Miért nem veszik sokan komolyan a gyermekágyas, szülés utáni időszakot?

Elso gyereknel, en tulelesre mentem, es h tudjak szoptatni. Mas nem erdekelt. Nyilvan a kosz sem evett meg minket. Na nem is fekudtem egesz nap. Az szinte kivitelezhetetlen szerintem.

Masodik babanal meg kb tuleles, plussz elso gyerek eletben tartasa, nen is tudom ott hogy pihenek majd..kb sztem este. Foleg ahol pici meg az elso is, mondjuk 2 ev vagy alatt

Az ember érzi, mennyit bír. Az első gyerekemnél nagyon kivoltam, ott tényleg semmit nem csináltam. Kimerültség, gyermekágyi depresszió, éjjel-nappal ordító baba. Csak szoptattam és kb semmi másra nem volt erőm.

A másodiknál hazajöttem a kórházból és kb minden ment úgy, ahogy előtte. Ment tovább az élet, nem volt lehetőségem túl sokat pihenni, mert a naggyal nem lehetett itthon ülni 24/7-ben. Nekünk nem nagyon van segítségünk, kb csak ketten vagyunk a férjemmel. De amúgy a második gyerek születése után annyira tele voltam energiával, hogy ha nem lett volna a tesó, akkor se bírtam volna a seggemen maradni. Amikor meg éreztem, hogy valami sok és fáradok, akkor pihentem, nem erőltettem tovább semmit hősködésből.

Nincs semmi bajom, se méhsüllyedés se semmi egyéb

"Legalább 1 hétig szinte csak feküdni ajánlott (kicsi átmozgató mozgással) aztán még 2 hétig kb főleg ülni, feküdni, kíméletesen élni."

Na, ezt legföljebb egyszer csinálhatod meg, kérdező! Az ELSŐNÉL!

Amikor már ott ugrál egy 2-3 éves kis örökmozgó melletted, akkor tudod ám, mit fogsz te egy hétig feküdni, meg utána még 2 hétig ülni és feküdni!

Nekem annyira nem volt semmi bajom, hogy elmondani nem lehet.

Szülés után 10 perccel rohangáltam volna, de rámszóltak, hogy nem ugrálunk le az ágyról..

Mintha nem is szültem volna…

Utána, otthon meg annyira fel voltam pörögve, hogy amiatt nem tudtam pihenni.

1. Babánál sok lehetőségem sem volt.

A hajnali szülést megelőző este költöztünk, minden dobozban volt..férjem próbált legalàbb a konyhában elpakolni.

2. Babánál pedig ott volt a 1,5 éves “nagy”

Kívánom, hogy mindenkinekbilyen könnyű gyermekágyi időszaka legyen, mint nekem volt.

A baba, a csepegő mellbimbó és a vérzés emlékeztetett csak, arra, hogy szültem.

Én pihentem a lányommal alapvetően, de annyira azért nem éreztem szükségét. Könnyű szülésem volt, ugyan repedt a gátam, de alig éreztem, mire a kórházból hazaértem meg a gyermekágyi vérzés is egy közepes menstruáció szintjére enyhült, de azon kívül más "emlékeztetőm" nem volt arról, hogy szültem. Teljesen jól éreztem magam, tele voltam energiával, mégis miért feküdtem volna egész héten? Persze nem akkor álltam neki kitapétázni a lakást, de azért nem éreztem olyan rettenetesnek pl a napi sétákat a gyerekkel kint a szép időben, a szabad levegőn.

A második gyereknél meg aztán főleg nem lesz lehetőségem egy hónapig csak feküdni. 2 éves lesz a lányom, mire megszületik a kishúga, most oké, hogy az apja itt lesz valamennyit és segít, leviszi játszótérre meg minden, de az aztán marha sokat fog segíteni a testvérféltékenységen meg a társain, ha ő sosincs velem kettesben, én meg csak fetrengek (és adja az ég, hogy a húga is olyan nyugodt és békés baba legyen, mint a lányom volt újszülöttként, kb evett-aludt-nézelődött, életemben nem pihentem annyit, mint az első ~4 hónapban).

Hol olvastál olyat, hogy egy hétig feküdni kell?

Hát ha trombózist akarsz kapni, akkor jón taktika...

Ahogy írták, egy hétig feküdni max az elsővel tudsz. De egyáltalán nem "kell" feküdni, megeröltetni nem ajánlott magad, nyilván nem gyermekágy alatt akarja az ember átrendezni a lakást 😃. Na az megeröltető. Vagy egy intenzív sport, futás (nem amikor a nagytesó után szalad az ember fél percet, hanem mint sport) stb. Én egyikkel sem feküdtem egy hétig, a terhességek alatt végig mozogtam/sportoltam, szülés után azt elhagytam az első 6 hétben, de ennyi. A harmadikkal meg úgy jött ki, hogy apuka addig volt otthon szabin, amíg én kórházban voltam (nem volt más segítség, így neki kellett őket intézni). Amikor hazajöttünk másnap ment dolgozni, mert olyan céges gondok akadtak, hogy muszáj volt bemenni, én intéztem a 2 nagytesót, plusz az újszülöttet, sejtheted mennyit tudtam volna feküdni, ha akartam volna se. Plusz nem jött ki az orvos, nekem kellett bevinni 2 vagy 3 nap után, ahogy hazaértünk (nem emlékszem pontosan, de vagy 2 vagy 3 nap, annyi tuti), tesókat leadtam oviban és mentem vele a dokihoz. Oké kocsival, de menni kellett. A kíméletes életmód nem a fekvés, hanem nincs intenzív torna, súlyemelés (nem a tesó emelés, hanem a nagy súly), futás.

Persze ha komplikáció van más, de egy normális lefolyású szülés után simán lehet sétálni (akár pár órával utána).

Meghaltam volna ennyi fekvéstôl meg semmittevéstôl. Szerintem is érzi az ember a határait, én mindent ugyanúgy csináltam mindkét császárom után, mint gyerekek elôtt.

De akinek meg erre van szüksége, csinálja így.

Én azt nem értem, miért kell megmondani másoknak, hogy hogy érezze jól/jobban magát...