A szülés tényleg olyan katasztrofális fájdalommal jár, mint azt sokan állítják?

30, érdekes, hogy sokan számolnak be ilyenről, én is: Akkor és ott úgy tűnt hogy üvöltök, ordítok. Utána elnézést is kértem az orvostól és a szülésznőtől. Mire ők mondták, hogy éppen csak nyöszörögtem, ezt a férjem is megerősítette, hogy nem ordítottam egyáltalán hanem inkább csak kínlódva nyögtem.

Az orvos még viccelődött is, hogy olyan ördögűzések szoktak ott lenni, azokhoz képest ez szinte néma volt :D

Én nem éltem meg annyira rosszul, mint aminek képzeltem mások beszámolói alapján, pedig kb zéró fájdalomtűrésem van. Az se utolsó, hogy valószínűleg hozzáedzett már a menstruációm is, mert a kezdeti fájásaim ahhoz hasonlók voltak, mint amikor menzesz miatt kétrét görnyedek és hullámokban jönnek a kva görcsök. Utána oxi és társaik, a menzesz szerű fájás extrém durva lett, de nem éreztem úgy, hogy na akkor én itt most megdöglök, csak reménykedtem, hogy hamar vége lesz (összesen 24 óra volt, nem volt szerencsém :D). Én kaptam a köztes időben edat, na azzal jó volt, alig éreztem valamit, csak azt nem lehetett hagyni a végére, mert azt mondták a tolófájást érezni kell. Én is felvetettem a végén, hogy esetleg császár, mert már faxkivan mindennel, de mire hívtak valami másodvéleményes orvost vagy nemtudom kit, egyszercsak eltűnt a méhszáj és mindenki felpörgött, hogy hopp hopp hopp na lehet nyomni. Teljesen transzban voltam, ott már nem is igazán fájdalom volt, hanem olyan, mintha egy görögdinnyét próbálnál kinyomni alul. Én pl kicsit se éreztem, hol vannak a határok, hogy most épp mije feszít, én egy dinnyét éreztem, hogy próbál kipasszírozódni. :D De ott már elmúltak a ciklusos görcsök, ott ez a feszítő fájdalom volt, nekem az nem volt annyira rossz, mint előtte a vajúdás. A gátmetszést se éreztem, semmit. Én már másnap úgy voltam vele, hogy jöhet tesó. :D

Szóval persze, rossz, mert hacsak nem szeretsz szenvedni, én kétlem, hogy akkora élmény lesz, de én el tudok képzelni rosszabbat is. És pl szülés után aranyérrel sz.rni ha nem is annyira, de erősen dobogós volt fájdalom terén.

Minden ember más, és minden szülésnél mások a körülmények. Bízz abban, hogy szerencsés leszel! Van, akinek a teste jól reagál mindarra, ami szülés, vajúdás alatt történik vele. Ha ehhez járul fájdalomcsillapítás, és komplikációmentesség is, akkor teljesen kibírható a dolog, drasztikus és iszonyú fájdalmak nélkül.

Nekem 11 óra alatt lett meg a babám, első szülés 32 évesen. A vajúdás sokkal kevésbé fájt, mint az addig, évtizedek alatt megszokott brutál erős menzesz görcseim. Amit a vajúdás alatt éltem meg, az istenigazából nem "fájt", mert mire megviselt volna, mindig jött a görcsök közti szünet, amikor nem fájt semmi. A szülőszobán 4 órát töltöttem oxitocinnal, és mellé kábító hatású fájdalomcsillapító injekcióval. Összesen 10-15 durvább fájást éltem meg, de azokat is elviselhetően. Mielőtt bementünk a szülőszobára, egy erősebb, enyhe hányingert okozó fájást. Ennyi. A 4 órából 30 perc volt kb, amikor tudatomnál voltam, az idő többi részében nem. Vizsgált közben az orvos, de nem érzékeltem. Annyira magamnál voltam a végén, hogy felfogtam, mit mond, hogyan nyomjam ki a babát. 100-szor rosszabbra készültem. A beígért, 3 perces, majd 1 perces iszonyú erős görcsöket nem éreztem. Nyilván hozzátartozik, hogy azért úsztam így meg, mert engem tényleg nagyon elkábított az injekció. Nem szenvedtem, nem hánytam. Nem nyomta a baba a keresztcsontomat, a férjem annyit látott az egészből, hogy 4 órán át csukott szemmel fekszem. Tehát ilyen is van. De ez persze fájdalomcsillapításos szülés volt.

Sógornőm ugyanott szült, ugyanilyen módon. Ő nem kábult el ennyire az injekciótól sajnos. Nagyon kínlódott, és hányt is.

Rhadtul fáj. Kész, pont, és igen, van aki szrrá szakad, és tönkremegy a szexuális élete is teljesen (ez a kevesebb).

De bele is lehet halni, hogyha kontár az orvos.