Van olyan, aki egy igazán jó szülésélménnyel távozott a kórházból?

Én jó élménnyel távoztam. A szülésem szerintem egészen könnyű volt. Simán bevállalnék még párat, de gyereket már nem akarunk többet :D

Szerintem ez attól is függ hogy az ember mit hogy él meg.

Volt gátmetszésem (ami hamar és jól gyógyult), háton, félülő helyzetben volt a kitolás, de így volt nekem is kényelmes. A szülésznő és az orvos is jófejek voltak, és hamar meg is lett a lányom.

Igen! Nekem a második szülésem nagyon jó élmény volt. (Az első sem volt vészes, de akkor még nem tudtam igazán, hogy mire számítsak.)

Elfolyt a magzatvíz éjfél körül és 2 óra 15 perckor megszületett a kislányom. Szóval elfolyt a magzatvíz, elmentem lezuhanyozni, hajat is mostam és jöttek is az ötperces fájások. Ez 2020-ban volt (szülésznőt még lehetett fogadni, dokit már nem és a férjem nem lehetett bent velem a covid miatt). A férjem szólt a szülésznőmnek és indultunk gyalog a kórházba. Ajtótól ajtóig 10 perc, pont 2 fájásra kellett megállni. Nagyon szép friss levegő volt, egy lélek sem az utcán, tudtam, hogy minden jól halad. Szülészeten férjemmel elköszöntünk. Az osztályon is csend és nyugalom, éjszakás műszak halk szöszmötölése. Szülésznőm is 20 percen belül beért. Pont a dokim volt ügyeletben, el se mertem hinni ezt a szerencsét. A szülésznőmmel beszélgettünk, és éppen összekészítette nekem a nagylabdát (az elsőnél sokat segített), hogy azon rugózzak, mondtam, hogy én már egyben nem fogok lemászni az asztalról, mert érzem, hogy nyomnom kell. Hitetlenkedve megvizsgált és szólt is a dokinak. 4 nyomásra meglett a kislányom és egy picit gátmetszésen kívül semmilyen "sérülésem" nem volt. Úgy éreztem magam, mint egy harcos amazon. Se előtte, se utána nem éreztem magam ennyire tudatosnak, mint akkor. Nagyon jó volt, mindenkinek ilyen szülést kívánnék.

Persze a fájdalom durva, de ezen nem sok dolog segít.

Az első szülésem katasztrófa volt.

A másodikat bármikor ujra végigcsinálnám

Mindkettő az volt, az első 25 évesen a második 31 évesen.

Szerintem ha az ember lánya minden eshetőségre fel van előre készülve hogy nem biztos úgy fognak zajlani a dolgok ahogy ő azt előre elképzelte akkor sok hiba nem lehet. Véleményem szerint ha megpróbálsz együttműködni az orvossal és szülésznővel akkor egész jó dolog is lehet már amennyire lehet egy szülésre ilyet mondani

Jelen.

Az első gyerköc kb 3,5óra alatt lett meg. Otthon kezdödött fájásokkal 5-7percesek, mentővel mentem kórházba (a mentőbe már 1-1,5percesek voltak, mire beértünk 4ujjnyira nyitva voltam). Kb 45p voltam a szülőszobán és megszületett a kisfiam. Burkot a doki repesztett. Fájt, nem kicsit. Akkor ott úgy éreztem nagyon nagyon fáj, összegömbölyödve szenvedtem otthon. Gátmetszés nem volt; repedtem, de a varrás hamar megvolt, az volt a legrosszabb. Ügyeletésnél szültem, de nagyon kedvesek voltak. Apuka is bent volt velem.

Második fiam 6óra alatt lett meg, ebből 4órát otthon voltam. Nem fájt annyira, mint az első. Fájásokkal indult ez a szülésem is 5-20percesek. Eleinte enyhe fájások, majd egyre erössebb, de még nem az "igazi". Pakoltam, takaritottam, fürödtem otthon. Anyu mondta páromnak, hogy induljunk. Én nem akartam még menni; vártam, hogy rendszeres legyen a fájás és vártam azt a "falkaparós" fájást, mint az elsővel. Bementünk, megvizsgáltak, ctg... 3ujjnyira voltam nyitva. Kimentem wc re, vissza a szülőszoba, vissza a wc ..., ott nem tudom mennyit voltam, de szólt a szülésznő, hogy most már menjek vissza a szülöszobára. Visszamentem, amikor másztam fel a szülőágyra akkor folyt el a magzatvíz 14.55kor és 15.00kor lett meg a kisfiam. Dokit 2x láttam, egyszer a ctg -nél nézte a papírt, meg szülés után nézett meg, hogy kell-e varrni, de nem kellett. Már az nap rohángaltam, mint pók a falon; este törökülésbe ücsörögtem.

Ha anyu nincs ott, otthon szülök....😃 mire észbe kapok, hogy szülök, nem lett volna idő bemenni; olyan 14.30-14.40fele fogtam fel, hogy bizony én szülni fogok 😀

Ami negatív volt, hogy a másodiknál apukát nem engedték be, ezt nagyon rosszul éltem meg, mai napig nem bírtam feldolgozni. Talán az idő megszépíti.... ezt leszámítva nagyon könnyü volt.

Bevállalnék még babát, szeretnék is, de párom nem akar több gyereket, 1,5gyerek (egy saját, egy nevelt gyerköc. Féltesók) elég neki. Meg hát fel is kell nevelni őket. Könnyű terhesség, könnyű szülés volt mindkettő.

Ui:/ elnézést az esetleges hibákért és, hogy hosszú lett :)

Nekem teljesen jó élmény volt az első szülésem, már amennyire egy szülés az lehet azzal a temérdek fájdalommal.

Aztán már később olvastam kismamás fórumokon, hogy nekem össze kellett volna omlanom attól, hogy oxit kötöttek be, és a végén a doki belekönyökölt a hasamba.