Nem akar apás szülést?
Második babánkkal vagyok terhes. Az első úgy alakult, hogy nem tudott bejönni, amit én azóta is nagyon bánok. Most viszont a másodiknál se szeretne bejönni. Fogalmam sincs miért, nem mondja meg, szerintem fél. Azt mondja ha nagyon szeretném bejön, de inkább kihagyná. Elbagatellizálja a kérdést ahányszor szoba kerul. Erőltetni nem szeretném semmiképp. Viszont nekem baromi szarul esik. Megint egyedül végigcsinálni. Szükségem lenne rá, hogy erőt adjon , hogy bele tudjak kapaszkodni, hogy meg tudjam a kezét szorítani. Nem akarok megint egyedül, kiszolgáltatottan idegenek között feküdni, és szeretném ha része lenne abban is amikor kibújik a baba és először találkozunk vele, mikor a mellemre fektetik, megnyugszik , ezek pótolhatatlan egyszeri pillanatok. Sokat sírok emiatt.
Mit csináljak? Hagyjam rá hátha meggondolja magát? Erőltetni nem fogom, győzködni se szeretném, ha megkérem bejön úgyis tudom, de én azt szeretném ha magától döntene így.
"...igenis igaza van annak aki szerint ez nem kéne hogy kedvkérdés legyen. Nekem se volt semmi kedvem kihordani, hónapokig feküdni veszélyeztetett terhesség miatt, megszülni meg pláne semmi humorom. De egyedül meg aztán főleg semmi..."
Akkor kellett volna felkoppintatnod magadat, nem? Fogadtál volna örökbe!
Neked akkor is meg kell szülnöd, ha bemegy ha nem. Mivel neked van nőkènt mèhed, csak akkor lesz közös gyereketek ha a fent leírt dolgokat te vállalod. Az, hogy ő ebbe részt vesz e vagy sem, az az ő döntése. Az, hogy te ezt vállaltad, az meg a tiéd volt.
Túlrinyálod.
nem mondja meg, szerintem fél.
Akkor fél és nem megy be. Ennyi. Én úgy gondolom, max azt mondhatom el, mit szeretnék, de a döntés a férjemé. Akkor is, ha van rá oka, de nem mondja el, akkor is, ha nincs rá oka, csak így akarja.
Hű nem gondoltam, hogy ekkora vita lesz a kérdésemből. Nem fogom erőltetni semmiképp. Győzködni se. Tudom, hogyha megkérem úgyis bejön, de ha nem akar magától, akkor nem fogom megkérni se. De attól még szarul esik. Igenis jó lenne valakibe kapaszkodni, akiben megbízom. Az első is meglett persze, de borzasztó volt egyedül kitárulkozva, kiszolgáltatva lenni. Szerintem engem se lehet hibáztatni azért, hogy azt szeretném, hogy velem legyen.
( sajnos se anyummal, se tesómmal nem olyan a kapcsolatunk, őket nem akarom megkérni erre)
22es, amúgy nem erőszakoltam meg, ketten akartuk a gyereket. Nyilván én hordom ki, én szülöm meg, de olyan nagy kérés hogy szeretném hogy ottlegyen és fogja a kezem? Ennyi csak. Nem olyan nagy dolog.
Tudod, nálunk is ez volt, nem akart bejönni, mert egyrészt nem bírja a vért, másrészt azt mondta, nem akar engem szenvedni látni, úgy hogy nem tud a szenvedesemen sokat segíteni.
Szóval úgy volt, nem jön be. Nem esett jól, de nem erőltettem, hisz olvastam sok helyen hogy a pasi ezután nem nőként tekint a feleségére, stb.
Ráhagytam, de én is panikoltam hogy egyedül kell majd végig csinálnom, nagyon rosszul esett.
Végül amikor beindult a szülés, amíg csengettem a szülőszobán, addig vette az automatából a ruhát magának, mert hát beszélgetett a haverjaival és ők mondták hogy a világért se szabad ezt kihagyni. Úgyhogy, hát végül a haverok "beszélték" rá erre, de utólag azt mondta nem bánta meg, és a következőnél is be akar majd jönni.
Az meg, hogy itt sorolják sokan hogy aranyér meg tágulás meg tököm tudja, nem tudom melyik kórházban hogy zajlik a szülés, de ha apa anya kezét fogja és simogatja, nyugtatja őt, akkor mégis hogyan látná ami a lábánál zajlik?
Az én párom se látott semmit, pedig odanézett amikor mondta a szülésznő hogy kint a fiunk feje, de nem látta a lepedőtől, lábaktól meg az odatolt kis asztaltól amin az olló van stb.
Szóval szerintem, aki a feleségét akarja támogatni,de nem bírja a vért, egyszerűen ne nézzen abba az irányba. Oszt kész.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!