Elkezdtem félni a szüléstől. Mit tegyek, hogy ne féljek ennyire? (bővebben)

Azért féjsz, mert annyi rémtörténet kering.

Én nem igazán olvastam ilyeneket, ha hallottam, nem foglalkoztam vele. Én az elejétől úgy voltam vele, hogy nekem nem lesz gázos.

Nem tudom, hogy a hozzáállásom vagy az alkatomo döntötte el, de én komolyan alig várom, hogy újra szülhessek.

Persze fájt, de egyáltalán nem vészes. A menses is fáj, mégsem terjeng róla rémtörténet...

Ha szeretnéd, leírom az én szülésemet, hogy olvass pozitív szüléstörténeteket is :)

utolsó előtti vagyok :)

A 39 héten már 2 ujjnyi méhszájam volt, a doki azt mondta, bármikor jöhet a baba, ha mégsem, akkor menjek be 1 hét múlva, kedd reggel 7-re, a főorvos megnéz, és beindítja a szülést, ha ő is úgy gondolja. Hétvégén front volt, sokan szültek, csak az én picurkám nem akart kijönni. Így kedden szülős cuccal, uzsis csomaggal bementünk a kórházba. Teltház volt a szülészeten, ctg sem volt szabad, gondoltuk, megcsinálják a ctg-t, és mehetünk haza, hiszen hiába ígérték, hogy beindítják, én csak hétvégére vagyok kiírva, bizotan belefér még az a 4 nap. Másfél óra várakozás után felszabadult egy hely, így bejutottam ctg-re. Ugyan olyan görbém volt, mind az elmúlt 4 alkalommal, jóslófájsam továbbra sem voltak.

Ügyeletes doki behívott a vizsgálóba, megnézett, majd jött a főorvos, ő is megvizsgált. Kérdezte, hogy vagyok, meg szeretnék-e ma szülni. Meglepetten mondtam, hogy nem tudom, mikor akar a baba megszületni, én végülis ráérek... Ő meg ismét megkérdezte, hogy mivel adott egy kedvező szülési helyzet, 4 cm-es a méhszájam, szeretnék-e szülni. A baba is azt szeretné, amit én. Erre mondtam, hogy IGEN.

Ekkor éreztem egy olyasmit, mintha kipukkanna egy buborék, illetve éreztem, hogy mintha bepisilnék, de nem tudom visszatartani. Mindezt égnek álló lábakkal :)

Leszálltam, betétet tettem a bugyimba, nadrágot, cipőt visszavettem, és kimentem Apához, aki adta volna rám a kabátot, hogy akkor megyünk haza... Mondtam, nem, mert SZÜLÜNK, folyik a magzatvizem. 8:30 volt.

Úgy 20 perc múlva jött egy olyasmi pici görcsöcske, mint a menzeszkor. Végre! Volt kb. 4-5 10 perces fájásom, majd jópár 5 perces. Megvizsgáltak 2 óra múlva, de még mindig 4 cm-es volt a méhszáj.

Majd jöttek a 3 perces fájások. Másodpercre pontosan. Én a folyosón sétálgattam, mert attól állítólag tágul a méhszáj. Még mindig ugyan akkora volt a méhszájam, így mondták, adnak infúziót, ha fél óra múlva sincs semmi. 12:30-kor végre felszabadult egy szülőszoba, befeküdtem, bekötötték az infúziót. Mondták, hogy kb 4 óra múlva meg is lesz a baba. Mondtam a szülésznőnek meg a dokimnak, hogy amikor van egy fájás, olyan, mintha kakilnom kellene. 3 perceseim voltak továbbra is. Mondták, hogy az szuper, mert már szépen lent van a baba feje. Ők kimentek, a párom meg bent maradt velem. 10 perc múlva kiküldtem Apát a szülésznőért, mert már két fájás között sem múlt el a kakilási inger. Pont ahogy megnézett a szülésznő bejött doki. Mondja neki a szülésznőm, hogy ne menjen ki, mindjárt szülünk, 8 cm-es a méhszáj. 1 órán belül kint lesz a baba. Még volt kb 2-3 hárompercesem, majd mondták, hogyan kell nyomni, amikor nagyon erős a kakilási inger.

A toló fájások már egész ritkán jöttek, közöttük felültem, ittam, erőt gyűjtöttem. Amikor tolni kellett, az orvos és a férjem segítettek, tartották a hátamat. A szülésznő masszírozta a gátamat (amiből semmit sem éreztem). Egyszer csak a dokim odament a lábam közé, és mondta, hogy már látszik a feje, már csak pár nyomás, és kint van. Végül kellett gátmetszést is végezni, de ezt sem éreztem.

14:12-kor kicsusszant a baba! Egy nagy megkönnyebbülést éreztem! Megláttam. Odafektették a mellkasomra, megsimogattam, adtam neki puszit. Kicsit otthagyták, majd Apa elvágta a köldökzsinórt. Kivitték Picurt mérni, mosdatni, öltöztetni. Az orvos visszajött, gratulált, mondta, hogy nagyon ügyes vagyok, 4 kilós a baba. El sem akartam hinni :). Apa közben bejött, leültették a fotelba a kisbabával.

Megszültem a méhlepényt, ami egészen meglepő volt, nem ilyesmire számítottam. Megvizsgálták, engem is, összevarrtak.

Majd 2 órán át ottmaradhattunk a szülőszobában, mi hárman, a család. Összebújtunk az ágyon, éreztem a babaillatot.

Életem leggyönyörűbb élménye volt.

Engem jól beijesztett az anyám, de már 4 éves koromtól, hogy az egész szülés egy borzalom, és hogy úgy fáj, mintha a tested kettészakítanák! Szó szerint ezt mondta!

Én terhes lettem, és szüléskor azt vártam, na mi lesz már, mikor jön az a kettészakítás-érzés.... Várhattam! Elmaradt! Jó szülésélményem volt, pedig én voltam a leginkább bepánikolva! (A papíromra másodlagos fájásgyengeséget írtak.) Ezzel csak azt akartam mondani, hogy mindenkinek más, és állítólag minden gyerekkel más a szülés, de nem kell olyanért bepánikolni, ami nem is biztos, hogy bekövetkezik (lehet, hogy túlfélünk, pedig nem is lesz rossz).

Kórházban egy anyuka ikreket szült, aztán másnap már minden erőlködés nélkül sétafikált, és azt hittük, a baba még benne van! Senki se féljen előre! Ha fáj is, nem biztos, hogy annyira, mint amennyire beleéli magát!