Melyik a fájdalmasabb, a császármetszés, vagy a hüvelyi szülés?

Az egyik akkor fáj a másik utána.

Szerintem mindkettő ugyanannyira csak nem ugyanakkor és nem ugyanolyan módon.

Hüvelyi jobban fáj.

Császárnál fáj pár napig a heg,hüvelyi után 3 hónap kellett mire úgy ahogy helyrejöttem.

Ez milyen bugyuta kérdés... Már ne haragudj.

Máshogy fáj a 2. Nem lehet összehasonlítani.

Az őrzőben hangosan sírt mellettem egy nő. Kiment a bénító hatása, egy az egyben érezte a varrott hasát...sosem felejtem el..

Nekem a 2. Hüvelyi meg sem kottyant

2,5 h vajúdás

Abbóp 1 volt húzós, de amiatt mert kovsiban ültem és tartottam vissza a babát

20 perc alatt született meg a kórházban..

Ebben a lepény szak is benne van..

Szerintem egyformán fáj

Van olyan szülés amikor ez van amikor az jobban, vannak szerencsések, mint a császáros kismamák előző válaszsai

Vagy az enyém.

Első szulés sem volt hosszú

De elég gáz volt

2 h kitolás

Vákuum

Hasból könyöklés

Gátsebbel

Csak császárom volt, indított szülésből.

A vajúdást én elég jól tűrtem, még úgy is, hogy az első pillanattól ment az oxitocin, és nem kelhettem fel az állandó ctg miatt. Csak a kitolás hiányzott, úgyhogy a természetes szülés ezen részével tudom összehasonlítani, és ez volt az elviselhetőbb, mert voltak szünetek, rátudtam készülni, és csak magammal kellett foglalkoznom.

Császárnál nem hatott rendesen a gerincérzéstelenítésem, így az kb. élve boncolás volt, amíg ki nem emelték a babámat (utána kaphattam morfint).

Az első 4-5 nap kegyetlen volt. Még úgy is ezt mondom, hogy tulajdonképpen mindent megcsináltam, amit kellett, egyedül láttam el a babámat az első felkeléstől, sétáltam, meg minden, de az a fájdalom, amit közben éreztem..., az sokszor rettenetes volt. Mindezek ellenére önuralmat gyakoroltam; nem jajgattam, nem panaszkodtam, csináltam, amit kellett. Pisilés közben többször sírtam a fájdalomtól, de azt senki se látta. Pedig eddigi életemben 15x műtöttek már, úgyhogy nem vagyok e téren kezdő, nem is féltem a császártól, mint műtéttől; de mindközül el volt a legrosszabb fájdalom szempontjából. A különbség pedig abból fakad, hogy más műtéteknél megengedhettem magamnak, hogy úgy, és annyit mozogjak, amennyit éppen tudok, hogy annyit pihenhessek, amennyi után újra, kevésbé fájdalmasan tudjak mozogni, mert már nagyjából megnyugodott mindenem. Na, ez volt az, amit rgy kisbaba és a kíváncsi látogatók kanossza-járása mellett nem engedhettem meg magamnak.

A szobatársaim, akik természetes úton szültek, simán mozogtak, mintha mi sem történt volna. Volt, aki szülés után lesétált a szülőszobáról, mert elment a közeli -de nem a kórház területén lévő- boltba bevásárolni, mert váratlanul jött a szülés, nem volt nála semmi. Erre én képtelen lettem volna császár után, de még napokkal utána is.

A testhelyzet változtatások sokáig fájdalommal jártak. Még az ágyban megfordulás is. Azért ez egy gátsebbel nem igazán jellemző. Ami nekem a legfájdalmasabb volt császár után, az a pisilés, szoptatás alatti méhösszehúzódások, testhelyzet változtatások -főleg pihenés után újra elindulni-; de ha már egyszer elindultam, akkor minden egyre könnyebb, és jobb lett.

Én a különbséget abban látom leginkább a kettő között, hogy természetes szülésnél, a fájdalmak közepette csak magadra kell figyelned, hogy túllegyél valahogy rajta, ahogy kint a baba, a fájdalom jelentős része megszűnik; császárnál viszont csak akkor kezdődik igazán, és a fájdalmaid ellenére is ugyanúgy meg kell csinálnod mindent, mint aki a nehezén már túlvan.