Nem akar apás szülést?

Mert ha a nő szenved, akkor a férfi is alapon.

Milyen jelzés? Miért kell a férfinak folyton a nö kezét fognia.

Az enyém biztos nem lesz bent. Nem akarok még azzal is foglalkozni ő hogy bírja. Ájult már el orvosnál. Kint a váróban aggódhat.

Szerintem ezt nem szabad erőltetni. Mondd meg őszintén, hogy neked ez milyen fontos. Illetve lehet, hogy nem ártana egy gyors felvilágosítás, hogy a vajúdás sokáig tarthat és akkor még nem is lát semmi borzasztót, de mégsem kell egyedül lenned egy szobában.

Még nincs gyerekem, mondjuk nem is tervezzük, de párom is mondta, hogy neki ez az apás szülés elég nehéz és nem biztos, hogy bent tudna lenni. Én tiszteletben tartom ezt. És őszinte leszek, nem is biztos, hogy akkor épp rá lesz szükségem, aki csak esetlenül néz akkor is, ha épp menstruálok és a falat kaparom. Mi lenne szülésnél... Akkor már inkább anyukám legyen bent, neki van fogalma, hogy mi zajlik épp. Szerintem nők jobban tudjuk egymást bátorítani ilyenkor. Régen sem voltak bent a férfiak, mikor még otthon szültek a nők - nem véletlenül.

Nagyon szeretem a párom, de a szeretet nem az, hogy ezt elvárjam. Én sem biztos, hogy végignéznék rajta valamilyen orvosi beavatkozást, és nem azért mert nem szeretem...

Na várjatok.

Az egy dolog, hogy nem apás szülés. Az meg egy másik, hogy VÉGIG SE ÜLI az egészet?! Ilyet is írt valaki. Dehogynem, ülje végig. Igen, 27 órát akkor egy kinti széken. Megint más, hogy arra se hajlandó valaki, vagy csak a szenvedést nem tudja végignézni. Szerintem.

Kérdező,

Saját tapasztalat: elvaltam, 2 fiamnak az exférjem az apja, akiben fel se merült, hogy ne jöjjön be. Nem látott vért, trutymót, kitágult dolgokat. Látott küzdeni engem, izgult, wcre alig mert kimenni. Egyszer elakadt a levegőm, konkrétan oxigén nem jutott az agyamba, csillagokat láttam és majdnem elájultam, a fitness labdán. Ha nincsen bent akkor, oldalra esem és minden máshogy alakul. Az, hogy ott volt, talán mindkettőnket megmentett (ordított a dokiért és elkapott. )

Második szülésnél épp ezért nem is gondolta hogy ne jönne be.

Elváltunk és eltelt 6 év, mindenórás vagyok azóta a párommal (5 éves a kapcsolatunk, minden szempontból a lelki társam) közös babámmal, és én megkérdeztem, szeretne-e bejönni. Mert nekem meg ez nem evidens. Nem azért, mert ne lenne elég férfi, vagy elég empatikus, vagy ne akarna segíteni, támogatni, velem lenni a nehéz és a csodás pillanatban is, hanem mert ő egy másik ember, egy érző lény, akit imádok, érdekel a véleménye, fontos a lelke. Be akar jönni, be is fog. De ha nemet mondott volna, akkor tuti szét aggódná magát, megőrülne, hogy nem lehet segiteni, nem tud róla, nincs-e baj, ott ülne kint egész végig, de megőszülve jönne be hozzánk.

Ha nem jönne be, egyedül csinálnám, mert nekem ez túl intim, őbenne bízom csak ennyire és mást nem akarnék. Nem lennék megsértve, hanem aggódnék, hogy bánni fogja és kint tördeli a kezét, neki kb rosszabb lenne, mint nekem.

Ez számomra úgy világos ennyire, hogy jól ismerem, sokat és jól kommunikálunk. Mindent megbeszélünk.

Beszélj vele őszintén, hátha minden kiderül. Ne faggasd, hanem nyisd ki a kommunikációs csatornákat. Neked az a fő bajod, hogy nem érted, nem érzed az ő gondolatait erről. Ezt pedig nem oldja meg ha bemegy, ha nem. Ehhez a szátok kell.

Utolsó, ez egy teljesen más szitu amit írsz. Ilyen előzmények, és ennyi rossz élmény után nem csoda h nem akarja egyikőtök sem h bent legyél.

