Miért félnek annyira a nők a szüléstől?

21.-re.

Jobb. Tényleg.

Én nem féltem, most se félek, bármikor újra csinálnám. Szerintem azért tartanak tőle sokan, mert tele az internet horrortörténetekkel, hülyeségekkel, amik önmagukban jobban traumatizálnak mint a szülés maga.( nem azt mondom, hogy ezek kamuk, de a negatívumok mindig sokkal könnyebben találnak utat az emberekhez, miközben a valóságban egy problémás szülésre jut többszáz problémamentes.) Ez az itteni vàlaszokon is remekül látszik. Sok nő még szereti is túldramatizálni a szülését és szülészeti erőszakot kiáltani mert csúnyán nézett rá az egyik nővér, vagy mert a szülészorvos mondott egy viccesnek szánt megjegyzést, amit félreértett, aztán ezt megfűzerezi a pokoli, elviselhetetlen fàjdalommal meg hasonló toposzokkal és már kèsz is a saját mártírsztorija, amivel házalhat szimpàtialàjkokért cserébe. Est aztán csomóan elolvassàk és előre ráparáznak a dologra. (Én se azt mondom, hogy kellemes a szülés, de messze nem kibírhatatlan. Az evolúció, a biológia erre rakott össze minket, elég sz@rul működnének a természet törvényei, ha nem lehetne kibírni és beleàjulnál a közepén.)

Egy idő után hagytam is az ilyen baromságok olvasgatását és ha valami érdekelt a szüléssel kapcsolatban, anyámat vagy az orvosomat kérdeztem, interneten még véletlenül se kerestem rá semmire.

23 Természetes körülmények közt rengeteg nő belehal a szülésbe és nagyon kevés gyerek éri el a felnőtt kort, rengeteg gyerek halva születik.Ilyen még manapság is előfordul a kórházakban is, orvosi felügyelet mellett.

A természet úgy rakta össze a szaporodást, hogy csak a legéletképesebb egyedek tudjanak többször is szaporodni és csak a legéletképesebb utódok élik meg a felnőtt kort.

Persze, aki nem bírja az ilyesmit, az ne hallgassa meg mások negatív tapasztalatait.Ettől még léteznek, nem feltétlen vannak eltúlozva attól, hogy felteszed a szemellenzőt.

23 én részben egyetértek veled. De én külön vennem a szulestol és a kórházi ellátástól való félelmet.

Én annyira féltem a kórháztol a végére hogy szinte elhonalyositotta azt hogy a szulestol félek.

És pedig engem nem izgatott hogy milyen pozba mennyi szurkalassal stb csináljak, én nem hiszek a kórházi "háborítatlan szülésbe". Vegulis a szules elég kevésszer jut eszembe, na de a kórházi napok...

Az első szülésem de a második előtt sem néztem meg egy szülési videót sem. Egyedül, amivel felkészültem az egy bába által vezetett felkészítő. Nem olvastam rémtörténeteket. A pozitív gondolatokkal, amit a felkészülés során kaptam, azokkal voltam és nekem igenis jó élményem van, nem féltem. Nem nézett rám csúnyán senki, ha igen, azt nem vettem észre, voltak akik a csecsemős nővérek közül beszóltak ebbe-abba, de elengedtem a fülem mellett. A fájdalomra, a légzésemre és a szülésre összpontosítottam.

Kívánom, hogy főleg az első gyerekes kismamák ne találkozzanak negatív, lehúzó szülésélménnyel. Persze, homokba dugni nem kell a fejünk, de azért nem árt pozitívan hozzáállni. A világ egyik legfontosabb dolga lesz számunkra, szülőknek, apának és anyának a születendő gyermek(ek).

"nem fáj annyira, mint amekkora boldogság a várandósság ideje"

Ja valóban, veszélyeztetett terhesként 14.hétig vészes hányással akkora boldogság volt hogy csak na.

Próbálja már a sok hozzád hasonló korlátolt elképzelni hogy nem minden terhesség meg szülés egyforma.

"Arra jutottam, hogy jórészt a túlzó horrorsztorik és a tudatlanság miatt."

Biztos sokat szültél már te is....