Tényleg rettegnem kéne a szüléstől?

Én tegnap beszéltem a védőnőmmel a kaposvári kórházról és megnyugtatott, hogy ott nem szivatják a kismamákat és ha kérünk fájdalomcsillapítást akkor adni fognak.

Én úgy fogok köszönni, hogy "Jó napot kívánok, epidurálist MOST!" :D

Szerintem beszélj te is valakivel a kórházadból, hogy megérdeklődd hogyan állnak az EDA-hoz, mert ha adnak ha kérsz, akkor nincs gond, nem kell félni.

Ha szándékosan fájdalomcsillapító nélkül szeretnél szülni, akkor viszont jobb ha felkészülsz mindenre amit fent írtak a többiek.

Én fájdalomcsillapító nélkül szültem, mert mire beértem a kórházba már 2 perces fájásaim voltak és fél órán belül indult is a kitolás szakasz. A vajúdás nekem nem volt vészes, mindig az éppen aktuális fájást igyekeztem túlélni, aztán a szünetben lehetett pihenni. A kitolás szakasz 1 óra hosszú volt, de nem tűnt annyinak, az nagyon nehéz volt és fájt, de amint kint volt a gyerek megszűntek a fájdalmak. Azt mondom semmihez sem fogható, de az az 1-2 óra ami a legnehezebb, azt ki lehet bírni.

18-as; én ha választanom kéne a gyökérkezelés és a szülés között, akkor inkább mégegyszer szülnék.

Már a szülőszobán azt mondtam, hogy jöhet a következő baba. Pedig addig nagyon alacsonynak gondoltam a fájdalomküszöbömet.

Gyors volt. A fájdalmas az utolsó szó, ami eszembe jut róla. Ilyen is van.

Nálam dolgoztak a hormonok rendesen: oxitocin és adrenalin. Mély relaxált állapotban voltam szinte végig, alkalmaztam a szülésfelkészítőn tanult légzéstechnikákat. Fantasztikus szülésem volt!

Kívánok mindenkinek hasonlót!

Hát nagyon érdekes volt olvasni a beszámolókat! Hármat szültem 24,31 és 40 évesen. Az első szülést nagyon izgatottan vártam pozitív értelemben, egyfajta szakmai kíváncsisággal, mint valamiféle kísérletet szülésznőként. A másodiknál volt egy pillanat amikor kifejezetten egy bizonyos megsemmisülés éreztem volt. A harmadiknál 40 évesen rendkívül tudatos voltam , agykontrollal felvértezve végig egyfajta transz állapotban, fantasztikus volt! Jól mondják az előttem szólók, valóban termel az agy egy anyagot, amitől "elfelejtjük" mennyire fáj. A felejtés szó nem is a legmegfelelőbb kifejezés rá. Enélkül az anyag nélkül már rég kihalt volna az emberiség, mert mindenki csak egy gyereket szülne egy életben. Azt nem mondanám, hogy a szülésre nem lehet felkészülni, de nem úgy, hogy minden eshetőségre felkészülök, mert erre tényleg nem lehet. Meg kell találni azt a személyre szabott módszert, aminek segítségével befelé tudsz figyelni, "élni". Úgy, ahogy még eddig semmikor. A szüléseimen kívül volt egy epeműtétem, fél évig jártam egyszer fogorvoshoz, szétbombázták a fejem annyira, hogy a végén allergiás lettem a Lidocainra. De életem legborzalmasabb élménye a mandula műtét volt! Úgy éreztem, hogy menten megfulladok egy inkvizíciós székbe kötözve, ezek meg ezt végignézik. Úgyhogy nekem volt rosszabb a szülésnél.

Én azt látom 33 év tapasztalattal, hogy nagyon számít milyen a nő mentális hogyanléte. Erre kellene rágyúrni.