Egy "normál" szülés nyilván más, és azért a legtöbb helyen konkrétan a műtétet nem is nézheti senki -ilyet nézni nyilván senki nem akar de nem is erről szólt itt a kérdés.

Én úgy gondolom, hogy ketten akartuk a ygereket, ketten vállaltuk. Tőlem se kérdezi meg senki, ott akarok-e lenni a szülésnél, nem is értem, miért nem ez az alpértelmzett, hogy az apa is jelen van.

Nagyon nem tetszene, ha a férjem a könnyebbik végét akarná megfogni a dolgonak, és nem jönne be.

"nem akarja látni a szenvedésem" --> ha a gyereknek lesz valami betegsége később, fáj a hasa, akkor is inkább otthagyja, mert nem akarja látni a szenvedésést? Ilyen nincs. Ilyenkor a jelenléttel kell támogatni a szenvedőt, ha az ember mást nem is tud tenni.

"nehogy negatív élményként élje meg"--> a nőnek lehet negatív élményként megélni? Igenis tudnia kell az apának, hogy az anya mit élt át. Ha más nem, legalább az empátia nagyobb lesz benne a gyerekágyi időszakban, és ez nagyon hasznos mind3 félnek.

"Nekem nőként is furcsa látni, hogy egy nemi szerv akkorára tágul, hogy kifér rajta a gyerek" --> ezt a részt nem muszáj néznie a férfinek. Maradhat a fejemnél, és akkor ezt nem látja.

Nekem nagy csalódás lenne, ha nem jönne be.

Egyébként lehet, hogy ez egy olyan dolog, amit még a fogantatás előtt kellene megbeszélnie a párnak, mert ha a férjem elzárkózott volna ettől, akkor lehet, hogy meggondolom a babaprojektet, van-e értelme belevágni.

Frászt is kapnék, ha be akarni jönni. Kizárt. Szerencsére mikor terhes lettem és szóba jött a szülés, ő is egyetértett abban, hogy nem szeretne bejönni. Nem akarja végignézni, ahogy szenvedek, egyszerűen nem akar úgy látni. És maximálisan meg is értem.

Csak azért, mert ketten vállaltuk, nem jelenti hogy neki csettintesre pattannia kell mindenre! Hogy jó apa lesz-e az még csak véletlen sem ennek a függvénye. Férjem minden vizsgálatra jött velem, szimplán a szülésre nem akart bejönni.

Ha otthon se csinál semmit apuka és tojik a gyerekre, akkor jogos a hápogás, de hogy ekkora hisztériát csapni abból, hogy nem akar bemenni a szülésre, számomra felfoghatatlan. Aki ennyi miatt parádézik, az nem is értem minek vállal gyereket, láthatóan nincs megérve még a feladatra. És ezt most nem azokra értem, akiknek rosszulesett a döntés, de elfogadták, hanem aki itt habzó szájjal veri magát a földhöz, hogy de igenis menjen be, mi az hogy nem akar részt venni.

Könyörgöm....a természet így alakított minket nőket, mi vagyunk képesek a gyerek kihordására és megszülésére, a férfiak ebben nem tudnak segíteni és ezt akkor is tudtuk jól, mikor belevágtunk. Nem utólag kell verni a palávert, hogy de hááát az ő gyereke is. Igen, és? Az ő igazán fontos szerepe majd itthon kezdődik, mikor már ott a kicsi.

Elég szánalmas ez a "Ha nekem szar és szenvedek a szülés miatt, akkor rohadjon meg ő is és a minimum hogy testközelből nézze mindezt végig" mentalitás......

Ja, az meg abszolút nonszensz és agyrém, hogy valaki képes lenne emiatt "lefújni" a baba projektet és inkább nem szülni annak az embernek, akit szeret és akinek amúgy szült volna.

Ennek a neve zsarolás. Méghozzá elég gusztustalan. Vagy bejössz, ha akarsz, ha nem vagy nem lesz gyerek. Az igen, bravó.👏🤦🏽‍♀️

Aki ilyen ovis szinten van, azért nem kár, ha mégsem szül...

Miért, talán véleménye csak annak lehet, aki már szült?! Inkább az a vicces, aki szerint mindenki kussoljon, aki még nem szült (meg lehetőleg az is, aki nem ért vele egyet...) és ne is merje leírni, hogy majd amikor odakerul, ő hogy szeretné...

Egyébként nagy többségben meg épp hogy már szült nők válaszoltak, de oly mindegy.