Tényleg nagy trauma sokaknál a szülés? Vagy csak én olvasok ennyi rémtörténetet itt gyakorin? 🤔

Nem. Akinek nem volt feltétlenül rossz élmény, legalábbis nem traumatikus, az kevésbé érez kényszert arra hogy úton útfélen elmesélje. Ugyanez igaz a kórházas remsztorikra meg mindenre.

Az én szülések pl uncsi volt orvosilag, és mesélni sincs rajta nagyon mit.

Szülésem

Első vagyok

Az enyém se volt traumatikus. Jónak nem mondanám, mert fájt, de simán a végén úgy gondoltam, hogy jöhet második, túlélhető. A gátmetszés is nyom nélkül gyógyult szinte, csak azért tudom hol volt, mert emlékszem rá, de laikusként nem látható.

De ez nyilván egy unalmas válasz, aki tudni akarja mi mehet félre, annak az én válaszom nem segít, de attól még nem lesz minden szülés katasztrofális.

Ez egy érdekes kérdés.

Én 18 órát vajúdtam, a végén már konkrétan a világomat nem tudtam, észre sem vettem, mikor beszúrták az edát, varrtak kívül-belül, de az valami teljesen más tudatállapot volt, nem mondanám traumának.

Sok van sajnos.

De az egyénen is múlik hogy éli meg.

Ha mondom:

Hasból könyököltek

2 óràt toltam kifele

Majdnem maghaltunk

Vákuummal szedték ki.

Másnap az orvos a vállamratette a kezét, hogy reméli nem vette el a szülés a kedvem a 2. Gyerektől ( tudta, hogy akarunk)

Azt érzed attttyaúristen

Közben ezt én egyàltalàn nem éltem meg traumának,

A gátmetszés helye nem fájt, màr aznap simàn ültem és jàrkàltam..

1,5 éven belül szültem újra.

Tehàt lehet valakit a fentiek teljesen összeolasztanak, nekem meg semmit nem jelentett.

Meglett a babám, mindenki normális volt a beavatkozások ellenére, mindig tudatták mi történik

Engem pl nem a szülés, hanem az ottani dolgozók traumatizáltak.

Most lehet, ez valakinek viccesen hangzik, de a szüléssel semmi gondom nem volt, fájt, oké, de erre számítottam.

Viszont ami utána jött a gyermekágyas részlegen... Na ott minden nap sírtam, ráadásul egy hétig voltunk bent.

Nekem például ezért lett - sajnos - rossz a szülés élményem.