Nem akar apás szülést?
Második babánkkal vagyok terhes. Az első úgy alakult, hogy nem tudott bejönni, amit én azóta is nagyon bánok. Most viszont a másodiknál se szeretne bejönni. Fogalmam sincs miért, nem mondja meg, szerintem fél. Azt mondja ha nagyon szeretném bejön, de inkább kihagyná. Elbagatellizálja a kérdést ahányszor szoba kerul. Erőltetni nem szeretném semmiképp. Viszont nekem baromi szarul esik. Megint egyedül végigcsinálni. Szükségem lenne rá, hogy erőt adjon , hogy bele tudjak kapaszkodni, hogy meg tudjam a kezét szorítani. Nem akarok megint egyedül, kiszolgáltatottan idegenek között feküdni, és szeretném ha része lenne abban is amikor kibújik a baba és először találkozunk vele, mikor a mellemre fektetik, megnyugszik , ezek pótolhatatlan egyszeri pillanatok. Sokat sírok emiatt.
Mit csináljak? Hagyjam rá hátha meggondolja magát? Erőltetni nem fogom, győzködni se szeretném, ha megkérem bejön úgyis tudom, de én azt szeretném ha magától döntene így.
Kompromisszum? Mondjuk a vajúdásra bemegy, a kitolásra meg nem? Szerintem a férfire ezt nem szabad ráerőltetni.
Mondd el neki, hogy neked fontos lenne a lelki támasz és a vajúdás alatt úgy sem lát semmi "durvát". Ha pedig a végét nem akarja végignézni, akkor kimegy.
Pontozzatok le, de én biztos kiakadnék, ha így viselkedne. Legyen férfi ilyenkor is, ne csak amikor "készül" a gyerek. Ha neked szükséged van rá, kutya kötelessége, hogy támogasson, hiszen együtt vállaltátok ezt a babát. Szerintem azok is kamuznak, akik azt mondják, hogy úúú félek nem kívánnám úgy a nejemet. Fel kellene nőni.
Ahogy írod ennél kiszogáltatottabb helyzetben nem lehet egy nő, szerintem mondd el neki, hogy hogy érzel, én is nagyon csalódott lennék a helyedben.
Nem az a típus. Ennél sokkal durvább dolgokat is végignézett már. Erős férfi, pont olyan típus , akit nem kéne felmosni, lehetne rá támaszkodni. Ráadásul az elsőnél apás szülést terveztünk, ezért se értem.
És igenis igaza van annak aki szerint ez nem kéne hogy kedvkérdés legyen. Nekem se volt semmi kedvem kihordani, hónapokig feküdni veszélyeztetett terhesség miatt, megszülni meg pláne semmi humorom. De egyedül meg aztán főleg semmi. Igazából napok óta ezen pityergek. Annak meg hogy a kitolásnál kimegy semmi értelmét nem látom. Akkor már minek?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!