Milyen módszerekkel lehet legyőzni a szüléstől való félelmet, neked mi segített?

Nekem meg viszonylag friss az élmény. 3 hónapja szültem az első babámat. Nagyon féltem előtte de megprobaltam nem raizgulni. Szerintem nekem sokat segített hogy a terhesség alatt rengeteget mozogtam. Többnyire muszaly volt. 400 m2 takarítottam, kertem volt, és dolgozni jártam. Úgyhogy a szülés napján fajasokkal még bankba mentem. Rá 4 órára este 6kor bekerultem a kórházba a férjem vitt be aki rá 5 percre sajnos m agamra hagyott. Szuper orvosom volt, kádba fektetett kb 10 percre stb.. Eleinte szörnyű fajasaim voltak és biztos voltam benne hogy ennél már nem lesz rosszabb. Sajnos másképp volt. Fájdalomcsillapítót nem kaptam és éjjel 10 körül már annyira fájt hogy hánytam. Remegett az egész testem a fájdalomtól. Azután felgyorsultak az események. A hatalmas fajdalmaktol nem volt időm felni. Csak túl akartam lenni rajta. A kinyomasi fázis nem volt annyira szörnyű bár még akkor is segítségért ordítottam. Másnapra berekedt a torkom. Nyugodtan le lehet pontozni az oszintesegemert ninden ember más és más én csak a saját el enyémet írtam le. Amikor meglattam a kisfiamat hirtelen minden fájdalmam elmúlt. Az érzésre most sem emlékszem már pontosan csak néha remalmom van ha lefekvés előtt rá gondolok. Amúgy a kisfiam 3.80 kg és 52 cm volt...

Ami sokkal fontosabb hogy élvezzétek az idot. Tudom ezt sokszor hallani de szülés után tényleg minden más lesz. Nézzétek meg a kedvenc filmeteket, egyetek lassan, élvezzétek az életet amennyire tudjátok. Aludjatok sokat mertmindez az elkovetkezo időszakban többnyire lehetetlen lesz. 3 hónapja nem ettem nyugodtan nem tvztem minden harmadnap mosok hajat, és teljesen kivagyok. A fiam kolikas volt és 2.5 hónapig szoszerint éjjel nappal ordított. Nem sírt hanem ordított. Azt is hozzá teszem hogy nekem nem sok segitsegem van. Ennek ellenére mindennel jobban imádom, viszont a kisteso biztosan varatni fog magára! Minden jót kívánok nektek és a kisbabaitoknak! Nekem meg viszonylag friss az élmény. 3 hónapja szültem az első babámat. Nagyon féltem előtte de megprobaltam nem raizgulni. Szerintem nekem sokat segített hogy a terhesség alatt rengeteget mozogtam. Többnyire muszaly volt. 400 m2 takarítottam, kertem volt, és dolgozni jártam. Úgyhogy a szülés napján fajasokkal még bankba mentem. Rá 4 órára este 6kor bekerultem a kórházba a férjem vitt be aki rá 5 percre sajnos m agamra hagyott. Szuper orvosom volt, kádba fektetett kb 10 percre stb.. Eleinte szörnyű fajasaim voltak és biztos voltam benne hogy ennél már nem lesz rosszabb. Sajnos másképp volt. Fájdalomcsillapítót nem kaptam és éjjel 10 körül már annyira fájt hogy hánytam. Remegett az egész testem a fájdalomtól. Azután felgyorsultak az események. A hatalmas fajdalmaktol nem volt időm felni. Csak túl akartam lenni rajta. A kinyomasi fázis nem volt annyira szörnyű bár még akkor is segítségért ordítottam. Másnapra berekedt a torkom. Nyugodtan le lehet pontozni az oszintesegemert ninden ember más és más én csak a saját el enyémet írtam le. Amikor meglattam a kisfiamat hirtelen minden fájdalmam elmúlt. Az érzésre most sem emlékszem már pontosan csak néha remalmom van ha lefekvés előtt rá gondolok. Amúgy a kisfiam 3.80 kg és 52 cm volt...

Ami sokkal fontosabb hogy élvezzétek az idot. Tudom ezt sokszor hallani de szülés után tényleg minden más lesz. Nézzétek meg a kedvenc filmeteket, egyetek lassan, élvezzétek az életet amennyire tudjátok. Aludjatok sokat mertmindez az elkovetkezo időszakban többnyire lehetetlen lesz. 3 hónapja nem ettem nyugodtan nem tvztem minden harmadnap mosok hajat, és teljesen kivagyok. A fiam kolikas volt és 2.5 hónapig szoszerint éjjel nappal ordított. Nem sírt hanem ordított. Azt is hozzá teszem hogy nekem nem sok segitsegem van. Ennek ellenére mindennel jobban imádom, viszont a kisteso biztosan varatni fog magára! Minden jót kívánok nektek és a kisbabaitoknak!