Kinek mi a véleménye az apás szülésről? Előnyei-hátrányai? Esetleg valaki megbánta, hogy bent volt az apuka vagy éppen fordítva, nem volt bent a szülésnél és ezt a döntést bánta meg?

Mi is apás szüléssel indítottunk, de megbeszéltük, hogyha nem bírja, vagy valami van, akkor nyugodtan kimehet, nem kötelező semmi. Végül eszébe sem volt kimenni... azt mondta nagyon rossz érzés volt, hogy úgyérezte nem igazán tud segíteni, pedig nagyon is sokat segített a jelenlétével, hogy adogatta a vizet, csokit, szőlcukrot, hívta a szülésznőt, ha kellett, segített lezuhanyozni a végén, beszélt hozzám, stb. Azt mondta szerinte nem volt semmi olyan, amit ne láthatott volna, inkább örül, hogy ott lehetett. Azóta is mindekinek meséli, hogy ő vágta el a köldökzsinórt és bizony mindent látott, de azóta csak mégjobban szeret. Ő azt mondta az élmény tudatában már, hogy megbánta volna, ha nincs bent. Persze aki nincs bent, az nem tudja miről marad le. Az aranyóra meg iszonyat jó érzés volt már újdonsült kiscsaládként.

A legjobb barátnőm férje a kitolásra kiment. A folyosón hallotta, hogy felsír a baba, ő azt monda legközelebb bent lesz, mert utólag sajnálja, hogy csak hallotta, de nem látta a kislányuk első perceit idekint.

Olyat nem ismerek, aki megbánta volna, hogy bement. Szerintem óriási élmény ez egy apának is. Női oldalról pedig nekem fura, ha valaki a párja előtt nem mer így "mutatkozni". Akkor a legelesettebb, de valahogy a legelemibb erővel bíró is egy nő.

Én nem akartam hogy bent legyen, ő pedig félt hogy rosszul lesz ezért nem akart. Aztán úgy alakult hogy bent volt.

Nem bántuk meg, sőt…elvágta a köldökzsinórt is.

Őszintén megmondom, én nem is lettem volna hajlandó belekezdeni a gyerektémába, ha a párom nem mondja teljesen magától, hogy mindenben mellettem van, mindenhova jön velem, ahova csak teheti. Kivéve, ha nem akarom, hogy jöjjön. Szerintem egy férfinak kutya kötelessége ott lenni a nő mellett ebben a nehéz időszakban, ha már a fájdalmat és egyéb nehézségeket nem veheti át. Így vagyunk egy csapat. És bakker, egy család leszünk, nehogymár az apuka ne legyen ott a nulladik perctől... Ha én kibírom, ő is emberelje meg magát. De szerencsére a párom is pontosan így gondolja. Sőt, amikor amikor még csak tapogatóztunk a témában, megkérdeztem az apás szülésről a véleményét, furcsán nézett rám, mert nem értette, hol máshol kellene akkor lennie, ha nem mellettem. Meg mint megtudtam, az ő apja is ott volt az ő és a bátyja születésénél.

Nyilván más meg másként gondolja, azzal sincs semmi baj. Akkor van a probléma, ha a két szülő véleménye ebben gyökeresen ellenkezik...