Tényleg rettegnem kéne a szüléstől?

Hát nézd, egy kis emberi lényt préselsz ki magadból, egy erre tökéletesen alkalmatlan, de menet közben alakuló résen. Szerinted? :D Irgalmatlanul fáj, de amint véget ér, elmúlik és ott van a kezedben a baba. És sok helyen kérhetsz fájdalomcsillapítást is. Én nem kértem, mert én ilyen elborult vagyok, hogy nem akartam, de nekem hamar vége is lett, és tény, hogy életemben sosem fájt még semmi ennyire, de túl lehet élni.

Menet közben azért megkérdeztem a férjemtől, hogy biztos nem lehetne-e ezt itt most abbahagyni és hazamenni? De aztán vége lett, és amúgy nem rettegek az újabb szüléstől, pedig már tudom, hogy mi várható.

Igazából ha ennyire rettegnivaló lenne, akkor egynél több gyereke senkinek se lenne. Szóval csak nyugi. Fáj, de a fájdalmat mindenki túléli, egyéb veszélyekre meg ott az orvos.

Aki azt mondja nem fáj, az vagy beteg, vagy hazudik.. fáj, iszonyúan, elmondhatatlanul fáj.

Csak mindenki ezt mashogy éli meg.

Mikor fiamat szültem, én egy cseppet sem aggódtam. Ugy voltam vele, benn úgysem marad.

Aztán eljött a szülés. Én, akinek aztán tényleg nagy a fájdalomküszöbe, ott könyörögtem sírva az életemert és egy fájdalomcsillapítóert konkrétan. 3 óra úgy kiesett az életemből a fájdalomtól, el sem hiszem.

A mi kórházunkban pl semmi fajdalomcsillapítas nincs.

Mégis pozitívan emlékszem vissza rá.

Jövőhónaoban újraélem.

Barátnői unszolásra nézegettem ilyen szülésfelkészítőket, na azokat én pl baromságnak tartom. Egyrészt erre nem lehet lelkileg/testileg felkészülni, masrészt nálunk pl full nem úgy zajlik egy szülés, ahogy azt elmondták...

Aggódni nem kell, attol jobb nem lesz.