Félek a szüléstől?
Oké szóval sziasztok!
Lehet butának/gyerekesnek fogok tűnni mivel 17 éves vagyok és ahogy olvastam itt a kérdéseket eléggé úgy érezetem hogy nem vagyok annyira ide való vagy nem tudom.
Amiért ide fordultam az nem azért van mert a következő pár évben gyereket tervezek,hanem a kapcsolatomban való probléma megoldást keresem itt ami nem is igazán probléma de a helyzet az lenne hogy a barátomat (akit nagyon szeretek)az lenne az álma hogy felnevelje a saját gyerekét jobb szülőként mint a sajátja.(Ő 18)Én viszont soha nem voltam úgy hogy akarok gyereket, kiskoromban sem szerettem anyásat játszani,felvilágositó óta (6. osztály)pedig rendesen félek attól a gondolattól hogy 9 hónapig egy gyerek legyen a hasamban utána pedig órákig szenvedni hogy természetesen jöjjön,a szövödmények,a fájdalom egyszerűen nagyon félek tőle.
És már úgy érzem azóta hogy gyereket vele szívesen nevelnék,csak a szülés része az amitől annyira félek hogy sírhatnékom van tőle.
Az örökbefogadás azért nem "opció" mert a barátom pedig attól fél hogy legbelül neki egy idegen lenne az örökbe fogadott gyerek és nem tudná teljesen szeretni sajátjaként.
Talán a császármetszés lenne az amit végig tudnék szerintem csinálni de azt olvastam hogy azt sokszor ellenzik az orvosok.
Valakinek tapaszatalata a császármetszéssel kapcsolatban (bármilyen)?
Vagy ha van itt olyan aki szintén fél/félt a szüléstől és tudna tanácsot adni?
Természetesen és is úgy gondolom hogy egy 8-10 év múlva a véleményem változhat és belemegyek a simába de jelenleg még kétségbe vagyok esve és úgy érzem hogy ki kellett írnom ezt a kérdést.
Előre is köszönöm a válaszokat!
1,2,3Őszintén szólva mi is hosszútávra tervezünk,mármint mindenben passzolunk csak ez a téma ami kényes.
Igen sajnos tisztában vagyok vele hogy itt is felléphetnek műtéti bakik és én tényleg nem értek hozzá ezt be is vallom,csak az alapján választanám a császárt mert azt olvastam hogy gyorsabb,és kevesebb a vajúdás de ez persze nem megrögzött eszmém ezért is kérdeztem rá a tapasztra annaka kinek ilyenje volt!
Szóval 2-es és 3-as ha nem baj hogy teszek még fel kérdést:
Ti hogy éltétek meg?
Mennyi idő alatt épültetek fel?
Mennyire láthatóak/érezhetőek a hegek?
Mennyit változott utána a testetek?
Én sajnos nem vagyok az az ember aki szeretné átélni a szülés folyamatát.
Anyukám is császárral szült engem is és a tesómat is viszont tőle nem tudok kérdezni mert pár éve elhunyt.
"a barátomat (akit nagyon szeretek)az lenne az álma hogy felnevelje a saját gyerekét jobb szülőként mint a sajátja.(Ő 18)"
Ok. Akkor erre majd térjünk vissza 10 év múlva.
Amúgy én 31 évesen is félnék a szüléstől. Sőt, a te korodban még szerettem volna 2-3 gyereket, most egyet sem. Ezt csak azért írom, mert rengeteget változunk, ne agyalj ezen. Menjetek sétálni, tegyetek be egy filmet, örüljetek a tavasznak.
3as vagyok.
1: az első sürgősségi császár volt koraszülés miatt. Félelem volt bennem a gyerek miatt. Második a kitolási szaknál történt elakadás miatt megváltás volt. Boldog voltam, amikor mondták, hogy megyünk a műtőbe
2:Első császár után napokig nagyon nehezen keltem fel, borzasztóan nehéz volt elindulni, de amikor már úton vagy, akkor egyre jobb. Itthon is nehéz volt mozogni. Hónapokig éreztem egy csípő, égő érzést a jobb oldalon. Második császár után már másnap szaladtam kb, fel-le ugráltam az ágyról. Nem hitték el, hogy előtte nap műtöttek. Meg sem közelítette az első műtét fájdalmait. A pisilés, kakilás, köhögés, tüsszentés természetesen mindkétszer fájt utána.
3:Érezni semmit sem érzek már és 2 fehér/halvány vágás van a bikinivonalnál.
