Miért viselik olyan sokan rosszul azt, ha császárral szülnek?

"De hogy trauma lenne a császár, azt túlzásnak gondolom"

Neked. Másnak meg igenis lehet traumatikus. Ezt megkérdőjelezni, elbagatelizálni elég megalázó. Mindenki másképp éli meg. És attól hogy neked jó élmény volt nem jelenti azt, hogy mindenkinek az.

Ha egy repülőből ki kéne ugranod ejtőernyővel mindenféle felkészülés nélkül, mert csak ez mentheti meg az életedet, mert épp ég a gép, nem vagyok benne 100%ig biztos, hogy huuu de remek pozitív élmény lenne. Valószínűbb, hogy utána repülőre se akarnál ülni, rosszabb esetben minden magas helyen bepánikolnál.

Más, aki meg pont az adrenalin fröcsös helyzetekre izgul, lehet még élvezte is a repülős kalandot.

Igazából arra szerettem volna rávilágítani, hogy biztos neked is van olyan amit rosszul éltél meg életedben, amit mások simán, mosolyogva megcsinálják, neked meg traumatikus, frusztráló stb

15 vagyok

Nem tudom ha te is végig csak arra tudtál volna gondolni, hogy vajon túléli-e a babád és miután közlik, hogy kiemelték és nem hallod a sírását, te hogy életed volna meg.

Köszi 23 hogy ezt leírod, de ezeknek kár a szó, nem értik meg. Mindenki csak ezzel jön,örüljél mert egészséges..

Igen, ez egy dolog.. És? Akkor a másikat ez semmissé teszi vagy mi?

Most mit csináljak, műtsem meg az agyam hogy másképp gondolkodjak?

Én igenis a mai napig dühöt érzek 2 év után is, hogy 38 hétig készültem a szülésre, rendesen vártam, aztán meg a 38. héten kivágták belőlem szerencsétlent, aztán szevasz. Semmi szülés, semmi normális lezárása a terhességnek, semmi szülésélmény, semmi.. Persze megmásítani nem tudom, meg nem vagyok fogyatékos, felfogom hogy muszáj volt, de attól még utálom ezt az egészet, miért velem tolt ki a sors? Miért tud több ezer nő szülni, nekem meg miért kellett hogy így alakuljon? Nekem miért kell úgy meghalnom, hogy nem tudom meg milyen az a szülés meg szülési fájdalom? (Mert nem lesz itt VBAC meg társai, hagyjuk is, 20% az esély rá az orvosom is mondta, inkább neki se indulok) Ha fejen pörgök napi 24 órát akkor se tudom másképp gondolni és utálom ezt az egészet 2 év után is.

25

Ha a vbac esélytelen is esetleg azt nem lehet, hogy legalább vajúdni engedjenek kicsit. Talán akkor nem lenne annyira kemény. Lenne egy kis átmenet.

Az a baj ez egy kaparós sorsjegy szintje.. Vagy bejön vagy nem.

Pl most nem engedtek vajúdni, mert a 38+5 héten harántfekvésben volt a baba, azt mondták nem lehet, mert ha beindul a szülés, úgy, hogy keresztben van, akkor kiszakadhat a magzatburok, leválik a lepény stb..

Szóval az orvosom, aki egy főorvos a Sote 1-en azt mondta kizárt, hogy engedjenek vajúdni, most én az internet alapján nem bírálhattam felül amit ő mond, mert olvastam egy-két külföldi fórumon ilyet, hogy engedték, de ha itt nem engedik nem nagyon érdekli, amit én mutogatok neki az internetről. Na most ez mégegyszer megeshet pl, ugyanez a szitu, vagy más ilyen ami miatt vajúdni se lehet. Szóval 50-50. Vagy lehet vagy nem. Mivel én 1% esélyt sem adnék az újabb császárra, így meg akkor felejtős a terhesség. Ez van, így jártam.

#27-es én nagyon a természetes szülést részesítem előnyben, de harántban fekvő babánál tényleg nincs választás sajnos, nagyon veszélyes lehet. 😔

Itt GYK-n nagyon gyakori, hogy a természetes szülést lefikázzák, lepontozzák. Én maximálisan respektálom, ha valaki indított szülést, programcsászárt vagy medikalizált szülést szeretne, mert így érzi biztonságosnak. Hála az égnek van is erre lehetősége. Mindegy, hogyan szülsz, az anyaságot nem ez fogja meghatározni. Ez nem minősít téged, mint anyát és embert!

Viszont! Szerintem csoda-élmény a vajúdás, a szülésre való készülés, a várakozás, a várva várt kitolás és kibújás és, amikor mellre kúszik az újszülött úgy, hogy háborítatlanul hagynak. Nekem ez baromi fontos, és szerintem gáz, hogyha ezt valaki megkérdőjelezi alapos szakmai indok nélkül. El tudtam volna fogadni a császárt, nem vagyok sem a magam sem a babám ellensége, de engem tuti padlóra küldött volna, és sajnálom, akinek át kell élnie akarata ellenére a sürgős császárt. Itthon az a fura, hogy a természetes szülésről való elképzeléseiddel csak magánkórházba mehetsz, mert az államiban úgy néznek rád, mint a véres rongyra, ha elmondod, hogy nem kívánod fekve kinyomni a babád és közben szerezni egy rutin vágást a fenekedig... WHO alapján pl. az indokolt gátmetszések aránya 5-10%-ra tehető a világon, Magyarországon 90%. Elgondolkodtató.

Maradjunk annyiban, hogy senkise attól lesz szar ember, hogy császárral vagy hüvelyi úton szül, vagy, hogy fél-e a szüléstől vagy nem, hanem attól, hogy kijelenti, hogy leszúrná az "ősanyákat" vagy azt mondja, hogy az összes pcs-s nő a vagináját féltő hisztérika. Adjunk mi nők több tiszteletet egymásnak!

Én ugyan még nem szültem, de programozott császárom lesz ezt már a legelejétől tudom, mert van egy nőgyógyászati problémám. Mindenesetre nem gondolom, hogy különbséget kellene tenni természetes szülés és császármetszés között. Az eredmény mindenhol ugyan az, az embernek a gyermeke! Legtöbb esetben minden nő 9 hónapig hordja a szíve alatt a gyermekét, mitől lenne másabb egy természetesen született gyermek?!

Elmondhatatlanul várom, hogy a karjaimban tarthassam a gyermekemet. És előttem csak ez van, nagyon szívesen szültem volna természetes úton, de megértem, hogy nem lehet, így a 2. variációt kell elfogadnom.

Nekem egyébként nincs bajom a császármetszéssel. Nyilván nehezebb a felépülés, de valamit valamiért. Mindenki tudja, mivel jár/járhat a terhesség.