A szülès fàjdalmas?

Azt én is úgy tudom, hogy aki oxit kap, annak sokkal rosszabb, mert folyamatosan ugyanazon a szinten jön, nem hullámokban, és nem jut át a vér-agy gáton, szóval a természetes endofrinokat sem tudja kiváltani, hogy meglegyen a fájdalomcsillapítás érzete. Vagy valami ilyesmi magyarázata van.

Nekem nem volt külső beavatkozás a burokrepesztésen kívül, és nem azt mondom, hogy egyáltalán nem fájt, mert de, baromira, de egyáltalán nem éreztem azt, hogy ez kibírhatatlan lenne. És amúgy abban tényleg lehet valami, hogy fejben sok minden eldől, mert én pl nem akartam leküzdeni a fájdalmat vagy ellene tenni, hanem csak hagytam, hogy fájjon és történjen minden, aminek történnie kell. Jól rákoncentráltam, és kicsit mint aki be van állva, elég jól összejött a módosult tudatállapot, amiről beszéltek a szülésfelkészítőn, és így valahogy egészen elviselhető volt, nekem az élmény maga nagyon tetszett, még ha nem is volt kifejezetten élvezetes maga a testi érzet. Ami kicseszettül fájt, na az a kitolás maga volt, az a rész, amikor a kislányom mint egy rakéta zúgott ki, és bár gátvédelemmel szültem, azért kicsit kiszakította magának az utat, mert egyszerűen képtelenség volt lassítani. Az brutálisan feszített, addig nem kiabáltam, de ott azért egy kicsit nem bírtam ki. Nekem ez maradt meg, mint legfájdalmasabb rész. Illetve őszintén szólva, utólag amikor az orvos még megvizsgált és bevarrta azt a kis repedést, az sokkal kellemetlenebb volt, mint előtte a vajúdás. De nekem alapból gyors és könnyű volt az egész szülés, cakk-pakk megvoltam 7 óra alatt, és abból igazából az első 4-5 óra az csak a fokozatosan sűrűsödő fájásokról szólt, amik persze nem voltak kellemesek, de simán tudtam menni és beszélgetni és kitölteni azt a francos COVID-kérdőívet a kórházi bejelentkezésnél meg mindent :D Utólag meg aztán tényleg nem úgy maradt meg, mint a világ legborzasztóbb fájdalma, gyakorlatilag amint véget ért a szülés és a kezembe foghattam a kislányom, egyből elfelejtettem a fájdalmat, tényleg csak a szüléstől mondhatni független érzetek maradtak meg az emlékezetemben (pl az említett gátrepedés és varrogatás).

Röviden: igen, fájdalmas. De kibírható és bőven megéri :)

Igen, rohadtul fáj 😂

De nekem sikerült fejben és lélekben felkészülnöm plusz rengeteget számít a személyzet, a szülésznők az orvos, aki veled van, kísérő vagy dúla. Segítenek! Az én fiam másfél óra alatt született meg a semmiből, elfolyt a magzatvíz és egyből tolófájások.

A végén már ordítottam, pedig megfogadtam, hogy nem akarok, az ciki. De nem bírtam ki, csak úgy tudtam nyomni 🤷‍♀️

Mondjuk... A varrás sokkkkal jobban fájt utána. 😭

Nekem volt epegörcsöm, akut hasnyálmirigy gyulladásom, és nem tudom eldönteni melyik volt a legrosszabb.

Az epegörcs nagyon erős volt, kapartam a földet, folyamatosan fájt szünet nélkül, a hasnyálmirigy gyulladás folyamatosan erősödött, és a végére könyörögtem a gyógyszerért. Az intravénás morfium se mulasztotta el 100%-ban.

Az összehúzódások voltak a legfájdalmasabbak, de ott meg voltak szünetek.

A kitolást nem tudom, addig nem jutottunk sajnos el.

Én oxis voltam, de azt mondom így is, hogy fáj, de nem erre számítottam. Nálam olyan 10/6-7. A szülésznők szerint igen magas lehet a fájdalomküszöböm.

Igaz egy gyerekem van, de azt mondom, volt már olyan durva fogfájásom, hogy azt mondtam, ha ilyen a szülés, akkor inkább még abból 3, minthogy a fogam fájjon :)