt, ezt nem is értettem.

Most magánban tervezek szülni, fogadott szülésznővel, aki teljesen alkalmazkodik az igényeinkhez. Egyelőre az a deal, hogy amíg nincs előrehaladott állapot, addig vajúdgatunk kettesben a férjemmel, max néha beudgja a fejét megkérdezni mizu. Ha pedig már igénylem, akkor jön és ott lesz, segít fájdalomcsillapítási technikákban, átkísér a szülőszobába, stb.

Pont valamelyik nap néztem egy szülésznő videóját egy hollandiai szülésről, ahol az otthon szülés kb. az alap. Hát pff... brutál kontraszt. Ott pont az az alap, hogy minél kevesebb ember legyen ott, minél kevesebbszer zavarják az anyukát. Ha belegondolok, hogy én meg nst-re kötve, kiszolgáltatva feküdtem egy ágyon és még azért is könyörögnöm kellett, hogy elmehessek pisilni, hát elkeserítő.

Első szülèsemkor felvettek az osztályra, aztán elküldtek egy másik emeleten lévő szobába, hogy ott várjunk mi lesz, 4 óra múlva menjek ctg-re vissza. Na ott a nővér rám se nézett, szóltam neki hogy 2 perces fájásaim vannak és már rohadtul fáj, azt mondta akkor menjek fel a szülőszobába. Nem egész 1 órát voltam bent, akkor már nem hagytak magamra.

Második szülésnél hajnalban értem be a kórházba, teljesen nyugi volt, csak a szülèsznővel beszéltem akkor. Csinált ctg-t, de nem kötött ágyhoz, sètálgattam a folyosón, kb 10 mèternèl messzebb sosem volt tőlem. Itt összesen 1.5 órát vajúdtam a kórházban, szinte végig ott volt a szülésznő (aki mellesleg egy tünemény volt, örülök, hogy ott volt velem)

Magamra hagytak. Aztán mikor már rosszullét, hányás, akkor kapkodtak, rohanás a műtőbe, farfekvés és megakadt.

Akkor még nem lehetett bent az apa.

Majd ráment a kisfiam.