Miért viselik olyan sokan rosszul azt, ha császárral szülnek?

Örülök a gyerekemnek persze, de attól egy gusztustalan és természetellenes szükséges rossznak tartom a császárt.

A gyereknek is egy sok lehet hogy minden előzmény nélkül kivágják mint valami tumort..

Hát kimaradhatott volna az életemből. Attól még a gyereket szerethetem.

Tök igazad van! Sokkal jobb lenne mindent természetesen. Mondjuk hogy minden 50-100. szülésnél meghal a baba és/vagy az anya. Régen az pl. full természetes és hétköznapi volt.

Anyám....

Mindenki másképp éli meg a szülést. Van akinek a hüvelyi is traumát okoz. A hasi szülést azért élik meg sokan rosszul, mert sok esetben sürgősségi és mégiscsak egy nagy hasi műtét. Nekem is sürgősségi császárom volt.

Kezdjük ott hogy amikor közlik az emberrel, hogy nagyon leesett a szivhang és azonnal megyünk a műtőbe, nem épp a legkellemesebb pillanat az életben. Az előkészítés alatt 2 dologra tudtam gondolni: Ne haljon meg a gyermekem és had hívjam fel a férjem.

Aztán ott fekszel magatehetetlenül miközben cibálnak. Aztán pakolásznak mint egy rongybabát. Végül órákat fekszel magatehetetlenül egy pelenkában és csövek lógnak mindenhonnan. Rosszabb esetben egész testedben remegsz.

Én nem is vajúdhattam. Az egyik pillanatban még terhes voltam aztán meg anya. Csak így a semmiből. A gyerekemet abba a 24 órában míg feküdnöm kellett 3szor hozták oda. Annyira nem fogtam fel mi történt, hogy másnap menni akartam nst-re.

Persze ennem így kellett lennie, de ha visszamehetnék, jobban felkészülnék lelkileg. Mert engem sem testileg viselt meg jobban hanem lelkileg.

Ismétlem mindenki másként éli meg és át a szülést.

Én programozott császárral szültem, mivel a méhlepény a méhszájnál tapadt. Pozitív élmény volt. Hamar felépültem. Ennek ellenére nem szülnék még egyszer így. Én mire odakerültem fel tudtam dolgozni, hogy hasi szülésem lesz. De ez egy hosszú folyamat volt. Azt éreztem, rengeteg mindent elvett tőlem és a kislányomtól a császármetszés.

Ellenben azt sosem értettem, hogy akinek jó élmény a szülése, abból levezetve hogyan kérdőjelezheti meg mások szülés-megélését és esetleges traumáját?? Már-már azt érzem, hogy lekezelőek tudnak lenni azok akik félvállról tudják venni, hogy császárral szültek, azokkal, akiknek ez traumatikus. A kedvenc mondatom mikor odabökik, hogy "örülj hogy egészséges" és nem értik hogy ez miért "nem elég".

17

Ha ezt írod nyilván a szülés utáni depresszióst sem érted, hisz mindenkinek kutya kötelessége baba rózsaszínben látni a világot.Aztán mégis van aki a várt baba születése után depressziós lesz stb..stb.

Nem vagyunk egyformán összerakva.Persze ezt lehet tagadni és hirdetni, hogy a császár jó,fantasztikus és mindenki pikk -pakk túl van rajta.De ez is csak olyan hazugság, mint az hogy csak az anya aki természetesen szül.

Persze hormonális.De ha valóban csak a hormonok miatt volna, akkor minden nő szülés utáni depressziós volna,ugyanazok a hormonális folyamatok mennek végbe mindenkinél, mégse lesz mindenki depis.

Amúgy olvass utána,orvosok írják hogy akár posztraumas stressz szindróma is kialakulhat.Akar 2 évvel műtét után is.Erre meg én is azt mondom hu vazeg..DE azt, hogy én azért nem érdemlem meg a gyerekem,(mert nem jó élmény,nem pozitív élményként éltem meg, hogy ébrenlét alatt összevissza vagdostak és a beleimet pakolgatták),azt azért kikérem magamnak! Joga van mindenkinek a saját érzéseihez.Annak is aki ezt nem pozitív élményként könyveli el.Senki sem írt olyat, hogy nem érte meg végigmenni rajta,de ne keljen már egyenérzéssel csakis pozitívan érezni és megélni csak mert a csàszàrosok nagyobb % jól vagy könnyen feldolgozhatónak éli meg.

Őrülj annak, hogy neked ez jó élmény.Masnak meg engedd meg eldönteni ő hogy éli meg.