Szűlés alatt csendben tudtatok maradni?

én véletlenűl egyszer vajudás alat elorditotam magam és asztán akár hányszor ordibált valaki mindig rám fogták ami elég roszűl eset,de a végén a szűlésznő megdícsért h milyen űgyesek voltunk a kislányomal

nem kell etől félni végül is te szülsz nem ők,te érzed azt a fájdalmat

kőnyű rád szolni de ha ők nekik lenne akkora fájdalmuk akkor kiváncsi lenék mit tenének és h esne nekik ha jol rájuk szolna valaki

Én fejben eldöntöttem, hogy csendben fogom végigcsinálni. Jobb lesz ez így a kisfiamnak és magamnak is. Nem volt könnyű, de sikerült.

Ettől függetlenül nem kellene lelkiismeret furdalásodnak lenni és nem kellene félned a következő szüléstől. Szülj úgy, ahogy neked jólesik. Ha egy kicsit hangosabbra sikerül, hát istenem mi van akkor...

A szülésznőről is megvan a véleményem...

Én ügyeletesnél szültem egy nagyon jó szülésznővel, sokat jelentett számomra, hogy ő mellettem volt. Nem kaptam fájdalomcsillapításra sem semmit, mert nem volt (azért ez elég durva egy megyeszékhelyi kórházban). Indított szülés volt 2 zacsi oxitocinnal és burokrepesztéssel.

Ne félj, szülj úgy, ahogy neked a legjobb. Senkinek sincs ahhoz joga, hogy leszóljon téged.

26 éves anyuka, aki egy 10 hetes kisfiúval büszkélkedhet

Kedves utolsó, csak nem Te is Kecskeméten szültél? Nálam is minden úgy történt, ahogy nálad: ügyeletes, burokrepesztés, oxitocin, és egy tündéri szülésznő. Sokáig vajúdtam, és a végén annyira elfáradtam az iszonyú fájdalmaktól, hogy már azt sem tudtam, hol vagyok... Utána megkérdeztem a páromat, hogy mennyire voltam hangos, azt mondta, csak nyögtem. Senkit nem zavartam vele.

A véleményem az, hogy mindenki, aki emiatt megszól egy szülő nőt, elmehet a sunyiba. Ne legyen lelkiismeret-furdalásod, nem kell ennyire megfelelni a "szabályoknak". Én próbáltam magam kontrollálni egy ideig, aztán már nem érdekelt, de szerintem nem is várhatják el.

Nálam a vajúdás alatt halkan ment az "anyázás", rettenetesen fájt. Mondjuk 12óra "semmi" után az első igazi nagy fájás.

De nagyon nem vették észre, hogy létezem, inkább a párom piszkáltam.

Kitolásnál teljesen csendben voltam, ott akkor már csak túl akartam lenni, Nem mondom volt egy egy alkalom amikor a szülésznőt jól szájba rúgtam volna, ahogy beszélt. Pedig azt csináltam amit mondott, úgy ahogy kérte, mégis.

Kitolásnál én sem tudtam csendben maradni. Én nyögtem, de azért mert én tudom magamról, hogy úgy nagyobb erőt tudok kifejteni. (bár ennek az ellenkezőjét szokták mondani, de én akkor is úgy tudok nagyobb erőt kifejteni)

Rám is rámszólt a szülésznő minden egyes nyögésnél, hogy: "Hang nélkül"

Aztán mondom jó, ha ő hang nélkül akarja, akkor nem adok ki hangot, nem is tudtam végigcsinálni, mentünk műtőbe...

Sajnos én is kiabáltam a tolófájások alatt, emiatt nem is született meg túl hamar a babám. Ha csendben nyomtam volna erősebben csukott szájjal csukott szemmel, akkor hamarabb megszületett volna. Én ehelyett nyitott szájjal kiabáltam :S

Hülyeség, de jól esett.

De tanultam belőle, a második szülésnél csukott szemmel szájjal fogok nyomni, ahogy kell. Legalábbis megpróbálom. Egy hónap múlva meglátjuk :)