A szülés , vajúdás alatt gondoltál arra gondolsz most bele fogsz halni? Hogy nem bírod tovább?

Mindkettőnél volt olyan gondolatom, bárcsak császároztak volna inkább (pedig természetes szülésre készültem nagyon, és utólag is örülök, hogy így lett)

A második szülés nagyon gyors volt, ott csak ez a császár fantázia merült fel.

De az elsőszülés 5 percesektől 29 óra volt, 4 óra kitolással. Ott mondtam, h ebbe belehalok, nem bírom megszülni. Akkor kérdezte a szülésznő, hogy akkor ki szülje meg ezt a gyereket? Nézzek körbe se ő nem tudja, se a férjem, akkor ki szülje meg? Ezen a kérdésen én komolyan gondolkodtam akkor. Tök más dimenzióban voltam már.

Az nem jutott eszembe, hogy meghalok, de az igen, hogy nem bírom tovább. Életemben semmi nem fájt még ennyire, teljesen más tudatállapotban voltam ott, kitolásnál ordítottam, mint a sakál, miközben könyökölték ki belőlem a gyereket.

De mondjuk én majdnem egy teljes napot vajúdtam, kivoltam a végére.