4:Nem telt el sok idő a 2 terhesség között. Nem tudtam az első után leadni a felesleges kilókat. 57 kg voltam az első kezdetekor és 62 kg amikor másodjára terhes lettem. Sajnos hasam maradt bőven. Most ezen dolgozok. Torna, edzés, diéta. Kötényhasam is van. Remélem ha sikerül vissza formásodnom, akkor elmúlik ( vagy legalább ne legyen olyan ronda). Most újra 62 kg vagyok. Az arcomon látom a fogyást, nincs akkora tokám. Sokan mondják, hogy oké, hogy van rajtam felesleg de én szültem. Ez rendben is van egy darabig...de ez nem "jogosít fel arra", hogy eltunyuljak és hájas maradjak.
Csak 17 éves vagy, majd ahogyan öregszel és egyre több dolog történik veled nem lesz ennyire ijesztő egy szülés. Én 17 évesen nem akartam gyereket, nem a szülés miatt, hanem azért mert a gyerekkel foglalkozni kell és rengeteg időt kell rászánni, de mire a szülésig jutottam már több műtéten túl voltam és már nem is féltem a császármetszéstöl, hüvelyi nem lehetett.
Másik: 17 évesen tök jó ha szerelmesek vagytok, de egyáltalán nem biztos, hogy ő lesz gyermekeid apja, éljétek az életeteket, érezzétek jól magatokat és védekezzetek, gyerekvállalásnak nincs itt még az ideje.
10 napja szültem. Azóta én is félek a szüléstől 😂
Én 22 éves vagyok, a férjem 25. És együtt voltunk már, amikor 17 voltam, vagyis akkor ismerkedtünk meg, pár hónap után már külön albérletben laktunk. Persze most már saját ház és autó is van, így nem lehetetlen, hogy 17 évesen találd meg az igazit.
Igen tudom, térjünk vissza rá 10 év múlva. Mi a garancia, hogy 30 éves házasság nem megy tönkre, vagy aki később találja meg a párját?
A szülés. Nem szépítek, fáj. Nekem mondjuk kimondottan hosszú és bonyolult volt, de már másnap nem emlékeztem, hogy milyen volt az a fájdalom, amit előtte nap még elviselhetetlennek éreztem. Szóval fáj, de csak ideig óráig.
Nekem pl.rosszabb most a gátseb és a folyamatosan fájdalmas mellek, mert nem tudom, hogy ezek mikor szűnnek meg, de a szülésnél tudtam, hogy meglesz a kislányom és elmúlik. Persze hatalmas dopping is van az emberben, hogy segítsen a babájának. A vajúdás alatt pedig az epidurális rengeteget számít, nekem szinte elmúlt a fájdalom tőle.
Azt viszont, hogy császározzanak, elutasítottam. Csak sos helyzetben engedtem volna, és majdnem ez lett a vége. Volt már hasi hegem más okból és ne akard. Le a kalappal a császáros anyukák előtt, hogy ekkora heggel ellátják utána a picit és magukat is.
2-es vagyok.:)
Hát, amikor mondták, hogy műtenek, mert nem tágulok, nem fér ki a baba a csípőmön, egyrészt nagyon megijedtem, másrészt, vártam is, hogy a fájdalom, a vajúdás megszűnjön. Nagyon szenvedtem, de én pl "csak" 8 órát vajúdtam.
Délelőtt 11.47kor született meg a fiam, este 9kor kezdtem érezni a lábaimat. Félelmetes volt. Legelőször felállni kegyetlen. Meg még utána jó darabig..Műtét közben voltak komplikációk, jobban vérzett a méhem a kelleténél. Mondta az orvos aki műtött, hogy mindenképp várjak 2 évet legalább a következővel.
Hát, a felépülés, viszonylag gyorsan.. de azért kellett idő. Hétről hétre lett jobb. A 6 hetes kontrollnál már egész jól voltam.
A hegem mára egy fehér vonal, nem nagyon látszik. Szépen meggyógyult. Bár a keményebb frontoknál érzem.
Testem nem sokat változott, annyi hogy szoptatás alatt borzamasan, nagyon rövid idő alatt lefogytam, de csak 3 hónapos koráig tudtam szoptatni a fiam, és utána rengeteg visszajött. Most azon vagyok, hogy leadjam.
3 gyermeket szerettem volna, egyenlőre a hideg kiráz a gondolattól, hogy legyen még egy gyermekem:)
Remélem idővel megváltozik a hozzáállásom.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!