Szüléskor bent lennék a feleségemmel, de vajon bírni fogom?

Mivel a fejénél kell állnod, így nem látsz ott semmit. Biztos, hogy bírni fogod. :)

Nálunk anyukám volt bent, mert a férjem nem szeretett volna ott lenni, félt, hogy Ő majd nem tud segíteni. A vajúdásnál ott volt velem (otthon még). A legtöbbet jelentette számomra, úgy éreztem nagy szükségem van rá. Utólag megbánta, hogy nem ő volt bent, nem ő vágta el a köldökzsinórt. Ha rám hallgatsz ott leszel a feleségeddel, hidd el nagy támasza leszel. Ki fogod bírni ez biztos. :) jó egészséget és sok boldogságot kívánok nektek!

Semmit nem kell látnod.

Én a saját szüléseimnél sem láttam 1 csepp vért sem, szülés videót meg semmi pénzért nem néznék!

Egy szülést a horrorfilmmel, meg a mensi alatti szexel egy lapon említeni... hát nem is tudom 🤦‍♀️🤣🤣🤣.

Itt a legkisebb baj szerintem pont ezek. Mivel ha eljön az a pillanat, akkor te a fejénél fogsz állni, és semmit nem látni. Elvileg.

Nekem az volt a legnehezebb, hogy én ott feküdt kiszolgáltatottan, könyörgött az életéért, a dokik meg csak mosolyogtak. mar a végén összevesztem a dokikkalis, hogy csináljanak már valamit.

Szerintem ez a legnehezebb. Nézni a szeretett nőt, mikor az életéért könyörög és te nem tehetsz semmit.

(10 óra durva vajudás minden fajdalomcsillapítás nélkül)

Lelkileg lesz megterhelő, hogy nagy fájdalmakkal küzd az általad szeretett személy és te sehogyan sem tudsz segíteni csak nézed órákig, nem pedig a vér látványa a nehéz benne.

Császárom volt, a férjem benn volt a fejemnél, semmit nem láttunk.

#15 érdemes előre tájékozódni hogy a ti kórházatokban van-e lehetőség fájdalomcsillapításra. A mienkben nem adnak semmit sem.

Vannak videók a neten teljes szülésekről onnan hogy beindulnak a fájások,és x óra múlva zokog az anya, hogy nem bírja na egy olyat nézz meg, nem a kitolás a lényeg. :(

Szerintem embertelen hogy semmilyen fájdalomcsillapítás nincs természetes szülés címszóval, közben azért masszívan közrejátszik ebben hogy olyan csóró a kórház hogy nincs rá pénz. De jobban hangzik hogy természetes szülés párti, beavatkozásmentes. :(

Mi azt beszéltük meg a férjemmel, hogyha bármelyikün azt érzi, hogy jobb lenne, hogy kimenjen, akkor kimegy. Persze az én kérésem volt az első helyen, hiszen én szültem, de részemről ő is bármikor mondhatta volna, hogy ki akar menni. A vajúdásnál egy ideig velem volt, aztán mikor nagyon durva volt, én kértem, hogy menjen ki, így ő már nem volt bent akkor, mikor nagyon elavult módon Kristeller-manővert alkalmaztak, méhszájmasszázst csináltak, ami iszonyű fájdalmas, gátmetszést végeztek, vagy mikor a gyereket kvázi kipumpálták belőlem (pumpáló mozdulatokat csináltak a lábammal, mert hátonfekve történt sajnos a kitolás, és elakadt a válla).

Rossz szakembereket választottam, ezt a második szülésem is visszaigazolta, ami egészen másmilyen volt. Utólag már semmi másnak nem hinnék, csak a hely és a szakmeberek statisztikáinak (mennyi esetben avatkoztak be).

Dóra Gyulát szakértőnek mondanám a kérdéseddel kapcsolatban. Ő rengeteg férfivel beszélt, aki bent volt a szülésnél. Egy részüknek nagy élmény volt, másik részüknek traumatikus, és sajnos nagyon sokan utána nem tudtak nőként nézni a feleségükre. Lutri, hogy te melyikbe kerülsz. Ő mindabból a sok történetből, amit férfiaktól végighallgatott, statisztikát csinált, és bár konkrétan nem mondja, hogy ne legyen bent a kitolásnál a férfi, mert ez mindenkinek a maga dömtése, de nagy esély lehet rá, hogy akár a kapcsolat is rámehet, vagy megromlik.

Az érzéstelenítést egyébként csak a vajúdás egy konkrét szakaszában lehet beadni, előtte-utána nem, és sok olyan mellékhatása van, ami miatt én speciel inkább a fájdalmakat választottam, pedig brutál volt. Másodjára már okosabb voltam. Ha tudod, hogy hol fog szülni, akkor fel tudsz készülni rá, hogy lesznek-e beavatkozások. Minél inkább lesznek, annál valószínűbb, hogy te is traumatizálódni fogsz. A kórházakban a szakembereket patológiás esetekre képezték ki. Amit az első szülésnél hasbakönyökléssel, méhszájmasszázzsal, gátmetszéssel, hátonfekve kitolással oldottak nálam meg, azt a másodiknál egy szimpla pózváltással (egyik függőleges pozícióból a másikba, állásból, négykézlábasra), szülőkáddal és a benne lévő melegvízzel, idő adásával, nem pedig siettetéssel, de amikor siettetésre volt szükség, akkor sem hasbakönyökléssel, hanem szülőszékkel. És ismét vállelkadás volt a második gyerekemnél is, az egyik szülésznő tartotta a gátam, a másik kilazította a gyerek vállát, és már hátrébb is mentek, hogy megszülethessen a matracra alám.

A másodiknál sem volt bent a végén a férjem, a vajúdásnál is csak nagyon minimálisan, és nekem így volt jó.

Nem a vér a sokkoló szerintem. Semmi köze a horrorfilmekhez, ott simán végignézek bármit, mert tudom, hogy úgyis csak egy film. De a vér élőben sem zavar.

Ellenben a szerettem hosszú, kíméletlen és kilátástalan szenvedését nagyon rosszul viselem, pedig nő vagyok. Sőt, szülésnél vadidegen nő szenvedését sem bírom végignézni. Engem sokkolt sajnos szülésvideó már.

"De miért nem adtak fájdalom csillapítót?"

Több oka is lehet:

- nem kér a nő

- szélsőségesen természetességpárti protokoll, amit néhány szintén szélsőségesen természetességpárti anyukacsoport kisírt. Így pedig javul a beavatkozásmentes szülések statisztikája.

- nem akarnak rákölteni, spórolnak a szülő nőn. A természetesség jegyében még jól is hangzik, hogy majd a "női energiák" segítenek... Ok.

- nincs anesztes, aki beadja (ugye szülésnél EDA-t adnak, nem csak egy fájdalomcsillapítót szájon át és ennek bekötéséhez anesztes kell)

Normális helyen amúgy van mód a korszerű fájdalomcsillapításra. Van orvos rokonom Németországban, ott már a 90-es években normális volt, hogy adtak epidurálist. Magyaroszágon sajnos ezzel is sokaknak rossz tapasztalata van, mert egyszerűen nem odafigyelve, nem személyre szabottan adják. Akkor okoz mindenféle mellékhatást később és lassíthatja a szülést. De szakszerűen ezek mind elkerülhetőek.