Nem akar apás szülést?
Második babánkkal vagyok terhes. Az első úgy alakult, hogy nem tudott bejönni, amit én azóta is nagyon bánok. Most viszont a másodiknál se szeretne bejönni. Fogalmam sincs miért, nem mondja meg, szerintem fél. Azt mondja ha nagyon szeretném bejön, de inkább kihagyná. Elbagatellizálja a kérdést ahányszor szoba kerul. Erőltetni nem szeretném semmiképp. Viszont nekem baromi szarul esik. Megint egyedül végigcsinálni. Szükségem lenne rá, hogy erőt adjon , hogy bele tudjak kapaszkodni, hogy meg tudjam a kezét szorítani. Nem akarok megint egyedül, kiszolgáltatottan idegenek között feküdni, és szeretném ha része lenne abban is amikor kibújik a baba és először találkozunk vele, mikor a mellemre fektetik, megnyugszik , ezek pótolhatatlan egyszeri pillanatok. Sokat sírok emiatt.
Mit csináljak? Hagyjam rá hátha meggondolja magát? Erőltetni nem fogom, győzködni se szeretném, ha megkérem bejön úgyis tudom, de én azt szeretném ha magától döntene így.
62
Régen ilyen eszükbe se jutott se a nőknek, se a férfiaknak hogy bent legyenek. Csak a hozzád hasonló feministáknak. Kérdés?
"Ha nekem szar és szenvedek a szülés miatt, akkor rohadjon meg ő is és a minimum hogy testközelből nézze mindezt végig" mentalitás......
Ezt a mentalitást te látod bele. Nem erről szól az egész azoknál, akik ""verik a palávert"". Aki így fogalmaz, hogy paláver, annak empátiából van még hova fejlődnie.
Számunkra volt egy olyan hatása, hogy azóta még közelebb érezzük magunkat a másikhoz, pedig nekünk a vége császár lett, de a műtőben is velem volt. 4 évvel a szülés előtt én támogattam őt egy fizikai és mentális erőt igénylő versenyen. 160 kmt futott. Szüksége volt a támogatásomra, a jelenlétemre. És ugyanezek az érzések köszöntek vissza a szülésnél, illetve már a felkészülésnél. Az, hogy ott volt a szülésnél, és aktív részese és támogatója tudott lenni, az sok mindenen átsegített. Ez egy spirituális utazás volt, amit együtt élhettünk meg. Ezért írtam, hogy nekem jelzésértékű lenne, ha a férjem ebben nem szeretne részt venni. Az számomra azt jelentené, hogy nem vagyunk lelkileg egy nevezőn... És ez a különbség a gyereknevelés nehézségeivel egyre csak nőni fog.
Természetesen nem gondolom, hogy nálam van a bölcsek köve és csak nekem lehet igazam a témában. Ellenben a saját aspektusomból leírtam az én érzéseimet a témával kapcsolatban.
#62 Hát tudod sok mindennek magának értetődőnek kéne lennie, ebbe viszont véletlen sem tartozik bele az apás szülés. Az, hogy neked igen, a magánügyed! Nálam pl magától értetődő volt, hogy NEM lesz bent és a férjem is pont ugyanígy vélekedett a témáról. Tényleg nem bírom felfogni, hogy felnőtt nők, akikben éppen egy másik élet növekszik, képesek ilyen hülyeségeken ennyit nyervogni és ilyen hisztit rendezni belőle...
Fel bírod fogni, hogy attól még hogy nem megy ugyanúgy lehet jó apa és gondoskodó férj, mert a kettőnek semmi köze egymáshoz?? Most komolyan ez a lényeg, hogy legyen bent, ahelyett hogy mondjuk az lenne a lényeg, hogy gondoskodjon ő is a gyerekről és vegye ki ő is a részét mindenből..? Durva.
"Fel bírod fogni, hogy attól még hogy nem megy ugyanúgy lehet jó apa és gondoskodó férj, mert a kettőnek semmi köze egymáshoz?"
És az mennyire elfogadható számodra, hogy te így érzel ezzel a témával kapcsolatban, más meg másképp és esetleg az ő fejében (mert mondjuk nem ugyanolyan az utunk) ez más jelentőségű dolog, más súlyozással??
Látszik nem érted miről beszélünk itt sokan.
Kicsit sem izgat, hogy te azt akarod a férjed bent legyen, ez a ti magánügyetek.
De az, hogy itt többen is ez alapján minősítették a férfiakat, ergo más nők férjét, mert hát mi az hogy nem akar bent lenni és ez magától értetődő kéne legyen és ez már jelzésértékű arra vonatkozóan, hogy milyen apa lesz meg hogy nem akarnak úgy járni, hogy apuka tojik a gyerekre, az nonszensz! Ezt nőként kikérem magamnak a férjem és más férfiak nevében, ugyanis a kettőnek nincs köze egymáshoz. Épp ezért felháborító és nevetséges, hogy valaki ennyi alapján akarja minősíteni azt, hogy milyen apa is az ilyen!
A terhesség-szülés a NŐK "feladata", vagyis akarom mondani csak mi vagyunk erre képesek. Na már most ezzel mindneki tisztában van, akkor mégis mit kell jönni azzal, hogy de hát ketten vállaltuk?? Igen, és? A terhességnél, a gyerek kihordásánal, a rosszulléteknél és a fájdalomnál is veritek a tam-tamot, hogy de hát ketten vállaltuk, szóval ha én szenvedek és nekem fáj, akkor rohadjon meg ő is? Fel kellene fogni, hogy maga a terhesség és szülésben a férfiak nem tudnak segíteni és nem tudják átvállalni helyettünk! Az, hogy valakinek az a fontossági sorrendben az első, hogy apuka ha akar, ha nem, bent legyen, hát az ő baja, de nehogy már másokat minősítsunk, amiért másoknalbez nem szempont.
Amit itt sokan lenyomnak, az már csak színtiszta hiszti, semmi más.
Hát ha az anya szeretné, hogy bemenjen, apa meg nem, akkor anya szarul fogja magát érezni.
Sőt, ha apa szeretne bemenni és anya nem szeretné, akkor apa fogja magát rosszul érezni.
Miért gondolod, hogy csak a te igazságod az igazság? Más miért nem láthatja másképp anélkül, hogy bárhogy minősítenés és/vagy ilyen-olyanjelzőket aggatnál rá?
Kire aggattam jelzőket most őszintén?! Elmondtam már világosan, hogy mi volt a gond néhány kommenttel és mit sérelmeztek itt többen is! Az, hogy te ezt nem érted, az nem az én bajom.
Vicces amúgy, hogy te kéred ki magadnak a jelzőket, miközben abban te is jeleskedsz, csak azt hiszed azért, mert próbálsz burkoltan fogalmazni, akkor az már nem is számít.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!