A nővérem és nagymamám teljesen kiakadtak,mikor megtudták ma, hogy programozott császárral fogok két hét múlva szülni?
Szóval elég jó a kapcsolatom a család női tagjaival és mivel a babám hosszú évek próbálkozása után, lombikkal fogant végre, de mellé jött egy sor immunológiai probléma (mint kiderült Leiden mutációm van, amire egész terhesség alatt vérhigítót kellett szúrnom és császár után is 6 hétig kell, van egy MTHFR heterozigota mutációm, túl erős az immunrendszerem, amit a 24.hétig gyengítettek szteroidokkal, hogy ne lökje ki a babát, lett gesztàciós diabéteszem, sok a magzatvizem, műtötték 15 éve a méhszàjam, ami emiatt gyengébb) szóval a sok probléma miatt a doki akihez
terhesgondozásra járok azt mondta ma, hogy ne kockáztassunk, legyen két hét múlva császár. Én speciel örültem neki mikor mondta, mert azért ennyi problémával féltem volna órákon át vajúdni és esetleg ha nem tudtam volna megszülni természetes úton megszülni, akkor úgyis császár, meg azért a baba és a magam életét is féltem, szóval nekem ez nem gond. Ellenben mikor meséltem anyuéknak, hogy mi és hogy lesz és jó, hogy nem nekem kellett felhozni a jó lenne ha császár lenne dolgot az orvosnak, a nővérem (aki sürgősségi császárral szült, de maximálisan hüvelyi szülés párti) és a nagymamám nekem estek, hogy ez csak felesleges hiszti a részemről, miért nem lehet úgy szülni, mint mindenki más és ha a doki nem ajánlja fel, én miért akartam volna önként és dalolva, hogy "élve boncoljanak"? Teljesen lesokkolt a dolog, mert a nagymamám totál modern gondolkodású, a nővérem még mindig is empatikus személyiség volt , főleg velem és most úgy "leteremtettek", hogy csak lestem. És hiába mondtam nekik, hogy de nem úri passzióból lesz a műtét, hanem a problémáim miatt , amikről egyébként nyilván ők is tudnak, mégis egyik fülükön be, másikon ki. Édesanyám, persze mellettem állt, ő maximálisan megérti a helyzetet. Azóta még mindig otthon vagyunk a férjemmel a szüleimnél vendégségben és nem szól hozzám se tesóm, se a mama, mintha valami halálos bűnt követtem volna el. Persze mondhatja bárki, hogy tegyek rá magasról, igazából a kocka el van vetve,de mégis rosszul esik amit csinálnak. Ti mit csinálnàtok a helyemben? Olyan abszurd az egész.
válasza:Kulfoldon lakom, csaszart kertem, itt lehet valasztani.
A te gyereked, a te tested, miert befolyasol barki velemenye is ?
Ok ugy szulnek ahogy akarnak, te is ugy, ahogy akarsz. Magaddal foglalkozz.
válasza:Úgy döntesz ahogy szeretnél, nem kell senkinek magyarázkodni, ha neked jobb így akkor legyen így.
Viszont ne fogd a lombikra meg a Leiden mutációra, a Mthfr-re meg főleg ne. Attól hogy a szervezeted rosszul hasznosítja a folsavat lehetne természetes úton szülni... Amit felsoroltál egyik sem egészségügyi indok a császárra.
Vállad fel magad előtt hogy te úgy döntöttél császárt szeretnél és akkor nem fog érdekelni mások mit gondolnak.
A doki döntött úgy hogy biztonságosabb a császár. Látom sokan nem tudnak értelmezni.
Mindenkinek jó éjt.
válasza:Azzal nincsen semmi probléma, ha valaki császárral akar szülni akármilyen ok miatt. De ezt nem kell szakmai okok m9gé bújtatni akkor, mikor nincs szakmai oka.
1. A császármetszés nagyobb thrombosisrizikót és a műtét alatt nagyobb vérzésrizikót jelent, mint egy hüvelyi szülés, tehát a thrombophilia egyáltalán nem indikációja a császármetszésnek, sőt..
2. A szteroid szedésnek semmi köze nincs a szülés módjához, semmilyen módon nem befolyásolja, ahogyan a lombik sem.
3. A terhességi cukorbetegség szintén nem császár indikáció.
4. A megelőző conisatio szintén nem, ezer meg egy nő szül hüvelyi úton méhnyakműtét után.
Az orvosnak nyilvánvalóan sokkal egyszerűbb, hisz így garantálható, hogy nála szülj, de attól szakmailag nem indokolt a császármetszés ezek alapján. (És ezt szakmabeliként mondom a leírt információk alapján).
Nincs azzal semmi baj, hogy nem akarsz hüvelyen keresztül szülni, csak felesleges azt mondani, hogy "te amúhgy akartál, de...."
Nem, nem is akarsz. De ez nem baj. A kifogáskeresés felesleges és nem tartozol vele senkinek.
válasza: válasza: válasza:Nem a 15-ös hanem a 13-as vagyok.
Én is lombikoztam, nekem is volt műtétem mielőtt sikerült teherbe esnem.
Sokáig faros is volt a baba, szóval császárra készültem, végül természetes lett, és tudom ez nem az én érdemem, tudom hogy szerencse. Vagyis inkább balszerencse mert olyan fájdalmat még életemben nem éreztem, marha nehéz volt a felépülés is, 2 hétig alig tudtam az ágyból kikekni, így akkor ott azt mondtam hogy ha lesz még egy gyerekem az csak császárral.
De én felvállalom hogy én fogom kérni és ki fogom fizetni magánkórházban ha nem lesz rá valós indok. Nem bújok a mögé hogy engem műtöttek vagy hogy pajzsmirigy alulműködésem van vagy hogy nehezen jött össze, de még csak azt se mondom hogy pszichés trauma..
És innentől nem lesz szégyellni valóm, mert nincs semmi szégyen a császárban.
válasza: válasza:További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!