Ha annyira borzalmas, és leírhatatlan a szülési fájdalom, akkor miért vállalják be sokan újra meg újra, amikor a fájdalmat nem is lehet elfelejteni?

Ha nem lennének feledékeny nők, kihalt volna az emberiség ;). Az eszemmel emlékszem rá, hogy úgy fájt, mint még soha, semmi, de utólag nem éltem meg traumának, pár hónap múlva maga az érzés emléke is elhalványult. A másodikkal pedig olcsón megúsztam a szülést, nem hittem volna, hogy van ilyen, de az bőven kibírható volt. Az egész napos sírás és nem alvás utána x hónapig... na az sokkal rosszabb, de hát nem lehet minden tökéletes.

#7: Nem ezt írta. Aztán meg sok császáros is vajúdik csak vágás lesz a vége. A fájdalom (összehúzódás) tényleg közelebb visz ahhoz, hogy megszülessen a baba. Egyébként van élettani előnye, nem véletlen, hogy egy császáros barátnőm kifejezetten örült, hogy hagyták vajúdni, pedig hetek óta tudta, hogy császár lesz. Akkor nem értettem, mit örült annak, hogy 20 órát végigszívott, de amikor nálam a másodiknál komolyan benne volt a pakliban a csm., utánanéztem.

Biológiailag meg van rá a magyarázat: a női agy úgy van “tervezve” hogy elfelejtse a traumát. Legalábbis ha normál lefolyása volt. Ha megkínoztak közben, akkor természetesen más a helyzet.

Ha nem felejtene az agy, akkor megállna a szaporodás, nem szülne többet senki. Ez egyik egyednek sem az evolúciós célja.

Nekem nem volt annyira kibírhatatlan fájdalom, kétszer is szültem és bevállalnám még akárhányszor magát a szülést. A terhességet utáltam, de a szülés mondhatni jó volt, főleg utána az az extázis, amikor véget ért. Nyilván fáj, de nem kibírhatatlan egyáltalán. Legalábbis nekem nem volt az.

Mindenkinek szubjektív a megélése, de a végeredmény akkor is az, hogy ott egy kisbaba, és ha valakinek fontos, hogy legyen még babája, akkor igenis keresztülküzdi magát ezen a folyamaton. Ahogy én is a terhességen, mert ez kellett ahhoz, hogy legyen még babám.

Nem csak azok készülnek ki a gyerekezésben, akiknek nincs segítségük.Ez bárkivel megtörténhet.Sőt szülés utáni depressziója is lehet bárkinek.

Unokatesómék(ő rá mondják, hogy jó dolgában nem tud már mit csinálni) gazdagok,hatalmas ház,több lakásuk kiadva,4 autó,2 motor,kutyák,takarítónő,2 pár bármikor ugrasztható nagyszülő,nagynéni,nagybácsi.És szegény már az első gyereknél ki volt készülve,úgy hogy hetente jártak wellnessbe gyerek nélkül.Évente több nyaralás.A második gyerek óta,többször vitte el a mentő, mert a stressztől szívinfarktus gyanús volt,pánikrohamai vannak.(és nem megjátssza)

Ja hát nagyon fáj, a fejem vertem a kapaszkodóba az ágynál, hogy múljon már el, de utólag jó élmény volt. Kicsit olyan, mint mikor rettegsz és rosszul vagy a hullámvasúton, vagy egy horrorfilmen, de azért felmegy az adrenalin és kell megint, mint valami extrém sport, aminek a végén még gyereket is kapsz:)

Meg igazából a mozgás is ilyen, kidolgozod a beled, jön a borzalmas izomláz, majd után mindenki mozog újra, mert később jó lesz neki fitten.

De ja, anyám.. nagyon rossz volt, és nagyon élveztem:) Ennek nem volt köze ahhoz, hogy utána anya lehetek, szülni jó, piszkosul fáj, de jó.

Nekem rossz élmény volt az egész szülés, meg kórház, de úgy vagyok vele, hogy elmúlt és kész.

Nyilván aki nem tudja magát túltenni az egészen, ott már van más probléma is, és szakemberre van szüksége.

Én lezártam az első szülésemet magamban, 2 hónap múlva jön a következő. 😀

Én büszke is voltam/vagyok magamra, hogy megcsináltam, ráadásul fájdalomcsillapító nélkül.

Tudom, ez sokaknál kiveri a biztosítékot, hogy "jajj mire büszke", de én az vagyok és kész.