A nővérem és nagymamám teljesen kiakadtak,mikor megtudták ma, hogy programozott császárral fogok két hét múlva szülni?
Szóval elég jó a kapcsolatom a család női tagjaival és mivel a babám hosszú évek próbálkozása után, lombikkal fogant végre, de mellé jött egy sor immunológiai probléma (mint kiderült Leiden mutációm van, amire egész terhesség alatt vérhigítót kellett szúrnom és császár után is 6 hétig kell, van egy MTHFR heterozigota mutációm, túl erős az immunrendszerem, amit a 24.hétig gyengítettek szteroidokkal, hogy ne lökje ki a babát, lett gesztàciós diabéteszem, sok a magzatvizem, műtötték 15 éve a méhszàjam, ami emiatt gyengébb) szóval a sok probléma miatt a doki akihez
terhesgondozásra járok azt mondta ma, hogy ne kockáztassunk, legyen két hét múlva császár. Én speciel örültem neki mikor mondta, mert azért ennyi problémával féltem volna órákon át vajúdni és esetleg ha nem tudtam volna megszülni természetes úton megszülni, akkor úgyis császár, meg azért a baba és a magam életét is féltem, szóval nekem ez nem gond. Ellenben mikor meséltem anyuéknak, hogy mi és hogy lesz és jó, hogy nem nekem kellett felhozni a jó lenne ha császár lenne dolgot az orvosnak, a nővérem (aki sürgősségi császárral szült, de maximálisan hüvelyi szülés párti) és a nagymamám nekem estek, hogy ez csak felesleges hiszti a részemről, miért nem lehet úgy szülni, mint mindenki más és ha a doki nem ajánlja fel, én miért akartam volna önként és dalolva, hogy "élve boncoljanak"? Teljesen lesokkolt a dolog, mert a nagymamám totál modern gondolkodású, a nővérem még mindig is empatikus személyiség volt , főleg velem és most úgy "leteremtettek", hogy csak lestem. És hiába mondtam nekik, hogy de nem úri passzióból lesz a műtét, hanem a problémáim miatt , amikről egyébként nyilván ők is tudnak, mégis egyik fülükön be, másikon ki. Édesanyám, persze mellettem állt, ő maximálisan megérti a helyzetet. Azóta még mindig otthon vagyunk a férjemmel a szüleimnél vendégségben és nem szól hozzám se tesóm, se a mama, mintha valami halálos bűnt követtem volna el. Persze mondhatja bárki, hogy tegyek rá magasról, igazából a kocka el van vetve,de mégis rosszul esik amit csinálnak. Ti mit csinálnàtok a helyemben? Olyan abszurd az egész.
Én is szültem volna természetesen, de nem lehet. Nekem meg annyit nem ér az egész, hogy ellentmondok a dokinak, aki nyilván jobban ért hozzá mint én, aztán ne adja isten baj lesz.
Amúgy én sem értem, hogy miért kell sokaknak lelkiismereti kérdést csinálni, ha valakinek császár lesz, mert nyilván annak is vannak nehéz részei meg a hüvelyi szülésnek is. A nővérem amúgy hónapokig lelki beteg volt a császár után, mert hogy ő sz@r anya, hogy megszülni sem tudta "rendesen" a gyereket (220-as vérnyomással, a baba rossz szívhangjàval...), kompenzálàsképp 3 évig szoptatta....
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!