Szűlés alatt csendben tudtatok maradni?
Az első szülésem előtt szilárdan elhatároztam, hogy ha törik, ha szakad nem hangoskodom. De nem sikerült. Nem ordítottam és a vajúdás is ment csendben. Csak a szülőasztalon amikor kifujtam a levegőt, bizony nem csendben fújtam ki. Az orvosom oxitocint adatott, a fájásaim között szünet sem volt, pánikba estem, és a doki azt mondta, hogy nem így ismert meg engem. Aztán pedig lelkiismeretfurdalásom volt, mert nem voltam jó kislány. Nagyon szégyeltem magam...
Most újra babát szeretnék. Félek a szüléstől, de szerintem könnyebb lenne, ha megszorítások és szégyen nélkül nyöghetnék ha kell. Legjobban pedig attól félek, hogy nem felelek meg a szülés alatti "szabályoknak".
Köszi mindenkinek a válaszokat! Jó volt hallani, hogy nem csak nekem nem sikerült a tervezett csendben maradás...
Azok pedig azt mondták, hogy nagyobb az erőd ordítás nélkül és hogy csendben kell maradni - hát mindezt én is tudom és tudtam. De ott és akkor nem ment. És félek, hogy a következőnél sem fog menni...
A vajúdás alatt egy nyikkem sem volt, de a kitolás szörnyű volt. Végig azt hajtogattam hogy meddig tart ez még, mikor lesz már vége. Aztán a doki mondta, hogy 4:30-ra meglesz és végül 4:45-kor született. Abban a negyedórában meg azt óbégattam, hogy "de azt mondta félre meglesz..." Már rajtam röhögtek ... :DDD Meg persze nyögtem is, én hangosnak éreztem magam, állítólag nem voltam vészesen hangos.
Azért utána legkisebb gondom az volt, h emiatt szégywnkezzek. Nem hiszem, hogy kéne... A lényeg az eredmény, lecarom mit gondoltak rólam.
Én nem kiabáltam, nem sikítottam egyik szülésnél sem.
A fiamnál 16 órán keresztül tök kusban voltam, már rámszóltak, hogy nem kell csöndben lennem, sírjak v. bármi mert lehet úgy könnyebb. Nem ment.
A lányomnál sem szóltam, de magamban szitkozódtam. Először a dokit, aztán azt aki nem adott lehetőséget a epidurálisra :D De tényleg csak a bajszom alatt.
Itt olvasom a csípős rúgós anyukát :D
1-1 nekem is eszembe jutott, hogy odarúgok a dokinak :D Csak, hogy Ő se maradjon ki a jóból. De aztán letettem róla.
Leginkább azért gondoltam ilyenre mert viccelődtek a szülésznővel és a párommal.... Meg a falat támasztotta. De 6 hónap múlva bepótolhatom :p Ha megint ilyen helyzetet teremt.
Utolsó voltam.
én 18 óra alatt szültem meg a babámat az első fájástól kezdve. ebből az utolsó 3-4 órát gyakorlatilag végigordítottam. szerencsére olyan helyen szültem, ahol ez senkit nem zavart, és én sem éreztem magam emiatt kellemetlenül. nem tudtam, hogy ez lesz, első szülés volt. nem is azért ordítottam, mert annyira fájt volna, hanem mert nekem így könnyebb volt. a kitolás pedig ettől nem húzódott el, sőt a 18 órához képest elég gyors is volt, pedig gátvédelemmel szültem.
ha valaki beszólt volna, nem hinném, hogy érdekelt volna, nem lett volna energiám azzal foglalkozni, de ordítottam volna tovább. én pont lesz@rtam, hogy minek/kinek kellene megfelelnem... utólag én is meglepődtem magamon, mert másnapra olyan lett a hangom, mint a repedt fazéknak, szóval nem kicsit kiabálhattam:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!