Ilyen esetben indokolt a császár ?

20. szenvedős óra után én is sírva könyörögtem, hogy legyen császár, de nem mentek bele.

Utólag se vagyok benne biztos, hogy jobban jártam így vagy sem, de nem tudok senkit elítélni, aki inkább mondvacsinált okkal császárt akar. Szülni ugyanis elég sz.r, hiába a cukormáz.

Szülni mindenhogy nehéz, az egyik előtte fáj (hüvelyi szülés), a másik utána (császár). Mindkettőnek vannak kockázatai, előnyei és hátrányai, de a végeredmény a lényeg: ott van egy újszülött kisbaba, akiért érdemes bármelyiket is elviselni. Nyilván az a fontos, hogy anya és baba is egészségesek legyenek. Én sem tartom jónak ezt a magas császár-arányt, a kérdező esetében sem értem, miért volt szükség erre a terheléses ctg-re, a leírtak alapján nekem is abszolút indokolatlannak hangzik az egész, de sajnos már így alakult, ezen utólag változtatni nem lehet. A szülészet reformjáért dolgozik egy csomó szervezet, most volt felvonulás is, érdemes velük beszélni, van egy rakás közösség, ahol tudnak segíteni (pl császárvonal, a legismertebb), akár lelki akár jogi értelemben. De a lényeg továbbra is az lesz, hogy neked már ott van a kisbabád, és akárhogy is született meg, a szülés az csak egy (két-három, kinek mennyi) nap az ember életéből, a neheze igazából csak utána jön.

Kitartást és boldog babázást.